PPKE-BTK SzóSz blog

Szilveszter éjjel. Dudák zaja, petárdák robaja. Tüzijátékok röppennek a magasba, hogy színpompás robbanással aláhulljanak, nem hagyva maguk után csak puskaporszagú füstöt.

Szinte forr a levegő a hangnak, fénynek és hőnek eme színes kavalkádjától. Az emberek arcáról boldogsággal vegyesen sugárzik a pukkanások piros, kék, zöld, sárga fénye. Aki maga nem küld tüzijátékot az égbe, csillogó szemekkel áll az ablak előtt, és éhes lelke mohón falja a sötétben fel-felvillanó színeket.

A kései óra ellenére senki sem alszik. Aki nem pukkanófényt röptet nagykabátban, az meleg szobában pezsgőt bont, és vidám nevetgélés mellett beszélget. Mindenkinek örömtől pirospozsgás az arca. Mindenki zajong. Ha fülrepesztő dudája nincs, füttyöget, vagy kurjongat. Kint petárdák pukkannak, bent pezsgősüvegek.

Egy emeleti szobában húsz fiatal. Nem zajonganak, még a pezsgőket sem bontották ki. A tüzet is csak gyertyagyújtáshoz használják: imádkoznak. Számot vetnek azzal, ami elmúlt, és felkészülnek arra, ami következik. Hálát adnak Istennek az óévért, és segítségét kérik az újhoz.

Fohászaik mint egy-egy tüzijáték röppennek a mennybe, csak sokkal halkabban és sokkal magasabbra. És vissza sem hullanak többé, mert a hatalmas Isten színe elé emeli őket, és mint kedves ajándékokat, markába rejti.

A mindenség Mestere mosolyogva hallgatja a másodpercenként elékerülő köszöneteket és kéréseket. Van azok közt mindenféle:

– Köszönöm, Uram, hogy így együtt lehetünk! – Áldd meg azokat, akik egyedül vannak! – Áldd meg azokat is, akik nem a Te nevedben vannak együtt! – Akkor már áldj meg minket is! – a jó Isten csak mosolyog – Áldd meg a családjainkat is! – Köszönöm, Uram, az a mérhetetlen sok kegyelmet, amivel elárasztottál az év során! – Köszönöm, Uram, az új barátokat! – Köszönök, Istenem, minden percet, amit a Te szolgálatodban tölthettem! – Köszönöm, Uram, a családomat! – az Úr csak mosolyog – Kösz, Uram, hogy a tüzijátékok lármája mellett is tudunk Rád figyelni! – Add, hogy jelekké válhassunk a világ számára, mint a tüzijátékok, amiket mindenki lát! – Add, Uram, ne legyünk olyan pillanatra fellobbanó és mindjárt lehulló fények, mint a tüzijáték! – és a Mindenható csak mosolyog… A fohászok pedig nem akarnak elapadni az ajkakon. Újabb és újabb szívmelengető kérések és könnycseppcsalogató köszönetek röppennek a fiatalok szívéből, és érnek célba abban a hatalmas, szerető tenyérben.

Végül mégis befejezik. Kiröppennek a pezsgősüvegekből a dugók, összekoccannak a műanyagpoharak, majd játék kezdődik: felhőtlen mókázás, mosolyözön.

Később már csak ülnek, és nézik egymást. Alig beszélnek.

Aztán elérkezik a reggel, és kezdenek hazaszállingózni.

Amikor kilépnek az ajtón, már minden csendes. Ám hirtelen gyufa sercen, kanóc lobban, tüzijáték röppen a magasba. Magasabbra, mint bármelyik eddigi. És le sem hullik. Ott virít az első kilépő feje felett.

Majd felszáll egy második, harmadik is és minden kilépő ember fölé egy új, pedig nincs senki ember, aki meggyújtsa a kanócot.

És mennek a fiatalok, fejük felett a Tüzijáték fényével, a sötét, alvó világba.

By MISU

"Nyugodj meg az Úrban, és remélj benne." (zsolt. 38,7)

Ez a kis cetli, egy kis papír darab van az asztalomon...erre nézek nap, mint nap.

És próbálom elhinni, ami le van írva. Hogy higgyek...és nyugodjak... Mi van akkor, amikor már ez nem megy? Amikor várunk...azt várjuk, hogy mikor robban...mikor üvölt...mikor szabadul el a vörös, émelyítő, halálra szurkáló téboly... És várunk..tovább várunk...

klattyog a billentyűzet, megpróbálom egy töredékét kivetni magamból, átruházni betűkre, hogy ők vigyék tovább...vigyék el, messzire, hátha lehetséges és megszabadulok tőlük, magukba fogadják, elrejtik a világháló zeg zugaiban az összes bajt és sírást, elviszik más földrészre, ahol majd semmivé porlanak.

és még várunk...nem tudom mire... a nappaliban lévő óra is idegesítően hangosan ketyeg... jelzi, hogy múlnak a percek...nem lehet megállítani...pedig most talán jó. most, ebben a percben, mikor nincs itt senki... nem kell hallanom... nem kell beszélnem...nem kell küzdenem... csak vagyok.. vagyok és írok..és olvasok.

ezt olvasom:

"Nyugodj meg az Úrban, és remélj benne."...

Egyszer találkoztam a Bárkával és a Hit és fénnyel. Egy dolog volt tapasztalható és tapintható a szeretet, mert azért érzed, hogy sokat lehet beszélni a toleranciáról, de megélni, megtanulni, átélni csak ilyen közösségekben lehet. De erről majd egyszer mások, talán valaki más billenytűzetéből.

-       Gyere! Már kint várunk.

-       Igen, jaj megyek, rögtön kint vagyok én is! -  épp most törlöm az álmot a szememből.

 Életem leggyorsabb öltözését produkálva néhány percen belül túra – és hálózsákostul kint álltam a december eleji ködös homokkomáromi  hajnalban, indulásra készen, várakozással, izgalommal tele. Némi aggodalom is volt bennem, hogy minden rendben fog-e menni. A 20 alsó és 6 duplacomb nem romlott-e meg egy hétvége alatt a hűtőben- ehhez hasonló reális félelmektől ostromolva kezdtem a napot.

A Nyugatiba rendben megérkezve kezdett a béke betölteni, mígnem óra 15 tájékán feltűnt, hogy a vonatunk nincs kiírva a táblán. Anna közölte, hogy ő nem tud túrazsákkal ennyit futni. Én közöltem, hogy én se, de muszáj. A villamos jött, mi mentünk, futottunk, megéreztem hogy milyen mikor az agyam helyén ver a szívem, de a vonatot elértük.  Zsolozsma a megkönnyebbültségtől még lelkesebb, hála téma már most bőven…..

Telefon Misuval, Zitával, sms Gyurival. „ A banán hogy jön fel?” „ Nem Zoli szobájából nem fog a bor előkerülni mégsem.” „ Ki hozza fel a gyerekeket?” „  Te tudtad, hogy hamarabb érkeznek?” „ Áron mikorra ér ki?”

A portás néni semmit nem tud, de ez „nem a mi sarunk” ezért engesztelésképp az első kitörés után kezébe ragadja a konyha irányítását, bár Annával mi akartunk kitenni magunkért.

Le a gyerekekért. A gyerekek ijesztően nagytermetűek, és koravénnek tűnnek, ahhoz képest, hogy elméletileg általános iskolások.  Két lányt kapunk, Zoliék két fiút, Áron két kisebbet. Jó az Áronnak - gondolom nyugtalanul.  Öt perc múlva már a Lujza előtt stírölünk 5-6 leginkább felnőtt korú, gyermeklelkű vendégünkkel. Megkönnyebbülve tapasztalom, hogy sokkal közvetlenebbek, mint én. 

Az a jó posztmodern szövegbe, hogy bárhol bármikor belevághatsz és akár hogy szerkesztheted. Így Ági nagyszerű bevezetője után egy kicsit a közepébe vágok én (az ő szövegének és elmagyarázom miről is van itt szó. A Pázmány Egyetemi Lelkészsége rengeteget foglalkozik hátrányos sorú, vagy árva gyerekekkel. A sok program között, immár 3 éve az egyik az, hogy így karácsony előtt egy hétig fogadunk csángó és székely gyerekeket akik Magyarországon nyaralnak egy hétig. Idén a SzóSz is kivette a részét ebből a programból, hisz összesen 5 gyereket fogadtunk kollégiumokba, vagy albérletekbe. Ez a "fogadás" nem állt mából, mint kiadós reggelit és vacsorát adni a srácoknak és ha volt időnk velük tartani a programjainkon. Emlékezetes hét volt. De visszaadom a szót Áginak:

 Fel a gyerekekkel, banánnal, FIÚKKAL a Péterbe. De a fiúk között a nővérek információi szerint vannak rendesek is.  

Bevesszük magunkat a konyhába, a portás néni felhomályosít, hogy a rizst a forró vízbe tegyem. Mosolyom fedi bosszúságomat.

….

„A lelkesedés bizony sebezhetetlenné teszi az embert, hatalmat ad neki az események fölött, olyan hitet, amely hegyeket mozdít…”  Saint- Exupéry

„Boldog az, akit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban ; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomod szentségével!

Aki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal; aki lecsillapítja a tengerek zúgását, és a népek háborgását.” Zsolt. 65. 5, 7-8,

Az ebéd elfogyott vacsorára.

A hét is elfogyott, amíg lányainkkal- fiainkkal játszottunk, korcsolyáztunk, táncoltunk, vizsgáztunk-zhztunk, leadandókat írtunk, rorátén voltunk, hálát adtunk; csodáltuk  az örök viccek születését, egymás étvágyát és a közösség erősödését……… de legfőképp Isten bölcsességét és figyelmét, ahogy megújítja fáradt testünket-lelkünket, fenntartja lelkesedésünket, megengedi újra és újra a tapasztalatot, hogyha ugrunk, akkor Ő az aki elkap és megtart, hogy sokkal jobban tudja mi kell nekünk, mint mi magunk.

Bizony a hét eltelt de biztos nem nyomtalanul. elég jó programjaik voltak hála Istennek és Balázs atyának, no meg az összes segítőnek. Cirkusz, élményfürdő, Visegrád, Állatkert, Csodák Palotája, színház, közös játszódások, közös kajálások, és miegymás.
A székelyek és csángók külön készültek műsorral, amit 3-szor előadtak egyszer a bölcsészkaron, egyszer az ITK-n és mégegyszer a szentendrei Szent András Iskolában. sokat nem tudnék mesélni róla, de azt el kell mondjam, hogy sikerült megszeretetniük egy Túrmezei Erzsébet verset ami nagyon-nagy szó!

Áldott időszak volt, annak ellnére, hogy csal két és fél, max 3 nap tudtam őket elkísérni a programokra, annak ellenére, hogy volt egy elővizsgám és egy-két leadandóm, amit meg kellett csinálnom a héten. Annak ellenére, hogy azon a héten volt az angol szakest aminek egyik szervezője voltam.

Áldott hét volt, mert szerethettünk és szeretve voltunk.

„Miért ilyen jó a Szósz?” – című kerekasztal beszélgetést tartottunk egy ebéd alatt a Pinceklubban. „Mert helyes lányok vannak.” - persze indult a feminin-maszkulin vita: „Nem! Azért mert a fiúk helyesek!” Ezen elmés és döntetlen kimenetelű szópárbajt követően kaparásztunk az emlékek után, hogy A+B+C nem egyenlő ABC-vel….., ezt  az egyik bölcs vezérünk velősen összefoglalta: „Az egész nem egyenlő a részek összegével.” –ennyiben maradtunk.

 A kapcsolatok teszik ilyen jóvá a Szószt. A kapcsolat Istennel, és a kapcsolat egymással.

Nekem olyannyira fontosak ezek a kapcsolatok, hogy sokszor az az érzésem, nem vagyok elég őszinte bennük.  Persze, ezt elég nehéz lemérni, mert nem valótlanságot állítok-teszek, egyszerűen a szubjektív érzésem az, hogy sem Istennel, sem Veletek kapcsolatban nem teljesen őszinte mindig –minden reakcióm.

Miért nem vagyok elég őszinte? Nyilván azért mert azt szeretném, hogy még jobban szeressetek.

Tegnap a közös 19.56-os találkozónk alatt megvitattam ezt Istennel, és eléggé megdöbbentem attól a felismeréstől, hogy én nem fogadom el Isten és a Ti szereteteteket úgy, ahogy adjátok. Ezek szerint ne lenne nekem elég, nem így szeretném, többet-jobbat szeretnék belőle? Nem fogadom el a szegénységemet, és azt sem, hogy Jézus hozzám jön, mert Jézus a betegekhez és bűnösökhöz jön?!

Elég szégyenteljes és fájdalmas felismerés, de örömöt találtam benne.  Örömöt, amiért végre teljesen őszinte érzés kerített hatalmába. Hát fájjon csak! A listán tett őszinte megnyilvánulásaitokat, a Petik-Julcsik fájdalmait irigyeltem, mert bár tudtam, hogy Isten hív és én képtelen voltam válaszolni erre, mégis, úgy éreztem csak felszínesek és rövid életűek emiatt a keserű érzéseim. 

Persze, szeretnék eztán mindig őszinte lenni,

….most kéne egy ütős összekötő szöveg arról, hogy miért fogok ezek után arról a sok jóról írni, amit a Szósznak köszönhetek az adventi készülettel kapcsolatban, illetve amiért Istené a dicsőségJ, de képzeljétek ide… az őszinteség jegyében belevágok.

Először is nélkületek nem keltem volna fel szinte minden reggel, hogy elmenjek a rorátéra. Időnként meg is ijedtem, mert azt éreztem, hogy nem azért kelek fel, hogy a szerető és humoros Mennyei Atyánkkal és Fiával és Lelkével találkozzak, hanem, hogy Veletek…. de megnyugtat a gondolat, hogy Isten elég  csavaros-eszű és igen jól ismer, emberi kapcsolataimon keresztül csalogat magához a kezdetektől fogva.

Így van ez tehát a Szószban is.

Hála Neki a felekezetköziségért, mert módom van tapasztalni, milyen megszégyenítően kevéssé ismerem Igéjét, és ösztönöz, hogy egyre közelebb jussak Hozzá.

Igazából az advent és karácsony, ahogy visszagondolok rá, mindig inkább családi ünnep volt számomra, minthogy a Közénkjött várásáról szólt volna. Persze, szépek a roráték, az énekek, vállaljunk valami áldozatot, de sosem vártam és vágyakoztam olyan erősen és tudatosan Jézusra, mint idén.

Felfedezni azt az örömöt, hogy attól függetlenül, hogy a családi készület nem az igazi, vagy egyáltalán nincs is, Jézus mégis hozzánk jön, és be akar lépni a szívünkbe az örömével, hogy gyógyíthassa a szeretetlenségünket, és Ő tölthesse be az űrt, ez az advent és karácsony ajándéka és Csodája számomra idén. Hála érte.

Hála értetek, úgy ahogy vagytok, úgy ahogy szerettek. Én is TiteketJ

Most kaptam. Gondoltam talán ide illik.

Imádság a betlehemi Kisded jászolánál

"Leborulok előtted, Uram, Jézus Krisztus, aki valóságos Isten és
valóságos ember vagy; aki megtestesülésed szent valósága által
felülmúlhatatlanul összekapcsoltad Isten világát az én emberi
világommal.
Szemléllek téged, én édes Uram, mint újszülött csecsemőt. Kérem
Édesanyádat, adjon nekem téged. Karjaimba veszlek téged, aki a
nem-létezés rettenetes mélységeifölött isteni akaratoddal kezedben
tartod a mindenséget.
Ha kicsi szemeddel rám tekintesz, tudom, hogy az örök Isten néz rám.
Ha rám mosolyogsz, akkor Isten mosolyog a szegény, elveszett bűnösre.
Ez a mosolyod maga az üdvösség. Ebben a mosolyban egész valómat
átjárja az értelem számára felfoghatatlan igazság, hogy e véres, bűnös
emberi történelem és benne az én történetem, a sok emberhalál, temetés
és rothadás mögött minden jó lesz, minden jól van.
Hajtsd kicsi arcodat az én arcomhoz, hogy bőrömön érezhessem Isten
teremtő, halottakat feltámasztó szeretetét. Aludj el karjaimban, te,
aki a mindenség fölött virrasztasz.
Bízd magadat énrám, hogy rádöbbenjek szentségemre, emberi voltom igazi
rendeltetésésre, a végtelenbe növő felelősségre és a végtelen
bizalomra, amely benned van irántam, megbízhatatlan teremtményed
iránt.
Szent alvásoddal szenteld meg testemet-lelkemet: életemet, halálomat,
és ne engedd soha elfelejtenem, hogy így szeretsz engem. Add hogy,
megtérjek hozzád. Ugyanúgy rádbízzam életem alakulását és eljövendő
haláltusám keserves perceit, mint ahogy te most rám bíztad magadat.
Merjek elaludni benned, aki karjaimban alszol. Merjek maghalni bátran,
tudva, hogy az Életbe lépek át. Merjek elhagyni mindent és minenkit
teérted, aki isteni természeted birtoklásáshoz sem ragaszkodtál
görcsösen, hanem kiüresítve önmagadat emberré lettél.
Ó, Jézus Krisztus! Az Atyaisten örök Fia a Szentlélekben és Mária Fia
a Szentlélek közreműködése által, ragadd meg értelmemet, akaratomat,
szívemet szereteteddel, és ne engedd, hogy elszakadjak tőled, aki élsz
és uralkodol, igaz Isten és igaz ember az Atyával és a Szentlélekkel,
most és mindörökkön-örökké. Ámen."

Barsi Balázs: És az Ige testté lőn

Áldott ünnepeket kívánva az egész SzóSz nevében,

Kurt

Kedves mindenolvasó,

 Mivel egy keresztény közösség vagyunk fontos megemlékeznünk olyan dolgokról is ezen a helyen, amik valóban fontosak nekünk. Például az imatémáink.

Először is egyetemista közösség vagyunk és most ez a legnehezebb időszak közvetlen a vizsgaidőszak előtt. Már készülni kéne a vizsgákra de itt vannak a beadandók, a zh-k, a karácsony, a szakestek és tömérdek más izgalmas, fárasztó vagy érdekes program, feladat vagy lehetőség.

Sok a beteg mostanában körülöttünk. Értük is kérnénk egy imát.

De minden után hálát adjatok... Szóval hála a közösségért, mert áldott. Hála minden tagjáért, mert ők is áldottak. Hála a lehetőségért, hogy Istent szolgálhatjuk a campuson.
Hála a tanulmányainkért, hogy ingyenesek és nehezek, hogy azért nem kapjuk olyan könnyen azt a diplomát.

Hála az adventért. Hála a rorátékért. Hála a csángó és székely gyerekekért, akik jövő héten jönnek, és jópáran bevállaltuk, hogy gondoskodunk róluk egy hétig.
Hála a lehetőségért, hogy járhatunk az általános iskolába segíteni és hogy van ott dolgunk bőven.

Hála Krisztusért a kegyelemért, az életünkért.

"- Hisz még a Miatyánkat se tudod - vágtam közbe.
....
Most elkezdte összevissza mondani az imát, és egyes számban, hogy engem bosszantson. "Bocsásd meg a vétkeimet. Add meg a mindennapi kenyeremet..."
Bekaptam a horgot. "Marha - mondom. - Hát a többieknek? Ne adja meg a kenyeret? Hát Szeredy Daninak?" - kérdeztem, mert Szeredy éppen felbukkant a lépcső felől, ő is előkecmergett a hajó belsejéből. - "Hát mindenkinek? Ne adja meg?"
....
Medve is elhallgatott. Aztán gondolt egyet, felém fordult, és elkezdte mondani elölről, rendesen a Miatyánkot, talán hogy ezzel szereljen le, vagy békítsen ki, vagy értesse meg magát. "Add meg a mi mindennapi kenyerünket ma... mindenkinek, a Bébének, Szeredynek, Zsoldosnak, és akkor már nekem is, mert akkor mégis fontos, én is ott akarok lenni, megszoktam a vén hülye pofájukat..."

Igazán, én most csak elkezdtem egy listát és amit aztán jó lenne majd folytatni másnak, más néven, más kérésekkel, hála témákkal.

Uram tehozzád futok igen, de jó volt ma reggel is hozzád jönni élő vízre szomjazom a te vizedre. Oltsd a szomjam Uram!

Közelséged, ó mily jó énnékem Uram, tudom, hogy itt vagy közöttünk. Mennyire jó, hogy segítesz felébredni. Hogy rád emelhetem az arcom, és fényed bevilágít!

Kérlek ne menj el tőlem, légy mindig segítségem Uram, ne hagyj el soha. Légy mindig velem. Ha ennyire jó, mikor velem vagy, soha ne menj el. Gyenge vagyok, de segíts, hogy mindig visszataláljak. Hiszen most is olyan jó, hogy itt vagy. Hogy nem vagyok egyedül, mellém rendelted a többieket is, hogy általuk közelebb kerüljek hozzád. Hisz te élsz bennük sokféleképpen!

Úgy kívánlak téged, Istenem igen, kívánlak. Szeretlek minden napon. Kívánom a közelséged, a szereteted, csak téged, ó Uram.  Adj nekem békét, hogy minden napon megláthassalak. Hiszen kívánom a közelséged!

Én pedig szüntelen remélek remélek, mert remény van bennem. Remény,melyet te adtál a szívembe, és amelyet a többiek segítenek feleleveníteni. Milyen jó, hogy itt vannak egyre jobban dícsérlek, hát, ezt te is látod. Mióta ideküldtél, hogy itt világítsak, már tudom, nem egy szál gyertya vagyok. Dícsérem a neved, egyre jobban, mert éltetsz és táplálsz a szereteteddel... 

Ajkam beszéli a te igazságodat mert éltetsz és táplálsz a  szereteteddel és ez által én is jel lehetek. Rajtam keresztül kinyilatkoztatod amit nekem is adsz. Így másoknak hirdethetlek. Segíts, hogy akkor beszéljek, amikor igazán fontos, hogy benned éljen minden szavam.

Hadd legyen most a dalom tudom, annyira nem szép a hangom. DE a dalokat átérzem. És igyekszem napról napra ügyesebben énekelni jó illat oltárodon ez mennyire szép. Oda teszem Uram eléd, ezt a kis hangot. Oda teszem, hadd legyen jó illat. Hadd vonzza oda  többieket a Te színed elé. Imádkozom hozzád a dalokban Jó Uram, érezd az illatot.

Nagyon szeretlek Téged, Jézusom Ott van a falon a képed. Látlak, így könnyebb hozzád imádkoznom. Rád emelem a tekintetem. Figyellek. Érezlek. És nagyon SZERETLEK! 

Ma olyan 4 körül bementem egy kicsit üldögélni a lelkészségre. Igazán emailt akartam írni egy gépterembe de gondoltam előtte benéztem azért a lelkészségre.

Egy testvérrel rövid szóváltás után elkezdtünk verekedni (ez most picit agresszíven hangzik, de hogy igazán csak vicceltünk és utána megegyeztünk, hogy mindkettőnknek nagyon jól esett a dolog) Szóval olyan kemény testvéri bunyózásba kezdtünk. Elég hangosak lehettünk, mert egy bizonyos idő után egy kedves tanárbácsi a szomszéd teremből átjött s azt mondta legyünk csendesek. Sajnáltam szegényt, mert legalább 5szer elmondta, hogy sajnálná, hogy ha fel kellene oszlatnia egy diákkezdeményezést (!), de most szól, negyedszer szól emiatt, hogy ilyen hangzavar mellett nem tud órát tartani, és megérti, hogy jól érezzünk magunkat csak kicsit csendesebben. S hogy ha még egyszer lesz ilyen, akkor most már tényleg lépéseket kell tennie. Tényleg sajnálom szegényt, meg igazán magunkat is, mert eddig nem volt tanterem a lelkészség mellett, és ritkán ütköztünk ilyen problémákba, de most meg már 4szer szólt a bácsi legalább emiatt. Szóval rossz helyzet. Leginkább mindenkinek.

Hiába ha egy közösség él, az bizony zajjal jár, igaz járhatna sokkal kellemesebb és pozitívabb visszhanggal is néha, de hát ez van az élet nem pusztán játék és mese.....

Ezután jól összeszégyelltük magunkat, mert zavarjuk a tanítást (de ez meg most viccesen hangzik, pedig de komolyan mondom. Nem olyan nagy öröm másokat zavarni, főleg aztán rájönni, hogy igenis zavartál, frusztrációt és idegességet okoztál és ilyesmik. Főleg adventben.)

Így aztán rövid suttogás után, átmentünk egy kicsit mécsesfénybe az imaszobába, hogy ne hallatszódjon annyi minden át.
Áldott csendesség volt. A tanárbácsi végül is azt hiszem Isten eszköze is volt, hogy egy kicsit oda is figyeljünk ahova érdemes, nem csak oda ahova szeretnénk.

"Van csönd, amely az Úr jelenlétének csöndje. Ő maga teremti meg az ember lelkében. Hatalmas csönd ez, egészen más minőségű, mint az általunk teremtett csönd. Az Úr által hozott csönd "kozmikus", sőt még annál is nagyobb...A Szentháromságnak a csöndje." (fr. Barsi Balázs ofm: Krisztus békéje)

Jó volt együtt dicsőíteni és imádkozni, jó volt a rorate után, a deles-rohanós-ima után, utána a nem-megírt-zh után, még is jó volt visszatérni oda ahonnan indult a napunk, Isten csendjéhez.

Tetszik-é vagy nem tetszik-é az új dizájn..ez itten az kérdés!

Szavazz, hogy szeretnéd-e, hogy szembebámuljon temmagad mikor fellépsz a blogra:-)

P.S. Sajnos a "Szerintünk"-et még eddig nem tudtam kiszedni..de rajta vagyok...:-)

P.P.S. ez a bejegyzés ideiglenes, csak kis ideig fog életben maradni.

Vannak kétségeim az emberi szabadsággal kapcsolatban. Nem gondolom hogy az ember azt csinál amit akar. (Ebben még sokan egyet értünk) Például nem repülhetek. Pedig szeretnék. Csak nem tudok. Rögtön itt egy korlátja a szabadságnak. Fizikai.

Nem vagyok szabad arra sem hogy elpusztítsam azt akit nem szeretek, vagy elvegyem azt ami tetszik de nem az enyém. Van egy jogi korlátja a szabadságnak. Persze megtehetem ezeket, de az utána következő retorziók miatt nem teszem.

Mondhatja valaki hogy igenis vannak döntések amikben szabadon választhatunk. Például két opció közül. Lássunk két ilyen opciót. Egyik kezemben egy zacskó szotyi, másikban 1 milliárd forint. Válassz szabadon. Melyikért fogsz nyúlni? A szabadságod bebizonyításához a szotyit kell választanod, de mégis ki az a hülye aki ilyen esetben bármit bizonygatni akar. Az emberben ott van az az egyébként logikus vágy hogy a legjobbat válassza a lehetőségek közül. "Bölcs ember az, aki a lehetőségek közül a legjobbat választja" - tartja egy mondás. Vagyis a bölcs ember lemond arról a  szabadságáról hogy idióta döntéseket hozzon. Arra akarok rávilágítani hogy minden döntésünkben meg vagyunk "kötözve" az által, hogy mindig a számunkra legjobb lehetőséget akarjuk választani és választjuk is. Ha rossz döntést hozunk, az azért van mert tévesen ítéltük meg hogy melyik a legkedvezőbb döntés.(De még két egyformán értéktelen dolog közül is, valamilyen szempont alapján választunk. Mondjuk ha mindkét kezemben szotyi van, akkor is valamilyen preferencia alapján nyúlsz az egyikért.)

Halottam még azt is hogy a gondolatainkban szabadok vagyunk... És itt jön be az ember bűn által való megkötözöttsége a képbe. Az aki nincs újjászületve, vagyis Isten nem vette el tőle a megromlott bűnös természetét, és adta helyére a saját lelkét(a Szentlelket), az nem tud szabadon gondolkodni. És nem tud nem vétkezni. A bűn ugyanis megkötöz = korlátoz a szabadságban.

Csak az szabad tehát, akit Isten megszabadított! Isten szabad gyermekei, azért nem teszik a rosszat, mert nem akarják. Nem azért mert nem képesek, vagy mert nem "szabad" nekik. Isten, Krisztus által megváltott gyermekei képesek nem vétkezni. A Tíz parancsolat eredetileg nem "parancs". Egyszerű kijelentés. Ha ismersz Engem, tudod hogy Én ki vagyok, akkor ezeket nem követed el, - mondja Isten - nem azért mert tiltom, vagy mert kimostam az agyad és nem vagy rá képes, hanem egyszerűen a velem való kapcsolatodból következik, hogy e 10 dolog elkövetése eszedbe sem jut. Nem fogod akarni őket, ha szeretsz engem.

Olyat is szoktunk mondani, hogy "Krisztus szolgája". Meg mond olyat is a Biblia, hogy két Úr szolgája nem lehetsz. Implicit benne van, hogy valakinek mindenképpen szolgálsz. Válasszuk Istent, hiszen

csak azok szabadok, akik Isten szolgái.

„Rabszolga pedig az, aki a bűn uralma alatt áll…  A theológiai szabadság… azt jelenti, hogy Isten és az Ő törvénye által való legnagyobb megkötöttség folytán lesz az ember igazán szabad, ugyanúgy, mint ahogyan mennél jobban  meg van kötve a lokomotív a sínpár által, annál biztosabban roboghat a maga célja felé. Vagy mint a hal, melynek víz által megkötöttségre van szüksége, hogy szabadsághoz jusson, mert máskülönben elpusztul. Így van az erkölcsi akarat is. Nagy törvényeknek kell engedelmeskednie, hogy igazán szabad tudjon lenni. Éspedig nem a jóra és rosszra egyaránt, hanem egyenesen a jóra és csak a jóra.” Prof. Dr. Sebestyén Jenő