"Nyugodj meg az Úrban, és remélj benne." (zsolt. 38,7)
Ez a kis cetli, egy kis papír darab van az asztalomon...erre nézek nap, mint nap.
És próbálom elhinni, ami le van írva. Hogy higgyek...és nyugodjak... Mi van akkor, amikor már ez nem megy? Amikor várunk...azt várjuk, hogy mikor robban...mikor üvölt...mikor szabadul el a vörös, émelyítő, halálra szurkáló téboly... És várunk..tovább várunk...
klattyog a billentyűzet, megpróbálom egy töredékét kivetni magamból, átruházni betűkre, hogy ők vigyék tovább...vigyék el, messzire, hátha lehetséges és megszabadulok tőlük, magukba fogadják, elrejtik a világháló zeg zugaiban az összes bajt és sírást, elviszik más földrészre, ahol majd semmivé porlanak.
és még várunk...nem tudom mire... a nappaliban lévő óra is idegesítően hangosan ketyeg... jelzi, hogy múlnak a percek...nem lehet megállítani...pedig most talán jó. most, ebben a percben, mikor nincs itt senki... nem kell hallanom... nem kell beszélnem...nem kell küzdenem... csak vagyok.. vagyok és írok..és olvasok.
ezt olvasom:
"Nyugodj meg az Úrban, és remélj benne."...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bogaras srác 2008.12.29. 18:39:42
Én hajlamos vagyok elfelejteni, hogy nekem imádságban úgymond "felesleges" erőt, kitartást, különböző képességeket kérnem, hiszen ezek mind mind ott vannak bennem, hogy "véigfussam a pályám", egyszerűen csak akaratért kellene imádkoznom, hogy ezek felhasználásval átjussak az akadályokon. Akarat szembenézni valamivel, akarat erőt venni magamon és megtenni azt, amiről itt legbelül tudom, hogy tennem kell, akarat, hogy a félelmemen úrrá legyek. Minden, de minden megvan bennem.
A napokban az 56. zsoltárt olvastam, és kiírtam magamnak néhány mondatot, aminek baj idején majd hasznát láthatnám.
Reménykedve küldöm neked:
"Feljegyezted, Uram szenvedésem útját, összegyűjtötted tömlőidben könnyeimet."
"Tudom, hogy Isten valóban velem van".
Állíts talpra amely napon elfog a félelem, mivel Tebenned bízom."
fatanolentemtrahunt 2009.01.08. 22:13:10
Köszönöm, Istenem, hogy a válság idején is velem vagy, és adsz nekem hihetetlen kíváncsiságot - mint életerőt - a tanuláshoz, hihetetlen szorgalmat; köszönöm Neked, hogy megnyugtatsz, és hogy a vizsgaelvárás inkább teljeseítménymotívációban, mint elvárás formájában van jelen számomra.