HTML

PPKE-BTK SzóSz blog

A SzóSzerint Keresztény Közösség, a PPKE-BTK bibliaköre. A diákkör a PPKE Egyetemi Lelkészségének része, és a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ) tagja. Egy mókás egyetemi keresztény közösség napi hírei, csodái, bánatai.

Friss topikok

  • Az Úr íródeákja: @izemize: Az "Isten nevében" nem prófétai önmeghatározás, hanem annak a leszögezése, hogy az Ő cso... (2012.02.18. 23:55) február 15.
  • rapapampam: Az előítéletekről nem tehetünk. Az ítéletes érzésekről, gondolatokról sem, más kérdés, hogy mit ke... (2012.02.08. 08:43) A hajléktalan és a patkány
  • Az0r: 'obein'??? vagy ez csak egy figyelemteszt volt? :) (2011.09.13. 13:33) A Bibliatanulmányozás lényege
  • Az0r: Tetszett. (2010.08.23. 19:18) A Csata
  • Gyogyó: Azt ajánlotta az oldal: "Szólj hozzá!" Nem lehet. (2010.07.18. 19:21) A búcsúzás – Csobánka, 2010

Linkblog

2012.03.03. 21:51 szakdolgozatíró

Szép népszokás

 Egy szép, már hagyománnyá vált régi szokás felelevenítésére hívlak. Jössz?

Tegnap egy kicsit történészkedtem, és utána jártam (na nem egy szép lánynak ám, hanem) egy népszokásnak. Bizony, merthogy ilyenek is vannak. Nem csak szép lányok, hanem népszokások is. Bár van bennük valami hasonlóság. Bár, ha belegondolok, akkor elsőre inkább egy különbség jut az eszembe. No nem olyan nagyon nagy, de talán... Hogy mi is az? Például, hogy egy szép lányt nem szerethetnek úgy, annyira, és olyan sokszor, olyan sokan, mint egy szép népszokást. Meg különben is. A szép lány nem (csak) a fejekben lehet, a népszokás megőrzése és tovább éltetése pedig a fejekben dől el. Viszont ha jobban belegondolok, akkor hasonlóak is. Igen. Jól mondtam... Talán abban a tekintetben nagyon hasonlóak, hogy nem csak egy szép lány tud testet ölteni, hanem a szép népszokás is, minekutána ez egy szokás... De nem is akármilyen. Ez egy valami. Mégpedig olyan valami, ami azáltal van, hogy van. Nem pedig olyan, mint a semmi, ami az által van, hogy nincs. Húha... Már megint filozofálok. És be sem fejezem a saját mondataimat... Pedig én nem akartam. Én igazán nem. Tehát, népszokás. Méghozzá egy szép népszokás.

 

Szóval igen, azt hiszem, a szép népszokás jellemzői következnek. Ez egy olyan valami, ami élőlény lenne anélkül, hogy mozogna. Igen, él. A szavainkban, a tetteinkben, a gondolatainkban. A részünkké válik, és mi is az ő részei leszünk. Ez egy olyan valami, amit mi hozhatunk életre. Elég hozzá egy szép gondolat is, ha azt megosztjuk másokkal. Sok népszokás eredete nem vezethető vissza ma már senki konkrét személyére sem, mégis él. Sőtmitöbb, mondhatni, virágzik. Ráadásul, felvidítja, virágoztatja a neki életet adókat, az őt táplálókat. Pedig ő maga a virág. És mégis: csoda. Nem csak virágzik, de virágoztat is. Mi tartjuk életben, vagy ő éltet minket? Mert ha egyszer a részei vagyunk? ...

 

Mi az a nép? Mi az a szokás? És mi az a szép? Nép... Többen, akik összegyűltek, emberek. Valami közös kapocs, valami azonos hajtóerő, mozgatórugó tartja őket egybe. Halljátok? Valamitől, vagy inkább valamiért? Nem is tudom, de összetartoznak. És egységesek. Nem kifelé húznak, hanem befelé.Nem önmagukért, hanem a többiekért élnek. Furcsa... Létezik? Ha mindenki a társaiért él, a közösségéért, a saját népéért. Jujj... Akkor mi fog történni? Hát mi történne? Pontosan, az, ami szép. És nem csak hogy szép, de jó is. Nagyon jó. Mint amilyennek a férfi és a nő egységét elképzelem a házasságban. Nem önmagukért élnek, hanem a másik boldogságát keresik. Nem önmaguknak adják a jót, hanem a másikat jutalmazzák meg vele. Még akkor is, hogyha éppen nem ehhez lenne kedvük. Nem magukra gondolnak. Ettől lesz olyan szép. Ez is egy közösség, igaz kicsike, de szép közösség. És nemcsakhogiy szép, de jó is, igen jó. Ha a másikra, nem magunkra gondolunk, és a másik pedig ránk gondol... Az jó. Ilyenkor akár hiszitek, ti kis piszik, akár nem, akkor is úgy van, ahogyan mondom: sokkal, de sokkal többet kapunk. Hogy miért? Kérded? Ezt a kérdésedet most félreteszem. De nem felejtem el. Válaszolok is, jó? Na, tudod... De nem csak azért, mert ez így való, de nem ám. Azért, hogy ne kelljen kérdezned, és tudd, értsd, tapasztald meg a választ.

 

A válasz? Hogy micsoda? Hát igen. Fontosak a szavak, de még inkább a tettek. A szép szavainkat, gondolatainkat, ha tettekre nem váltjuk, akkor megsemmisülnek. Szörnyű dolog az. Pedig ha egy olyan szép, egy olyan gyönyörű valami lehetne belőle. És mégsem? Hát az szörnyű. Akkor hasztalan volt minden gondolat, a gondolat léte, és a mi puszta létünk is hasztalanná válik. Kezed kapizsgálni? Ó, hogy a házasság? Vagy úgy... Te kis Pitagorasz, hát mire gondolsz? Ha nem teszel magad körül, a gondolataid körül rendet, akkor hova fogsz kilyukadni? Ugye belátod? nem, nem csak a házasságra gondolok, de abban is sok szép és jó gondolat megvalósítható. Nem csak beszélni kell, kis Pitagorasz. Hogy nem érted, mit akarok mondani? Ja, hogy a te nyelveden is? Rendben. Tehát ne csak 'tegyük fel, hogy...' szóval érted? Nem? Na? Remek, ez az. Rájöttél, bizony. Igen, igazad van. De még mennyire. Igen, igen, ha a 'bizonyítás' hiányzik, akkor az a példa nem elfogadható? Hogy ki fogja elfogadni? Ki az a nagy matematikus? Hát annyit elárulhatok, hogy nem én vagyok. Először magadnak kell bizonyítanod. Igen, azt, hogy képes vagy rá... Azután pedig... nem, nem Ő következik. Neki nem kell 'bizonyítanod', ismer. Hanem az embereknek. Hogy nem érdemlik meg? Hogy kár is próbálkozni? Ugyan már, akkor miért tetted fel, hogy... Áhám. Igen. Hogy hibázhatsz? Hogy elszámítod magad? Tudod mit mondok én neked? A téged körülvevő, rád bízott emberekkel kell kezdened. Először csak kicsiben. Válj olyanná, mint egy jó példa. Igen, tudom, hogy nehéz. Nagyon nehéz. Igen, van, hogy nem sikerül, hogy elszámítod magad. Hogy ilyenkor mi a teendő? Elestél? Felállsz. Ha valakit akaratlanul megbántottál, vigasztald meg. Ha valakinek kárt okoztál, térítsd meg. Hogy szándékosan is? És még nem tetted jóvá sokszorosan? Igen, vezéreljen a jószándékod, a szíved, a hited, és a szereteted. És remélj.

 

Mit mondtál? Hogy még valami hiányzik? Hmm... Igen, igen... Nos, kezdesz rájönni a lényegre. Hogy mi hajtja? Á, szóval ilyen mérnöki pontossággal vagy kíváncsi a részletekre? És nem érted, nem látod a mozgatórugót? Tényleg kíváncsi vagy rá? Ha tényleg szeretnéd tudni, akkor elmondom... Gondoltam, hogy szeretnéd. De figyelmeztetlek, hogy ha ezt hallottad, akkor utána nincs visszaút. Én figyelmeztetlek, bár ezt sokan elmulasztják. Majdnem mindenki. Elég nagy hiba, bár rá lehet jönni, de azért, tudod, jobb, ha szólnak. Ha ezt hallottad, innentől kezdve nem mondhatod azt, hogy nem tudsz róla. Szüntelenül a fejedben lesz. És számon fogják rajtad kérni. Igen. Tehát még mindig tudni szeretnéd? Gondoltam. Akkor figyelj: a mozgatórugó, az egyetlen dolog, amiért itt vagy, amiért mi most itt beszélgetünk, amiért élsz, az nem más, mint hogy megismerd Őt. Igen, jól emlékszel, már megemlítettem, hogy ne legyen neked ismeretlen, de még nem mutattalak be neki. Tessék? Hogy meg szeretnéd ismerni? A nevét is? Mindig félbe szakítasz. Ő az, aki van, aki volt, és aki lesz. Ő az egyetlen, a Jó Isten. Mindent ő alkotott, mindent ő alkot, és mindent ő fog alkotni. Csak Rá szabad hallgatni. Hogy honnan tudhatod, hogy hogyan? Nagyon egyszerű: hallgass a szívedre. Igen, megmondja hogy mit kell tenned. Hogy az nehéz? Tudom. Hogy ne magadra gondolj? Igen, nehéz. Hogy a másiknak akarjál jót? Hogy tudod? Akkor kezdj hozzá. Kezdd el már most.

 

Talán kezdd magad körül. Olvasd el a Jó Hírt. Annyi van belőle, hogy egy egész könyvet is megtölt. És a többit? Igen, igen, párhuzamos munkavégzés. Egyszerre többfelé is kell figyelni. Hogy jó a nőknek, mert nekik könnyebben megy a figyelem megosztása? Lehet, hogy igazad van. Azért ne add fel, próbálkozz erősebben. Erről jut eszembe... Hogy van a feleséged? Nem, nem az udvariasságra gondoltam. Igen, arra célzok. Hogy ez a kérdés fájdalmas? Hogy nem szeret? És hogy...? Tudod mit? Ne válaszolj nekem. Csak magadnak. Megpróbálok segíteni. gondolkodj el az alábbi kérdéseken. Hogy ne neked mondjam, hanem neki? Ha ő lenne itt, neki is ugyanezeket mondanám, igen. Ki tudja, lehet, hogy már járt itt. Hogy nem mondta? Miért? Kérdezted egyáltalán? Mikor beszélgettetek utoljára? Értelmes dolgokról? Érzésekről? Kapcsolatotokról? Vagy hol voltatok utoljára együtt? Mi az a sok szép dolog, amit kaptál tőle? Hogy az egész életét neked adta? Csak neked... Húha. És te mit adtál neki cserébe? Apropó, gyerekek hogy vannak? Egészségesek? Hogy ezek már kellemesebb kérdések? Mikor foglalkoztál velük utoljára? Ja, értem. Miről szoktatok beszélgetni? És ők akarták, vagy te? Tessék? Hogy nekik ez jó lesz? Igen, tudom, hogy megkérdezted őket, de meg is hallgattad a válaszaikat? És elmondhatták azt, amit valójában gondolnak? Oda tudnak hozzád fordulni, ha valami bántja őket? 

 

Hogy ennyi elég lesz mára? Igen, gondolom elfáradtál. Hogy neked fontos feladatod van? Hát mi az? Hogy segíts az embereken? Ugyan már... Kis csacsi Pitagorasz... Csak szeresd a családodat, segítsd őket, és légy a támaszuk. Hogy ők a te támaszaid is? Nem, az a feleséged. Igen? Emlékszel még? Ő a legfontosabb nő a számodra. Vagy, legalábbis egyszer az volt. Vagy nem? Legyél példa számára, és a gyerekeidnek is. Igen, ha jó példa vagy, fel fognak rád nézni. Igen, az utadon fogsz találkozni segítő, jószándékú emberekkel. Bízd magad rá a Jóistenre. Támaszkodj rá, és meríts erőt belőle, hogy otthon te csak adni tudjál. És ha figyelmesen hallgattad, amit az önzetlen szeretetről mondtam, akkor úgy is teszel. Neked kell elkezdened, még ha nehéz is. Amit csak te tudsz megcsinálni, azt más nem fogja helyetted elvégezni... És megtapasztalod, hogy újra színes és pompás lesz az életed, olyan sokat fogsz tőlük visszakapni. Hogy a többi ember? Ők ezek után jönnek. Állj helyt ott, ahol vagy, azután pedig megállod a helyedet máshol,  mások segítésében is.

 

Hogy mégis akarsz tenni értük is valamit? Akkor mondjuk... Igen... Ez jó lesz... Hívjál életre, és éltess egy szép népszokást... Hogy ne vicceljek veled, mert te komoly ember vagy? Ugyan már, hiszen a mosolygás megszépít. Igen, még a legszebb embert is, habár itt nem ez az eset áll fent, de erről majd máskor beszéljünk... Szóval egy népszokás. Nem, nem viccelek, tényleg így gondolom. Innen is indultunk ki, hát nem emlékszel? Na azért, jól van. Tehát, mondj el csak egy röpke fohászt a népedért. A többi magyarért. Hogy mikor? Mondjuk minden nap 19:56-kor. Igen, szerintem eszedbe fog jutni valahonnan... Szép népszokás lenne, ugye? Hogy ilyen nincs is? Ugyan már... Tudod, hogy nem lennél egyedül? Hogy vannak, aki már több, mint három éve, ahogy ők mondják - imáznak, vagy zsíroznak?

 

Hogy mire jó ez? Hát még mindig nem érted? Hunyd be a szemed. Jó. Képzelj el valamit. Nem kell hogy nagy dolog legyen. Csak három jellemzője van, és még el sem kell menni érte otthonról: szép, jó, és önzetlen. Képzeld el, ha mindenki megvalósítja a családjában azt, amiről mi most itt beszéltünk, ha minden magyar családban az önzetlen szeretet a vezérli az apukát és az anyukát, és a gyerekeknek példát tudtok mutatni egy szép és helyes életről... Hogy Magyarország minden családjában boldogság uralkodik, és a Jóistenre figyelő arcok, és szeretet van, és...  Képzeld el... Milyen szép lenne... Most nyisd ki a szemed. Tudod már, mit kell tenned? Tedd önzetlenül boldoggá a családod, legyél példa, és mondj el egy röpke fohászt minden nap, hogy ugyanez megtörténjen az összes magyar családban.

Szólj hozzá!

Címkék: család 56 ima népszokás


A bejegyzés trackback címe:

https://szosz.blog.hu/api/trackback/id/tr484287028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása