Nos, hát az egész úgy indult, hogy 2010. február 4-én 10: 30-kor megérkeztem a Keleti pályaudvarra a megbeszélt találkozóhelyre. Kisvártatva egy integető Szabó Zsófira és Emőkére lettem figyelmes. Lassan egyre több szószos és MEKDSZ-es gyűlt körénk. Indulás előtt pár perccel megrohamoztuk a MEKDSZ-expresszt, mely Egerbe ment. Egy termes szerkezetet lelve, ebben letelepedve telt eme elmenetel. Jó két és fél órányi út várt ránk a hidegben, de a hangulat jó volt, beszélgettünk, minden. Füzesabonyban csatlakozott Gyuri és Tomi is. Lassan begördültünk a végállomásra, ahonnan hosszú és fárasztó menetelés várt ránk a tábor helyszínéig, a Vendéglátóipari Szakközépiskoláig. Itt lepakoltunk, és egítettünk a szervezőknek a tábor berendezésében és az ebéd (szendvicsek) elkészítésében. Be voltam sózva rendesen. Majd elérkezett a négy óra, a regisztráció kezdete. Némi keveredés után aztán beregisztráltam, felháborodtam azon, hogy be akarnak szervezni a MEKDSZ-be, meg megkaptam a programfüzetet, amiről később megtudtam, hogy a tábor alatt a legjobb barátom. Ja, és a Gyuri csináltaaaaaa!!!! Kikerültek közben a szemináriumokra jelentkező papírok is a folyosóra. Köztük az is, hogy a „Szex betegség miatt elmarad”. Hatkor vacsora következett a tornateremben, finom makarónival, Annáék szerint az olaszok meg nem ennének ilyet. Majd belevágtunk a lényegbe: a főprogramba! Átvonultunk az ebédlőből átalakított előadóterembe, elfoglaltuk a tradicionális Szósz-helyet, majd egyszer csak megjelent Misu egy lánnyal (mint később megtudtam, Jakus Áginak hívják) a színpadon, és elkezdtek ékes valamilyen nyelven beszélni. Később emberi nyelven is elmondták, hogy ők lesznek a bemondók, meg ismertettek pár fő tudnivalót. Aztán következett a dicsi. Nagyon jó volt a dicsőítőcsapat, gratula nekik! Azt is megtudtam, hogy a keresztény zenék is szájról szájra hagyományozódnak, legalább is nem az volt mindig kivetítve, amit énekeltek. Majd fellépett a színpadra Kis Zoli, öööö bocs Jónás és Nikola, a főelőadó, aki NEM a macedón MEKDSZ alapítója, de onnan jött. Jónás jól meginterjuholta Nikolát, sok érdekseet megtudtunk róla. Aztán jött a dráma csoport. Nagyon vicces ujjbáb-produkciójukat kivetítőn láthattuk. Igen csak érdekes feldolgozásban tálalták Jónás bibliai történetét, mely (–hú, nem is mondtam!) táborunk fő témája volt. Nem volt kevésbé izgalmas a főtitkári beszéd sem, ahol megtudtuk azt, milyen is a graffitizés lélektana, és hogy a város esztétikai rombolása hogy kapcsolódik Jónás könyvéhez. Hát úgy, hogy a graffiti is önmegvalósítás, csak nem tudja meg senki, ugyanígy járt Jónás is a cet gyomrában, hogy senki nem tudta, hogy ő most ott van, de ő ott közel került Istenhez. Megismerkedtett mindenki a „felesével” vagyis kiscsoportjával is. Az enyémben csak hárman voltunk. Ezután szabad programok voltak: Én a Julcsi által szervezett irodalmi esten vettem részt, ahol bárki felolvashatta kedvenc, a témába vágó irodalmi alkotását. Egy ősbemutatónak is tanúi lehettünk: Nagy Mihály Ákos Altató tánc című dalát itt hallhatta először nyílt közönség. Utána még beszélgettünk, majd fél kettő körül zuhantam ágyba. Másnap reggel nyolc óra körül sikerült feltápászkodnom, magamba erőltettem a reggelire kapott májas kenyeret, aztán irány az eligazítás. Itt elmondták a napi programot, meg néhány hasznos információt az egyéni csendességhez. Az egyéni bibliatanulmányozásra Szijjártó Zsófival és Krisztivel felmentünk a kápolnának berendezett tanterembe. Itt igen otthonosan éreztem magam: ugyanis a szószos dizájn alapján lett berendezve: narancssárga lepedő fellógatva, rajta faágból kereszt, alatta nyitott Biblia. Itt egész jól elcsendesedtem, sok jó gondolat jutott eszembe; majd Zsófival kerestem helyet a felese számára. Nem találtunk. A kiscsoportos megbeszélés igen csak szűk létszámúra sikeredett: mindössze ketten voltunk. Eztán következett az első előadás! Nikola angolul mondta a szöveget és tolmács fordította nekünk. Itt megtudtuk, hogy Jónás nem Pál apostol, prófétának nehéz volt lenni. Jónás téves Isten-képét is megtudtuk, majd pedig azt, hogy a korabeli Jugoszláviában azt hitték, hogy az USA-ban 30 méteres autók járnak. Aztán ismertette Jónás sakkmeccsét Istennel. Ebéd után Szósz-MEKDSZélés volt, avagy megtudtuk, hogy mi fogjuk osztani a vasárnapi istentiszteleten az úrvacsorát, meg elkezdtünk ötletelni, hogy mit adjunk elő a játékos esten. Néhányan elindultunk a geoláda-játékon is, ami kicsit későn kezdődött, ezért rohannunk kellett. Még jó, hogy velünk volt Kriszti, a helyi erő. A feladat az volt, hogy rejtélyesen megadott helyeket kellett megkeresni, és szavakat leírni onnan. Jó volt a punnyadás után mozogni kicsit. A geoládáról épp hogy beestünk a szemináriumokra, amik kiscsoportos előadások voltak, a Szex ugye betegség miatt maradt el, a Szodoma vagy Ninive? pedig azért, mert nem tudott dönteni az előadó. Én Hamar Daninál voltam az Isten szavára való érzékenység szemináriumon, ahol megtanultam különbséget tenni Isten állandó és aktuális akarata között, és azt is , hogy mi az ami biztos nem isten szava. Ezután vacsora, majd pedig dicsi és „MEKDSZ-EST”, ami abból állt, hogy különféle elvek alapján kellett összekapaszkodni. Ekkor még kijelentettem, hogy én csak helyi szinten mozgok, nem érdekel az országos szervezet. Egy órányi beszélgetés után átvonultunk a Stop-estre, amit Dorina szervezett. Fergeteges hangulat volt. Jó sokáig fenn voltunk éjjel!
És elérkezett a szombat reggel. Elég kómásan tántorogtunk le
reggelizni. A helyzetet nehezítette, hogy közvetlenül reggeli után
volt a főelőadás. Avagy mégsem. Mert eljátszották a nem lehet belépni
a MEKDSZ-be című játékot. Amit persze megkajáltam, és rögtön kedvet
kaptam a belépéshez. A főelőadásból megtudtuk azt, hogy Jónás könyvét
nem szabad komolyan olvasni, valamint, hogy gyakoroljuk az aszkézist
és hogy olvassunk zsoltárokat. A cet a világtól való elzárkózást
szemlélteti. Ezután egyéni csendesség következett, ami elég kómásra
sikeredett számomra, hála a sok éjjeli alvásnak. A feles most
érdekesen alakult: Egyesültünk a 9-es csoporttal, mert csak 2-en
jelentek meg ott, a mi csoportunk a teljes háromfős létszámmal
üzemelt. Persze később megjöttek a többiek is, de jó volt ez a dupla
feles. Későbbi beszámolók szerint teljesen szétvertük szegény 9-eskék
lelki életét. Utána ebéd, majd rohantam fel a regisztrációs szobába,
hogy belépjek a megdeszbe, majd felmentem a szobámba pihenni. Mint
később kiderült, ez hiba volt, mert szószos megbeszélés volt ez idő
alatt. Kettőtők kezdődött a MEKDSZ közgyűlése, amin mint újdonsült tag
részt vettem, és megszavaztam a vezetőségi tagokat meg a
költségvetést. Annyi haszna volt a dolognak, hogy a jelöltek
bemutatkoztak, és így megismertem pár MEKDSZ-es arcot. Utána amíg
egyesek szenior-szemináriumokra vagy kosarazni mentek, elpróbáltuk a
játékos estre kiötölt színdarabot. Nagyon agatlan volt, Jónás
történetét vegyítettük Nikoláéval, benne volt főelőadónk összes
beszólása, meg néhány fordítási hiba, pl. az, amikor a "have a sit"-et
"eretnek"-nek fordította kedves tolmács barátunk. A végső csavart
akkor tettük bele, amikor Isten "kiütéssel győz" Gyuri-Nikola felett...
A Gyurit kiütő Istent egyenesen egy izompacsirtával személyesítettük
meg (Azt hiszem Kémholf Annának hívták). Vacsi után a nagyelőadóba
mentünk, ahol bemutatkoztak a külföldiek: a budapesti angol nyelvű
MEKDSZ kör és a Szlovákiából érkezett különítmény. ÉÉÉS... elkezdődött a
játékos est. Mindenféle vicces és komolyabb, zenés, prózai, drámai és
egyéb előadásokat láthatott az egybegyűlt népes publikum. Kezdődött az
egész Tékozló Teodóra történetével, de megismertük a sakkot, a
"Biblia-fordítást", a Balaton-soundot (Balaton szeletet rágtak el
hangosan...), a villámrandit (két villa összeakasztása), Széchényi
István balladáját irtó hamis hangon, megtudtuk, hogy tündérképző
szakközépiskola indul, tanúi lehettünk egy izgalmas szemöldökemelő
versenynek, láttunk bábelőadást turbulenciával és "no-Neumann"-nal
színesítve. Mi a legvégén adtuk elő szerény darabunkat, melyről
Nikola azt mondta, hogy élete szappanoperáját adtuk elő :-) Ezután
rövid technikai szünet, amjd elkezdődött a Dorina által szervezett
Beugró. Zsebszöveggel kezdtünk, de hamar átcsapott a dolog
stoppolásba, melyet alig bírtunk abbahagyni. Hatalmas hangulat,
masszív röhögések jellemezték ezeket az órákat. Utána páran felmentünk
a színpadra dicsizni, majd Gyurival és Jutkával beszélgettem Aludtam
is, vagy három órát. Vasárnap reggel reggeli (briós, nyami) után
istentisztelet következett, mely egészen egyedi volt. Az
igemagyarázatot ismét Nikola biztosította, Jónás könyvének utolsó
részéről, avagy a feleselő Jónás befejezetlen történetéről. Az
úrvacsora-osztást elvállalta a Szósz, mint a legkatolikusabb diákkör,
hát ez nem semmi. De így legalább részesülhettünk az egységben. Azért
a bortöltés kicsit érdekesen zajlott, az első embernek egy felesnyit
töltöttem :-) Ezután morzsát szedegettünk, szintén egészesben, ami
azért volt egészes, mert a 9-es és 10-es feles ismét együtt volt. A
MEKDSZ-himnusz eléneklése után közös fotózás volt, majd ebéd, aztán
haza lehetett utazni. Mi éppen segíteni akartunk, de nem volt hol, így
csak az ebédlőben döglődtünk páran a matracokon. Miután kiürült a
tábor, útnak eredt kis csapatunk is (Zsófi, Ági, Anna, Jutka, Isti és
én), de nem jutottunk túl messzire, csak Elekek telephelye, Eger
mellett Kerecsendre. Megismerkedhettem Ái családjával, meg aztán
megnéztük a Neptunt, meg aztán morzsát szedegettünk, vagyis hát jól
mekdszéltük a tábort. Meg dicsiztünk. Meg imáztunk. Éjfél körül
zuhantunk az ágyba, reggel valamikor kilenc előtt keltünk, hogy fel
tudjuk venni a neptunon a tárgyakat. Utána kimentünk a dűlőbe,
szánkózni az Elek Szánkó-és Sícentrum zseniális pályájára. Közben
Jutka elindult a busszal. Mi még visszamentünk ebédelni Ágiékhoz, majd
hamarosan a mi buszunk is megérkezett. Isti még maradt aludni, így
Zsófival és Annával mentem Pestig. Pesten Annával elég csodás módon
elértük a szombathelyi gyorsvonatot, így még Fehérvárig együtt
utaztunk. Hát, ez volt a téli tábor.

IÁT: András