HTML

PPKE-BTK SzóSz blog

A SzóSzerint Keresztény Közösség, a PPKE-BTK bibliaköre. A diákkör a PPKE Egyetemi Lelkészségének része, és a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ) tagja. Egy mókás egyetemi keresztény közösség napi hírei, csodái, bánatai.

Friss topikok

  • Az Úr íródeákja: @izemize: Az "Isten nevében" nem prófétai önmeghatározás, hanem annak a leszögezése, hogy az Ő cso... (2012.02.18. 23:55) február 15.
  • rapapampam: Az előítéletekről nem tehetünk. Az ítéletes érzésekről, gondolatokról sem, más kérdés, hogy mit ke... (2012.02.08. 08:43) A hajléktalan és a patkány
  • Az0r: 'obein'??? vagy ez csak egy figyelemteszt volt? :) (2011.09.13. 13:33) A Bibliatanulmányozás lényege
  • Az0r: Tetszett. (2010.08.23. 19:18) A Csata
  • Gyogyó: Azt ajánlotta az oldal: "Szólj hozzá!" Nem lehet. (2010.07.18. 19:21) A búcsúzás – Csobánka, 2010

Linkblog

2008.12.02. 23:09 Kurt Wagner

Csendes este

Ma olyan 4 körül bementem egy kicsit üldögélni a lelkészségre. Igazán emailt akartam írni egy gépterembe de gondoltam előtte benéztem azért a lelkészségre.

Egy testvérrel rövid szóváltás után elkezdtünk verekedni (ez most picit agresszíven hangzik, de hogy igazán csak vicceltünk és utána megegyeztünk, hogy mindkettőnknek nagyon jól esett a dolog) Szóval olyan kemény testvéri bunyózásba kezdtünk. Elég hangosak lehettünk, mert egy bizonyos idő után egy kedves tanárbácsi a szomszéd teremből átjött s azt mondta legyünk csendesek. Sajnáltam szegényt, mert legalább 5szer elmondta, hogy sajnálná, hogy ha fel kellene oszlatnia egy diákkezdeményezést (!), de most szól, negyedszer szól emiatt, hogy ilyen hangzavar mellett nem tud órát tartani, és megérti, hogy jól érezzünk magunkat csak kicsit csendesebben. S hogy ha még egyszer lesz ilyen, akkor most már tényleg lépéseket kell tennie. Tényleg sajnálom szegényt, meg igazán magunkat is, mert eddig nem volt tanterem a lelkészség mellett, és ritkán ütköztünk ilyen problémákba, de most meg már 4szer szólt a bácsi legalább emiatt. Szóval rossz helyzet. Leginkább mindenkinek.

Hiába ha egy közösség él, az bizony zajjal jár, igaz járhatna sokkal kellemesebb és pozitívabb visszhanggal is néha, de hát ez van az élet nem pusztán játék és mese.....

Ezután jól összeszégyelltük magunkat, mert zavarjuk a tanítást (de ez meg most viccesen hangzik, pedig de komolyan mondom. Nem olyan nagy öröm másokat zavarni, főleg aztán rájönni, hogy igenis zavartál, frusztrációt és idegességet okoztál és ilyesmik. Főleg adventben.)

Így aztán rövid suttogás után, átmentünk egy kicsit mécsesfénybe az imaszobába, hogy ne hallatszódjon annyi minden át.
Áldott csendesség volt. A tanárbácsi végül is azt hiszem Isten eszköze is volt, hogy egy kicsit oda is figyeljünk ahova érdemes, nem csak oda ahova szeretnénk.

"Van csönd, amely az Úr jelenlétének csöndje. Ő maga teremti meg az ember lelkében. Hatalmas csönd ez, egészen más minőségű, mint az általunk teremtett csönd. Az Úr által hozott csönd "kozmikus", sőt még annál is nagyobb...A Szentháromságnak a csöndje." (fr. Barsi Balázs ofm: Krisztus békéje)

Jó volt együtt dicsőíteni és imádkozni, jó volt a rorate után, a deles-rohanós-ima után, utána a nem-megírt-zh után, még is jó volt visszatérni oda ahonnan indult a napunk, Isten csendjéhez.

11 komment

Címkék: közösség isten verekedés ima csend szósz jelenlét


A bejegyzés trackback címe:

https://szosz.blog.hu/api/trackback/id/tr39800709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Andorin 2008.12.03. 09:06:16

Most arra késztetsz, hogy visszaemlékezzem.
A csend valami nagy belső hálával töltött el akkor. Ott ültünk öten egy körben. Ez a kör, akkor egyszerre vol hiányos (mert a többiek nem voltak ott) és teljes. Teljes, mert Isten is ott volt közöttünk. Ott volt a szívünkben, az imáinkban, a kézfogásunkban, a beszélgetésünkben. Ott volt és nem tágított.
A mécsesekkel életre keltettük a békét, a csöndet és számomra a szeretetet is. Nagyon igényeltem már egy gyertyafényes imát és tegnap megadatott. Az, hogy ti mindannyian ott voltatok, pedig még fantasztikusabbá tette.
A tegnapi napon adventhez hűen sokszor eszembe jutott az Úr. Így kicsit úgy érzem elindultam a felkészülés útján. A reggeli roráték és a napközbeni találkozások, pedig a továbbhaladásra késztetnek. Csoda-e, hogy annak ellenére is felkelek, hogy nincs első órám. Nehéz, de megteszem, felajánlom a többiek nyugod álmaiért. Csoda-e, hogy a hatalmas fáradtság ellenére képes vagyok felkelni, és elindulni a sötétben? Csoda-e, hogy a misén teljesen felébredek és képes vagyok egészen az Istenhez fordulni? CSODA! De ezt a csodát ő adja nekem minden reggel, míg őrá figyelek, míg ővele élek és míg ő énbennem.

gugielek · http://gugielek 2008.12.03. 10:51:37

Olyan szépeket írtatok, Dorina Te is!

de most jöjjön a pozitívabb visszhang- ma az egyik idős nővér, a reggeli alatt megkérdezte, hogy kik ezek a fiúk.... Kata somolygott teli szájjal, én pedig igyekeztem felvilágosítást adni, hogy kik a Fiúk, melyik koliból és a többi (ugyebár kardinális kérdés egy leánykollégiumban kora reggel)
Erre a Nővér megjegyezte, hogy igen, úgy hallotta, hogy vannak köztük rendes fiúk- eme pontnál csak annyit tudtam megjegyezni elfojtva egy hatalmas vigyort, hogy valóban, ahogy a mellékelt ábra mutatja....
hát, Rendes Fiúk és Rendes Lányok olyan szép Veletek lenni sokat, hogy ma reggel, igaz elég ködös állapotban elgondolkodtam életközösségünk szépségén:) ezt Anna értheti leginkább, és a BT-s csapat, de a köz kedvéért: a 8B úgy alakult Magyarországon, hogy egy imacsoport úgy gondolta, miért ne élhetne együtt- hát én most így érzek, lassan Veletek fekszek, és kelek, örömmel. Bár érzem a veszélyét, mert nehéz elcsendesednem, de remélem örömet szerzünk a mi szerető Atyánknak már azzal is, hogy egymást ennyire szeretjük:) magamat pedig majd megfegyelmezem:)

anne 2008.12.03. 22:08:45

Hát, igen, aki a lekészségre beteszi a lábát, csak akkor jön ki, ha sürgősen haza kell mennie tanulni, vagy ha órája lesz, különben nagy akaraterő kell hozzá. Néha így is.

Szép idézet! :)
Olyan jó lenne, ha egy nap minél többször sikerülne ezt a belső csendet észrevenni; a közös imák is sokat segítenek, az egyénire meg nekem kéne figyelni.

bogaras srác 2008.12.03. 22:49:15

Nekem az egy nagyon csendes és különleges napom volt, és nagyon nagyon hálás vagyok érte!
Nagyon rossz érzés volt zavarni valakit: nem akartunk rosszat, nem csináltunk rosszat, és mégis úgy sült el. Ezt én is sajnálom.

Viszont nagyon hálás vagyok mindenért: legfőképp a verekedésért és a csendért.
És azért, hogy a gyertyafénynél megérthetem ha csak egy percre is:
"S az Ige testté lett, és közöttünk élt."(Jn 1:14).
Közöttünk, emberek közt élt, értitek? És... csak élt? Vagy ott van most is minden szeretetből elkövetett gáncsolásban és ütésben is? Ott van a hajnali kelésben, a csokiról való lemondásban, a tanulás helyett a másik utáni sóvárgásban, vagy...?
Azthiszem ott van. Még akkor is, ha nem érzem minden percben, csak utólag jövök rá...
Köszönöm!

Andorin 2008.12.04. 07:53:23

...csak utólag jövünk rá, de tudjuk. Legtöbbször érezzük is, hogy ott van, de csak később fogjuk fel. Mert kicsik vagyunk. Gyerekek, még. Kiskorunk küszöbén állunk, és még nem látjuk Őt. Mert értelmünk még nem képes befogadni. Majd ha már szemtől szemben állnuk vele és számot adunk, akkor egyből rájövünk. Végig ott volt. Végig jelen volt a földön, akkor is, mikor csak egy lábnyom látszott, akkor is, mikor lelkünk roskadozva vittük és igen, akkor is, mikor békések, csendesek voltunk. Mert mindig jelen van. Most is itt van velünk a lelészségen. Jelen a beszédben, a dalban, az írásban. Mindig. Jelen....

bogaras srác 2008.12.05. 13:56:08

Két dolog még, bocsánat, hogy pazarlom a helyet:).
Az egyik: mi az, hogy vannak közöttük rendes fiúk? Hát az összes az nemde?
A másik pedig szorosan a Csendes estéhez kapcsolódik...a csendes reggel.
Olyan 7 óra körül van, ha emlékem nem csal. Csipog az óra, ébreszt, már majdnem visszaalszom, amikor megint csipog, azaz csörög, magyarán valaki hív. Ági... nem értettem. Kitépek a folyósra, hogy szegény szobatársaim édesdeden aludhassanak tovább, de amikor az a kedves női hang megkérdezte, hogy az utcára nyílik-e a szobám ablaka, viharzottam visszafelé. Kitéptem és hát csodák csodájára ott voltatok. Hát még ha a pápa, vagy Ottó, vagy bármelyik őfelsége aludt is volna mellettem, kirikkantok, annyira jólesett nekem:). Nagyon köszönöm. És én sem tudok mást mondani, minthogy veletek fekszem, veletek kelek... de veletek kelek az SzóSz, szószerint értendő.
Hálaaaaaa

gugielek · http://gugielek 2008.12.07. 22:50:08

hála azért, hogy ez a reggeli keltés Neked ekkora örömet okozott:)
annyira, de annyira sajnáltam, mikor kb egy óra múlva hívtál, hogy már nem vagyunk a CBA-ban:)

és persze, hogy Mindegyikőtök a rendes kategória.....

Andorin 2008.12.08. 00:49:46

és azt nem sajnáltad, hogy én elmentem? :o(

De tényleg elég vicces volt az ablakból kilógó fél Istivel beszélgetni és "Harmatozzatok..."-t énekelni...

Bagira 2008.12.09. 00:06:02

Igazán az volt a kár, hogy úgy szétszéledt a csapat. Csodás volt ama reggeli roráte is, nincs kedvem új bejegyzést nyitni, de lehet abban is elmondom majd, de számomra csodás megtapasztalás volt a Józef atya magyarságával végig küzdütt szentmise. Ő igazán átérezheti Krisztus áldozatát minden szentmisével, igaz talán csak egy nyelvi szinten, de hát gyakorló kétnyelvszakos tudom milyen az nyelvek miatt szenvedni!

gugielek · http://gugielek 2008.12.09. 00:24:57

jajaj, Dorina , de:)

Andorin 2008.12.09. 03:32:10

öröm olvasni!
lehet, hogy valamelyik nap nekiállok eg yszép miszikus rorátéról írni... ;o)
süti beállítások módosítása