Az élet nehéz kérdései. Teremtés, Biblia, egység, imádság. Szerintem.
Furán vagyok összerakva. Azon nagyon ki tudok borulni, ha a lakótársam tejfölt ken a kenyérre, de az sosem okozott nagy nehézséget, hogy összeegyeztessem a Teremtéstörténetet Darwin elképzeléseivel. Miért ne lehetne, hogy a kettő ugyanarról a dologról meséljen, csak más szemszögből? Az evolucionisták leírnak egy elképzelést, melyet antropológiai és régészeti kutatásokkal igyekeznek alátámasztani. Tágítják az emberiség tudását. Erről szól a tudomány. Évszázadokkal ezelőtt még teljesen más elképzelésekkel rendelkeztek az emberek a világról. Azóta rengeteg csodás titokra derült fény, gondoljunk csak az atomok felfedezésére, a DNS feltérképezésére. Szerintem a tudósok belestek a Teremtés titkába is. Megláttak folyamatokat, törvényszerűségeket. A MI?-re keresik a választ. Ezt nem találják meg a Bibliában. Mózes első könyvét olvasva azt tudjuk meg, KI? A Bibliában az van benne, hogyan teremtette Isten a világot. Csupán a szavával. Olyan igékkel dolgozik, mint: teremt, elválaszt, nevez és legyen. Ő gondolt ki mindent, Ő dönt és szavára a gondolatból kézzel fogható valóság lesz. De az már nincs leírva a Teremtés könyvének első részében, hogy lett a semmiből fű, fa, virág, kő, felhő. A folyamat nem fontos, ha tudni akarjuk, ki alkotott minket. És ez a folyamat a tudomány mai állása szerint az evolúció. Gyerekfejjel a legnagyobb kérdés mégsem a fajok eredete volt számomra, hanem a hét nap kontra évmilliárdok. Hogy is van ez? Ilyenkor mindig a kilencvenedik zsoltár egy részlete jutott eszembe, amit gyakran énekeltünk: „ezer esztendő előtte annyi, mint a tegnapnak ő elmúlása, és egy éjnek rövid vigyázása”. Isten az idő felett áll, ezt üzente. Ezt nem könnyű megemészteni, de felnőtt fejjel tudom: már a tudomány is bebizonyította, hogy az idő relatív. Einstein óta tudjuk, hogy fénysebességhez közeli sebesség mellett az idő lassabban halad. Jézus mondta kétezer éve, mikor még Arisztotelész nézetei voltak a forradalmiak: „Én vagyok a világ világossága.” A fény. Ez elgondolkodtató. Istennél nem halad az idő? Rá nem érvényesek a mi időfogalmaink.
Épp a múltkor beszélgettem egy valakivel, aki szerint a Biblia jó forrásanyag a keresztényeknek, hasznos könyv, de ne várjunk csodákat tőle. Ez azért lepett meg, mert én a bőrömön tapasztalom, hogy a Biblia Isten levele nekem. Meg minden embernek, személyesen. Jó, ez kicsit merész kijelentés, nem azt mondom, hogy az a fekete fedeles aranybetűs könyv egy mágikus dolog. Nem. Nem élő a könyv, csupán eszköz. De milyen? Isten szól általa hozzánk. Szent Lelke által. Persze, emberek írták, érződik is rajta a keleti kultúra és világnézet, ezt nem is szabad elfelejteni olvasása közben, de Isten Lelke vezette őket. És ha hittel kérjük, minket is vezet olvasás közben. Édesapám saját bevallása szerint többször is olvasta a Bibliát, mégis ateista. Én még nem értem a végére, de mégis megtaláltam az utat Istenhez. De Istent meg lehet ismerni mások elbeszéléséből is. Miért hasznos olvasni, nemcsak történelmi forrásmunkaként kezelni? Nem Istennek van erre szüksége, hanem nekünk. Jó alkalom, hogy időt töltsünk Vele, és kételyeinkre sokszor meglepő és megnyugtató választ kapjunk. De azt szokták nekem mondani, „eszet nem adhatok, csak tanácsot”. Hiába a levél, a sok jótanács, ha nem szívleljük meg. És még valami. Ez az a könyv, aminek oldalain Isten szavai köszönnek vissza ránk. Hol máshol ismerhetnénk meg Őt, ha nem első kézből?
Szereted a vicceket? Elmesélek egyet. Az egyszeri parasztember meghal, és a Mennybe kerül. Szent Péter fogadja a Mennyország kapujában, majd körbevezeti odafenn. Ahogy mennek, egyszer csak egy kőfal mellé érnek. Kérdi az egyszeri ember: „Ez micsoda?” „Psszt!” - mondja halkan Szent Péter. „Odabenn vannak a Jehova Tanúi, de nem tudják, hogy mi is itt vagyunk.” Valahogy így van ez a keresztény egységgel. Mindig van egy csoport, amelyik különbnek hiszi magát a többinél (sőt, a legtöbb felekezet ezt hiszi), pedig nem kéne. Isten szemében mindannyian bűnös emberek vagyunk. Ebben nincs különbség köztünk. És Ő nem egyházanként osztogatja a feltámadást, hanem egyenként kell megállnunk előtte, személyesen. De akkor miért van annyi csoport a kereszténységen belül? Azt látom, hogy azért, mert különböző emberek vagyunk. A megegyezés meg elég nehezen megy. Általában úgy jöttek létre a különféle egyházak, hogy az emberek nem tudtak megegyezni valamilyen kérdésben – nemcsak teológiai ügyekben. Nem tudom, hogy ez Isten akarata-e, de nem hiszem, hogy meglepődött volna. Hisz Ő átlát a történelmen. Már 2000 éve, mikor még kereszténység sem volt, megígérte, hogy eljön a nap, amikor egység lesz népe között. Sokan ezt úgy képzelik el, hogy összeolvadnak az egyházak, lesz egy hatalmas felekezet. Szerintem nem. Egy egyházon belül is van több irányzat. Ettől lesz színes, képes a megújulásra. Én az egységet a felekezetköziség megvalósulásában látom. Ez egy mozgalom keresztény körökben. Legnagyobb erénye, hogy az evangéliumi keresztényeket egyenlőknek tekinti. Miért? Mert közös az Istenük, közös a hitük. Persze, vannak különbségek is, sokszor ijesztően nagyok. De Isten népe nem lehet teljesen homogén. Egy nemzet sem teljesen az. Ahány ház, annyi szokás, és egy egészséges társadalom ezt nem elnyomni akarja, hanem tiszteletben tartja. Valahogy így lehet ez Isten országában is.
Van az a fajta imádság, amikor kérsz valamit Istentől vagy megköszönsz neki ezt-azt. Ez nagyon fontos dolog. Nem Neki. Ő tudja, mit szeretnél, mert ismer téged. Látja, mi van a szívedben. Akkor miért kell imádkozni? Az evangéliumokban legtöbbször úgy kerül egy beteg Jézus elé, hogy rokonai, barátai odaviszik elé. Ha sehogy máshogy nem tudsz segíteni valakinek, aki bajban van, ezt te is megteheted. Imádságban Isten elé viszed azt az embert. Rábízod, könyörögsz érte. Ez az egyik legnagyobb dolog, amit tehetsz a másik emberért. Jézus megígérte és megmutatta, hogy kéréseinket meghallgatja. És te is kerülhetsz nehéz helyzetbe, melyből nem találod a kiutat. Azt mondod, te nem tudsz imádkozni? Azt sem tudod, mit tegyél, akkor mit kérj? Vagy szégyellsz Istenhez fordulni? Az ima nemcsak kérésekről szól. Beszélgetés. Találsz egy csöndes helyet, ahol csak ketten vagytok Vele. Ahol nyugodtan kiöntheted Neki a szíved. Tudja jól, mi van benne, de neked lesz könnyebb, ha rá tudod bízni gyengeségedet, gondjaidat, elégedetlenségedet vagy fájdalmadat. Ő békét ad neked. Csak bíznod kell benne, segítségedre siet. Így igazán személyes kapcsolat alakulhat köztetek. Nem fog mindig sütni a Nap az életedben, de ha nehéz helyzetbe kerülsz, tudod majd, mi a teendő, hol találod meg ismét lelki békéd.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Agen Bola 2019.05.14. 20:40:40
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Irunien 2009.11.14. 12:53:14
Gyogyó · http://www.rikkancs.szm.sk 2009.11.14. 21:27:13
gugielek 2009.11.22. 19:41:54
mi bajod a tejfölös kenyérrel?
Gyogyó · http://www.rikkancs.szm.sk 2009.11.23. 02:18:33