Nagy a készülődés, az izgalom mindenhol. Már csak két hét van hátra az év születésnapi bulijáig. Már két hete tart a visszaszámlálás. Mindenki készül rá, mert tudja, hogy ez az a buli, amit egyszerűen nem lehet kihagyni, hiszen erre az ünnepre mindenki hivatalos, december 24-én este lesz.
Az advent az az időszak, amikor készülünk erre a „bulira”.
Advent van. Égnek a gyertyák a koszorún. Már kigyúltak a fények az utcákon, a kirakatokban is megjelent a karácsonyi dekoráció, a bevásárló központok is fel vannak díszítve. Listát írunk, megpróbálunk pompás ajándékokat vásárolni, vagy a legújabb, legdrágább műszaki cikkeket, ruhákat, parfümöket beszerezni. Mindenképpen keressük a tökéletes ajándékot, majd amikor nem találjuk meg, akkor megalkudunk valami mással. Lehet, hogy a pénztárcánk nem engedi meg, hogy megvegyük, amit kinéztünk… Ilyenkor persze a bankok rögtön a rendelkezésünkre állnak új hitelajánlatainkkal, hogy azért a karácsonyi akciók keretében mi is meg tudjuk venni a legújabb technikai vívmányt, „ami nélkül nem lehet élni”.
A karácsony csak egy nagy rohanás. Futunk az ajándékok után, megpróbáljuk összeállítani a tökéletes menüt, süti hegyeket sütünk (hogy utána küzdhessünk a felszedett kilókkal…).
Időben megveszünk mindent, be is csomagoljuk, december 23-án már szinte kész is vagyunk… Másnap feldíszítjük a fát. Persze azt is rohanva, hiszen jön a család. Elvégre a karácsony egy családi ünnep, hiszen a szeretet ünnepe. Milyen jó dolog újra látni a családtagokat, a régi ismerősöket. Az sem baj, hogy vagyonokat kell költenünk rájuk, hiszen ők is ezt teszik, de bár csak tudnák, hogy nincs szükségünk egy tizedik ízléstelen edénykészletre, és vázánk is van elég. Komolyan nem értem, hogy miért nem veszik észre, hogy mennyivel jobb az a porszívó, amit ők kaptak tőlünk. Persze úgy tettünk, mintha örülnénk annak a „porcelán csodának”, hiszen a szeretet ünnepén már csak nem bánthatom meg azzal, hogy őszinte leszek vele…
Ugye ismerősek az iménti sorok?
Pedig nem kellene így lennie. Van valami a karácsonyban, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, amit kevésbé domborítanak ki az amerikai karácsonyi filmek. Nem a karácsonyfa meg az ajándék a lényeg.
Mi van a középpontban? Ki van a középpontban?
A nagy rohanásban el is feledkeztünk arról, hogy egy születésnapi bulira vagyunk hivatalosak. Már úgy megszoktuk, hogy egymást ajándékozzuk meg, hogy az ünnepeltről meg is feledkeztünk. Neki nem vettünk ajándékot, de még meghívót se kapott, pedig már az ünnep napja van.
Nem lesz ez így jó. Nem ünnepelhetjük Jézus Krisztus születésnapját nélküle, hiszen ez olyan lenne, mintha rólunk feledkeznének el a születésnapunkon. Egészen más az az ünnep, az a karácsony, aminek a Megváltó is a része. Számomra az az Igazi karácsony. Egy nap az évben, amikor szeretettel fordulunk egymás felé, amikor nem a rohanásról szól minden, amikor ünnep van a szívünkben is. Nem szabad elfeledkeznünk róla.
„Vártam egy ajándékot, ami boldoggá tehet. Olyan jó volt várni és örülni annak, mit nem is reméltem. Mindig újra vártam, valami nagyon fontosat, de egyszer megértettem, hogy Jézus az igazi ajándék nekem.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.