Tradíció. Mint közösség életében kialakulnak, akár szándékosan, akár véletlen szokások. Talán a leggyakoribb formája ezeknek a szófordulatok, becenevek talán: egy-egy ügyesebb szóvicc, vagy mókás szituáció folytán valami rögzül, ami aztán folytonos felidézés során beépül a közösség életében.

Reméljük a SzóSz-est is ehhez hasonló. 2 éve tavasszal volt az első ilyen közösségi estünk. Az ötlet egyszerű volt: töltsünk együtt egy kellemes estét, kezdve az együtt elkészített vacsorával, majd egy téma alapos átbeszélésével. A téma általában elég személyes, pont azért, hogy jobban megismerjük egymást, ami végül is az est célja. Az első este elég különleges volt: kezdve a csodás paprikás csirkével (köszönjük Eneh!), aztán a témával: Hogyan tértél meg? kérdéssel folytattuk. Hála igazán kool gitárosoknak többször is dicsőítettünk az est során. Sőt egy egyszerű beszélgetésből indítva egész spontán 'dolgokra' is vetemedtünk: még pedig a lábmosásra! Egy diákkörös egy korábbi élményt mesélte egy közösségében történt lábmosásról, ami többeket fellelkesített, hogy mi is éljük át az evangéliumi példát. Ha jól emlékszem 15-en voltunk, és a séma egyszerű volt: mindenki megmosta valakinek a lábát és így körben mentünk. Csodás este volt. (Noha, mint utólag kiderült ez nem tetszett mindenkinek, ami szomorú volt.)

Mégis, hogy aktuálisabb vizekre tereljem a bejegyzést egy pár mondatban szeretnék megemlékezni az idei SzóSz-estről is, ami pont ma egy hete történt. Először is rengetegen voltunk, Istennek hála, és egy nagyon jól sikerült együtt töltött este volt. Talán idén volt az első közös-kajálós alkalom mikor nem valami SzóSz-os volt a menü: igazi nagyon finom brassói volt. Picit kevés volt de a kaja, de szerencsére a keresztény szeret mindent megold, így sajnos nem tudtunk kipróbálni a kajaszaporítást, de majd legközelebb. Az idei év kérdése, nagyon egyszerű de mégis nagyszerű volt: Mi a kedvenc igéd?

Sok nagyon elég őszinte dolgokkal jöttek elő, amik persze nem itt fogok leírni, csak egy ismétlődő motívumot. Sokan elmondták mennyit mindent kaptak ez alatt a 2 hónap alatt a közösségtől. S ez az, amitől fantasztikus volt a SzóSz-est, valahogy megéreztük, hogy miről szól ez a közösség, és mennyire hálásak lehetünk Istennek, azért, hogy életre hívta, és kegyelmében megtartja ezt a közösséget!
Aztán következett egy remek imaközösség és dicsőítés, természetesen.

S végül mikor már kifogytunk a remek témákból és az "exhibicionisták" őszinteségi rohamokból, elkezdtük activitzini, és egészen 2-ig folytattuk a 3 csapat őrületes játékát, amikor is olyan kifejezéseket kellett elmutogatni, mint "A Bárány vére elfedez", "Esszénus-közösség", "Maladaptív reakció", és hasonló őrültségek...
Majd mikor a csapat nagy része feladta, olyan kettő fele belekezdtünk egy utolsó stop színházba, amit egészen 3-ig folytatunk. Ez is egy csodás este volt. Tele remek pillanatokkal és egy remek testvérekkel, akiket talán egy kicsit jobban megismerhettem.

Ami igazán a poén, hogy az est itt nem is ért végett, ugyanis a társaság nagy része, együtt indult 'iskolába' másnap reggelt, és a vonaton egy elég tekintélyes részt lefoglalva még elég sokáig játszottunk, mókás telefonos játékokat. Vicces volt, úgy tűnt nem tudunk elszakadni egymástól és ami különösen érdekes, hogy ki mennyire kötődik most a közösség az a napi 6-8 (ma egész pontosan 12!) emailen is látszik.

Vicces magát a bejegyzést az idei SzóSzestről akartam írni innen mégis úgy tűnik az emlékek dominálnak, hiába öregszik az ember : )