"Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, a melyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen." 1. Pét. 1,13
No, hát a vasárnap déli emlékezős-értékelős pillanatokat számomra lerontotta a tudat, hogy el kell jönni, és nemcsak egy hétvégére, hanem úgy tényleg. Ettől még igyekeztem megragadni a lényeget, nemtudom, sikerült-e? Mindenesetre az eső kifejezte hangulatomat. Aztán a vonaton eszembe jutott: kommunikáció ide, médiatudomány oda, nem lehet mindent elmondani. Vannak dolgok, amiket nem lehet teljes valóságukban szavakba önteni. Zorbász, a görög mondja, és valószínűleg igaza van, hogy ilyenkor kell táncolni, gitározni. Én még hozzáteszem: sírni. A könnyek mindennél kifejezőbbek. Zoli említette tanításában, hogy az a különbség Péter és Júdás között, hogy a Kőszikla sírt. Amikor nagyon Isten közelében érzem magam, felismerek valamit végtelen kegyelméből, a Szentlélek jelenlétéből, érzem hatalmasságát, szeretetét és személyem felé irányuló jóságát, ha megértem egy-egy üzenetét, valahogy elkezdek könnyezni. Téli tábor óta. Néha nem jön ajkamra semmilyen ima, csak hallgatom, ahogy körülöttem dicsőítenek vagy ahogy kattognak a vonat kerekei és sírok. Magam sem tudom miért, de bőgök - őszintén, mint Péter. Ez azért nagy felismerés, mert a kövemen, amit elköteleződés estéjén húztam, Péter első levelének egy igeszakasza van felírva. A MEKDSZ táborban pedig vár Péter első levele.
Visszatérve a hétvége értékelésére: minden program szép volt és jó, szívemnek kedves. Csak csodálkoztam, mennyire ki van ez találva az apró részletekig, áldottam az Istent, hogy így megszerveztétek. Tetszett a kendős csoportbeosztás – az akkor is világoszöld, max. „keki” –, a közös kajálások, a frizbifoci rangadó, vacsora előtti lábmosás is. Nekem még csak családtagom mosta a lábamat, kiskoromban. Áronnal ettől különlegesebb lett a kapcsolatunk. Jó volt a fiús filmnézés, és "kinnismegbentistalvás" a szaunában, a Zsoltival, Katával, Annával együtt töltött főzés, mosogatás vagy a Napfelkelte várása, a hangotokon keresztül megszólaló Isten, az elköteleződés a SZÓSZ felé, az ajándékalbumok átadása, életem első – csepergős – evangélikus Istentisztelete, együtt lenni veletek, mind a huszonvalahány emberrel, akit szeretek – egyedül a távozás, az nem annyira. De legjobban mégis az imaestek tetszettek. Lala zseniális tanításánál is jobban.
Ezért szeretek írni – mert nehezen beszélek a legbelső dolgaimról. Szóval, úgy volt, hogy nem jövök. De Isten éreztette velem, hogy mégis kéne, jót tenne nekem. Csak úgy finoman. Ahogy most azt érzem, hogy nem kellene egyedül hagynom TéPét szeptembertől. Mikor Dorinával vége lett, volt bennem egyfajta nyugalom, tudjátok, azt éreztem, hogy ez a Jóisten akarata. Ha nem is volt könnyű mindig, szépen lassan elfogadtam. Mert így van ez jól. Arra jutottam, hogy ezzel is közelebb akar magához húzni, meg akar tanítani valamire. Márhogy a Jóisten. Két nagy üzenetet fogtam fel: az egyik arra tanít, hogy álljak hozzá emberi kapcsolataimhoz. A másikat a hétvégén összegezve, sűrítve megkaptam: Istennek terve van velünk, és erre igent kell mondanunk. Nem ide-oda ugrálni a küszöbön, nem. Visszavonhatatlan döntést kell hoznunk. Ezzel így voltam az előző egy hónapban. Tudtam, merre kell mennem, de tétováztam. Mire Lala befejezte, már pontosan éreztem, mit kell tennem. Alig bírtam kivárni, hogy mehessek fel a lépcsőn. Nem tudom, mikor döntöttem, nem biztos, hogy pont akkor, de azért siettem, mert már határoztam, hála Istennek. Aggeus könyvének első fejezetét olvastam tegnap este, abban van, hogy Isten házának építésén kell Izraelnek munkálkodnia. A fejezetet olvasva beugrott, hogy ilyennek kellene lennie mindannyiunk életének. A Szentlélek temploma legyen minden ember. Valósuljon meg az Ő országa. Köszönöm az imát, hatalmas élmény volt. Az egész hétvége megerősítő volt. Nagyon köszönöm a Jóistennek ezt a pár napot, a szervezéseteket, alázatotokat, az ötleteket, minden szolgálatot. Számomra példaként álltatok.
Sziasztok, Isten szántóvetői, Isten áldjon, segítse munkálkodásotokat! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.