Húsvét vasárnap, délután négy óra.
Édesanyával, meg Beátával, Mikivel kimegyünk a temetőbe, hogy meglátogassuk húgunkat, és rendbe tegyük a sírját. Út közben jut eszünkbe, hogy virágot nem hoztunk. Virágos persze nincs ilyenkor nyitva, mégiscsak húsvét vasárnap van.
A sírhoz érve látjuk, hogy van kinn friss nárcisz. Biztos Mamiék hozták, amikor tegnap kijöttek Gödöllőre. Édesanya Beátával nekilát a sírocska kigazolásának, én Mikivel elszaladok vízért. Emlékeimben kutatva megpróbálom kitalálni, merre van a csap, aztán elindulok. Közben nézelődöm jobbra-balra, biccentek a szembejövőknek, szememmel pedig a csapot kutatom. Közben szemem a sírfeliratokon időzget.
Ott egy szép, fekete kősír, rajta: Anya, Nagyapa, Nagymama. Alatta szöveg: E sírhoz vezet utunk, Mert feledni nem tudunk. A mellette lévő fehér márvány két névvel, és "Béke poraikra!" szöveggel. Majd egy gránit-remek: "Szüleink emlékének sok szeretettel".
Megtorpanok.
A sok cicomás kősír között egy egyszerű földhányás. Beleszúrva egy deszkából tákolt fakereszt, rajta fehér festékkel egyetlen szó: Megváltva.
Húsvét vasárnap, négy óra húsz perc.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Jairus leánya 2009.04.23. 09:35:22
és a gazdagok mellé temették el,
bár nem vitt végbe gonoszságot,
sem álnokság nem volt a szájában."
(Iz 53,9)
byron 2009.06.24. 22:46:34
Mily boldogan vallom a Bárány
Szent vére árán
Megváltva!
Mily végtelen áldás,
hogy gyermeke vagyok immár.
Ez az első versszaka annak az éneknek, amit majd megtanulunk ősszel. ;-)