„Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki.”
Hatalmas Mennyei Atyánk, aki elhívtál,
Megerősítesz és küldesz minket:
A Te dicsőségedet hirdetjük!
Hála érte, hogy a sokféleségünkből
A Te vezetéseddel alakul a közösségünk!
*
- Hé, dobhatom már?!
- Várj még kicsit, majd ha már majdnem alád ért! Mondtam már Neked, hogy nagyon bambák is vannak köztük, de legalább szórakoztatóak. Ha nem pont a fejét éri, lehet, hogy nem venné észre, érted-e már?
- Jó, akkor…most!
- Jól van, ez ügyes volt!
- Nézz oda, látod, kinyitja!
- No, nézzük mire használják.
*
Beleolvastam. Szakácskönyv volt: az élet sója - édes élet ételbe főzve címmel. Az írások nagyját nem nagyon értettem, de egy receptet igen érdekesnek találtam. Most biztosan furcsán néztek rám, meg bogarasnak tartotok, vagy gyerekesnek, de szerintem ezek itt angyaloknak szóló utasítások, hogyan édesítsék meg a mi dolgaink, egyfajta cukrászkönyv angyaloknak, …….. szeretném megosztani veletek:
Az első lépés:
Nézd meg, hogy a Főnök kiket írt fel a listára. Aztán intézd úgy, hogy ezek a jóemberek azt higgyék, hogy önként lesznek a SzóSz alapja. A többség esetében valószínűleg nem lesz nehéz dolgod - óvatosan és fokozatosan csalogasd bele őket ebbe a kondérba (ajánlott a "véletlenek" használata).
- Elkezdtem járni a (sz) Szószba, az egyetemi közösségbe, ami nagyon jó, és rengeteget ad. Egyelőre közösségi szinten többet, mint hit- vallásgyakorlás terén, de ez azt hiszem, rajtam is nagyon múlik. Mindenesetre nagyon szeretem Őket. Hála Istennek!
- Ugye, milyen "véletlen" hogy nem jött az a vonat, és így végig itt tudtál lenni?? És az is milyen "véletlen" hogy találkoztunk a Zállomáson, mert én simán 7-re mentem volna... :D Isten útjai kifürkészhetetlenek.
Másodszor, ha már ilyenformán odacsaltad Őket, akkor hívd oda a Főszakácsot, mert ehhez a művelethez csak Ő ért: alájuk kell gyújtani! E nélkül semmit sem érne a munkád.
Apróságok, amik kihozzák az igazi zamatot:
- Idő… hát ezt nehéz beszerezni. Viszont nagyon fontos! Meghatározott mértékegység nincsen, de minél többet ad hozzá az ember, annál jobb lesz. Felső határ nincs...
- Hát, igen, aki a Lelkészségre beteszi a lábát, csak akkor jön ki, ha sürgősen haza kell mennie tanulni, vagy ha órája lesz, különben nagy akaraterő kell hozzá. Néha így is.
- Látod- látod, máris kevesellik, no de…
… még gyorsan adjuk hozzá a fűszereket, amik apróságoknak tűnnek bár, de ezek nélkül mégis még mindig elég íztelen lenne (a felsorolás nem teljes, itt szabadon hozzá lehet adni egyéni ízlésvilágunkat, bátran adagold, mi szívednek kedves): barátság, szeretet, bizalom, türelem, odafigyelés és minden ilyen nyál(kás)nak mondott, pedig egyáltalán, nagyon nem az dolgok.
- Ahogy ezek összeérnek, már vannak részei, amik ízletesek:
És akkor Isten gondoskodik...és jön egy segítségadás, jön egy-egy mosoly, ahonnan nem is várod. És emlékezel, hogy van egy közösség, aminek van egy jelene és jövője is, aminek te is részese vagy. Ahol megtapasztalhatod az apró csodát, hogy vadidegenekből lesznek ismerősök, majd barátok, hogy 30an 30félét gondolunk, mégis biztonsággal mondhatod el bárkinek, mert megvan a közös nevező.
Rohanás, csak egy elkapott szó, gyors kérdezés: Hogy vagy?...és az arcára van írva, hogy fáradt, vagy talán mondja is, hogy nem jól mennek a dolgok…egyre gyakoribb…és megszoktad, hogy nem törődnek vele, mennek tovább...hisz a másik is fáradt…rohan.
- Istenem, élni szeretnék egészségesen, bárcsak ez lenne a Te akaratod is! A Szószért nagyon hálás vagyok, nélkülük sokkal borzalmasabb lenne.
És amikor valaki megáll, és tovább kérdez, meglepődsz. Felfigyelsz rá. Nem megy el, nem hagy ott, még beszél hozzád. Bátorít, lelket önt beléd. Pedig alig ismer. És mégis, vigasztal. Hihetetlen. És talán elmondtok együtt egy imát. Érted imádkozik, osztozik, ott és akkor, imában cipeli a terhedet.
És te hálát adsz azért, hogy ott áll melletted, lehunyt szemmel, veled.
- Már így sem rossz, de még néhány dolog kell ahhoz,
Hogy ezek teljesen összeálljanak, és igazán kiadják az ízüket: nagyon fontos a humor hozzáadása, a nevetésé, a mosolyé. Ne felejtsd el, ez forrasztja össze!
Közös tánc, közös ivás, közös éneklés, közös frizbizés. Frizbizés… Frizbizéssel kezdtük az első szószalkalmat is… Mennyire mások voltak ugyanazok az arcok! Ismeretlenek voltak.
- Hallgasd csak, máris hat:
Mintha egész életemben ismertelek volna Titeket, veletek nőttem volna fel, pedig alig négy hónapja találkoztunk először...
És frizbiztünk éjjel-nappal. Alkalmak előtt, után, közben; Kúmi-koncert után, táncház szüneteiben és utána a bazilika előtti téren…
Aztán megjöttek a fagyok, leesett az első hó, és a frizbizést felváltotta a hócsata. Órákon át röpkedtek a hógolyók a pirosra fagyott kezekből, a legkülönfélébb helyekre.
- No, ha itt tartasz, bízd meg Őket feladatokkal! Már Máté is megmondta, jó dolog ez, a Mestertől hallották, hogy:
„az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű”
- Ha mindent az utasítások szerint csináltál eddig, akkor látnod kell, hogy minden megy, mint a karikacsapás, nézz hát az üstbe!
A Pázmány Egyetemi Lelkészsége rengeteget foglalkozik hátrányos sorú, vagy árva gyerekekkel. A sok program között, immár 3 éve az egyik az, hogy így karácsony előtt egy hétig fogadunk csángó és székely gyerekeket, akik Magyarországon nyaralnak egy hétig.
Idén a SzóSz is kivette a részét ebből a programból, hisz összesen 6 gyereket fogadtunk kollégiumokba, vagy albérletekbe. Ez a "fogadás" nem állt másból, mint kiadós reggelit és vacsorát adni a srácoknak, és ha volt időnk velük tartani a programjainkon. Emlékezetes hét volt.
De ez is elfogyott, amíg lányainkkal- fiainkkal játszottunk, korcsolyáztunk, táncoltunk, vizsgáztunk-zhztunk, leadandókat írtunk, rorátén voltunk, hálát adtunk; csodáltuk az örök viccek születését, egymás étvágyát és a közösség erősödését……… de legfőképp Isten bölcsességét és figyelmét, ahogy megújítja fáradt testünket-lelkünket, fenntartja lelkesedésünket, megengedi újra és újra a tapasztalatot, hogyha ugrunk, akkor Ő az aki elkap és megtart, hogy sokkal jobban tudja mi kell nekünk, mint mi magunk.
Áldott hét volt, mert szerethettünk és szeretve voltunk.
*
- Nézd a Balgákat, szünetet adtunk nekik, és ők siránkoznak!
- És már egyre jobban hiányoztok. Ahogy írom ezt a levelet, érzem, ahogy növekszik bennem a távollétetek okozta űr.
- No, nem mindenki, vannak józanabbak is köztük, figyeld csak, csss……
- Arra jöttem rá, hogy jó itthon, hisz egy hónapja voltam, meg itt vannak szeretteim, múltam, családom, de az életem már Csabán van, Ti vagytok. Mégsem voltam szomorú, különös higgadtsággal fogadok mostanában mindent, Isten minden áldását. Talán ez az Isten akaratába való belenyugvás, vagy csak félelem, hogy felébredek, s minden jónak vége szakad. Remélem, az első. :)
- Mi lenne, ha kitűznénk egy időpontot, megszabnánk egy órát, egy röpke percet, amit minden nap közösen töltünk Istennél! És máris együtt lennénk. Fantasztikus lenne! Tudnánk, hogy van egy perc, amikor hogyha elküldünk egy fohászt, azt valaki mással egyszerre tesszük, valakivel, akit szeretünk, valakikkel, akik szeretnek minket! És egy pillanat alatt örvendezésbe csapna át magányunk...
Naszóval arra gondoltam, hogy 19: 56 tájban elmondhatnánk egy fohászt a Hazáért (a földiért persze), és utána röptethetnénk fohászainkat egymásért, a SzóSzért, a hátralévő vizsgákért (szigorúan egymás vizsgáiért, mert úgy az izgi...) a Szilveszterért, a Téli Táborért... Én személy szerint (nagyon örülnék egy ilyesfajta együttlétnek, amíg nem vagyunk együtt. És a Jó Isten is hogy örülhet, nem? Egyszerre kap egy csomó fohászt, és még csak a rendszerezésen sem kell gondolkoznia! (Nem mintha nehezére esne, de biztos örülne...)
Szóval: 19:56 ima a földi Hazánkért, majd rögtön utána egymásért. Elő a vekkereket, mobilokat, PDAkat, kakukkos órákat, és húzzátok fel őket mindennap 19:56-ra!
- Igazad volt, tényleg szórakoztatóak az emberek, megint bekapták a horgot.
*
- Hát, igen, ahogy a fentiekből az érzékelhető,
A hang, ami lassan hallhatóvá válik jelzi, hogy eddig minden rendben alakul, a gitár, az énekeskönyvek, a Tűz megteszik hatásukat, forr a hangulat, pezseg az élet.
- Hadd legyen most a dalom tudom, annyira nem szép a hangom. DE a dalokat átérzem. És igyekszem napról napra ügyesebben énekelni jó illat oltárodon ez mennyire szép. Oda teszem Uram eléd, ezt a kis hangot. Oda teszem, hadd legyen jó illat. Hadd vonzza oda többieket a Te színed elé. Imádkozom hozzád a dalokban Jó Uram, érezd az illatot.
- Mennyi minden történt azóta, hogy azt gondoltam, vagy éreztem, hogy a Szósz hitbeli tekintetben nem megerősítő. Nagyon is megtartó. Együtt jártunk rorátéra, és nekik köszönhetem a rádöbbenést, hogy én idáig nem vártam elég tudatosan Jézus eljövetelét az életemben.
- Időnként tedd meg, hogy
Csak úgy az ösztöneidre hallgatva öntsd le őket (szóel)illanó olajjal és állj félre, mert hatalmas ima-pára fog felfelé szállni.
Ez amúgy nagyon praktikus része is a dolognak, mert a felhő iránya megmutatja, merre van a Főnök.
Egy emeleti szobában húsz fiatal. Nem zajonganak, még a pezsgőket sem bontották ki. A tüzet is csak gyertyagyújtáshoz használják: imádkoznak. Hálát adnak Istennek az óévért, és segítségét kérik az újhoz.
Fohászaik mint egy-egy tüzijáték röppennek a mennybe, csak sokkal halkabban és sokkal magasabbra. És vissza sem hullanak többé, mert a hatalmas Isten színe elé emeli őket, és mint kedves ajándékokat, markába rejti.
- Lassan 6 év hívő lét után még soha nem volt ennyire szabadon őszinte, közösségi imám. Valódinak éreztem minden mondatát. Valami olyasminek, ahogy Jézus imádkozhatott a tanítványaival, humorosan komolyan, őszintén szeretetben, nemtörődve a körülményekkel. Csak Istenre figyelve.
A mindenség Mestere mosolyogva hallgatja a másodpercenként elékerülő köszöneteket és kéréseket. Van azok közt mindenféle.
Ha már itt tartasz, nincs semmi más hátra:
- Hívd oda a Főnököt!
Ő majd mögüled, a vállad fölött, gyöngéden, féltőn és szeretőn hozzáad még valamit: az áldását.
Amikor kilépnek az ajtón, már minden csendes. Ám hirtelen gyufa sercen, kanóc lobban, tüzijáték röppen a magasba. Magasabbra, mint bármelyik eddigi. És le sem hullik. Ott virít az első kilépő feje felett.
Majd felszáll egy második, harmadik is és minden kilépő ember fölé egy új, pedig nincs senki ember, aki meggyújtsa a kanócot.
És mennek a fiatalok, fejük felett a Tüzijáték fényével, a sötét, alvó világba.
„Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”
*
...mert hatalmas és erős Isten vagy!
Köszönöm, hogy szolgálhatunk.
Köszönöm, hogy gondoskodásodat annyi millió jellel kimutatod számunkra.
Most nem sorolom. Mindenki tudna mondani pár ezret.
De Te akkor is szeretsz minket, ha épp nem érezzük kifejezetten.
Ma elárasztottál gondokkal. Köszönöm, Istenem, hogy leborulhatok eléd.
Köszönöm, hogy kezedbe tehetem minden gondomat.
Köszönöm, hogy Te most is nyújtod édes igádat,
Amelynek egyik részébe Te már behajtottad a fejedet.
Köszönöm, hogy a terhek oroszlánrészét hordozod, ha követem utadat.
Uram, kezedbe teszem apró-cseprő gondjaimat (télitábor előestje, vizsgák, családjaink, betegek, Téged nem ismerők...) éppúgy,
Mint a gigászi tragédiákat (Gáza, gáz, USA-abortusz...).
A Te hatalmas kezedben biztonságban lesznek.
De tudom, Uram, hogy a hit nem a lustaság egyik szinonimája.
Megyek, amerre vezetsz, teszem, amit kérsz, csak szólj hangosan, mert kissé süket vagyok.
Uram!
A Te Akaratod Legyen meg!
Ámen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
siófoki35 2009.01.24. 22:11:13
NagyMisu 2009.01.25. 22:33:14
Az a szép, hogy nem csak külön a részei szépek, hanem az egésze is.
Igazi szósz.
fatanolentemtrahunt 2009.01.28. 23:30:11
Lilie 2009.02.02. 21:27:39
fatanolentemtrahunt 2009.02.05. 19:25:41