-       Gyere! Már kint várunk.

-       Igen, jaj megyek, rögtön kint vagyok én is! -  épp most törlöm az álmot a szememből.

 Életem leggyorsabb öltözését produkálva néhány percen belül túra – és hálózsákostul kint álltam a december eleji ködös homokkomáromi  hajnalban, indulásra készen, várakozással, izgalommal tele. Némi aggodalom is volt bennem, hogy minden rendben fog-e menni. A 20 alsó és 6 duplacomb nem romlott-e meg egy hétvége alatt a hűtőben- ehhez hasonló reális félelmektől ostromolva kezdtem a napot.

A Nyugatiba rendben megérkezve kezdett a béke betölteni, mígnem óra 15 tájékán feltűnt, hogy a vonatunk nincs kiírva a táblán. Anna közölte, hogy ő nem tud túrazsákkal ennyit futni. Én közöltem, hogy én se, de muszáj. A villamos jött, mi mentünk, futottunk, megéreztem hogy milyen mikor az agyam helyén ver a szívem, de a vonatot elértük.  Zsolozsma a megkönnyebbültségtől még lelkesebb, hála téma már most bőven…..

Telefon Misuval, Zitával, sms Gyurival. „ A banán hogy jön fel?” „ Nem Zoli szobájából nem fog a bor előkerülni mégsem.” „ Ki hozza fel a gyerekeket?” „  Te tudtad, hogy hamarabb érkeznek?” „ Áron mikorra ér ki?”

A portás néni semmit nem tud, de ez „nem a mi sarunk” ezért engesztelésképp az első kitörés után kezébe ragadja a konyha irányítását, bár Annával mi akartunk kitenni magunkért.

Le a gyerekekért. A gyerekek ijesztően nagytermetűek, és koravénnek tűnnek, ahhoz képest, hogy elméletileg általános iskolások.  Két lányt kapunk, Zoliék két fiút, Áron két kisebbet. Jó az Áronnak - gondolom nyugtalanul.  Öt perc múlva már a Lujza előtt stírölünk 5-6 leginkább felnőtt korú, gyermeklelkű vendégünkkel. Megkönnyebbülve tapasztalom, hogy sokkal közvetlenebbek, mint én. 

Az a jó posztmodern szövegbe, hogy bárhol bármikor belevághatsz és akár hogy szerkesztheted. Így Ági nagyszerű bevezetője után egy kicsit a közepébe vágok én (az ő szövegének és elmagyarázom miről is van itt szó. A Pázmány Egyetemi Lelkészsége rengeteget foglalkozik hátrányos sorú, vagy árva gyerekekkel. A sok program között, immár 3 éve az egyik az, hogy így karácsony előtt egy hétig fogadunk csángó és székely gyerekeket akik Magyarországon nyaralnak egy hétig. Idén a SzóSz is kivette a részét ebből a programból, hisz összesen 5 gyereket fogadtunk kollégiumokba, vagy albérletekbe. Ez a "fogadás" nem állt mából, mint kiadós reggelit és vacsorát adni a srácoknak és ha volt időnk velük tartani a programjainkon. Emlékezetes hét volt. De visszaadom a szót Áginak:

 Fel a gyerekekkel, banánnal, FIÚKKAL a Péterbe. De a fiúk között a nővérek információi szerint vannak rendesek is.  

Bevesszük magunkat a konyhába, a portás néni felhomályosít, hogy a rizst a forró vízbe tegyem. Mosolyom fedi bosszúságomat.

….

„A lelkesedés bizony sebezhetetlenné teszi az embert, hatalmat ad neki az események fölött, olyan hitet, amely hegyeket mozdít…”  Saint- Exupéry

„Boldog az, akit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban ; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomod szentségével!

Aki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal; aki lecsillapítja a tengerek zúgását, és a népek háborgását.” Zsolt. 65. 5, 7-8,

Az ebéd elfogyott vacsorára.

A hét is elfogyott, amíg lányainkkal- fiainkkal játszottunk, korcsolyáztunk, táncoltunk, vizsgáztunk-zhztunk, leadandókat írtunk, rorátén voltunk, hálát adtunk; csodáltuk  az örök viccek születését, egymás étvágyát és a közösség erősödését……… de legfőképp Isten bölcsességét és figyelmét, ahogy megújítja fáradt testünket-lelkünket, fenntartja lelkesedésünket, megengedi újra és újra a tapasztalatot, hogyha ugrunk, akkor Ő az aki elkap és megtart, hogy sokkal jobban tudja mi kell nekünk, mint mi magunk.

Bizony a hét eltelt de biztos nem nyomtalanul. elég jó programjaik voltak hála Istennek és Balázs atyának, no meg az összes segítőnek. Cirkusz, élményfürdő, Visegrád, Állatkert, Csodák Palotája, színház, közös játszódások, közös kajálások, és miegymás.
A székelyek és csángók külön készültek műsorral, amit 3-szor előadtak egyszer a bölcsészkaron, egyszer az ITK-n és mégegyszer a szentendrei Szent András Iskolában. sokat nem tudnék mesélni róla, de azt el kell mondjam, hogy sikerült megszeretetniük egy Túrmezei Erzsébet verset ami nagyon-nagy szó!

Áldott időszak volt, annak ellnére, hogy csal két és fél, max 3 nap tudtam őket elkísérni a programokra, annak ellenére, hogy volt egy elővizsgám és egy-két leadandóm, amit meg kellett csinálnom a héten. Annak ellenére, hogy azon a héten volt az angol szakest aminek egyik szervezője voltam.

Áldott hét volt, mert szerethettünk és szeretve voltunk.