HTML

PPKE-BTK SzóSz blog

A SzóSzerint Keresztény Közösség, a PPKE-BTK bibliaköre. A diákkör a PPKE Egyetemi Lelkészségének része, és a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ) tagja. Egy mókás egyetemi keresztény közösség napi hírei, csodái, bánatai.

Friss topikok

  • Az Úr íródeákja: @izemize: Az "Isten nevében" nem prófétai önmeghatározás, hanem annak a leszögezése, hogy az Ő cso... (2012.02.18. 23:55) február 15.
  • rapapampam: Az előítéletekről nem tehetünk. Az ítéletes érzésekről, gondolatokról sem, más kérdés, hogy mit ke... (2012.02.08. 08:43) A hajléktalan és a patkány
  • Az0r: 'obein'??? vagy ez csak egy figyelemteszt volt? :) (2011.09.13. 13:33) A Bibliatanulmányozás lényege
  • Az0r: Tetszett. (2010.08.23. 19:18) A Csata
  • Gyogyó: Azt ajánlotta az oldal: "Szólj hozzá!" Nem lehet. (2010.07.18. 19:21) A búcsúzás – Csobánka, 2010

Linkblog

2009.02.21. 21:47 Jairus leánya

Krónika egy spontán téli túráról

Mint krónikás írok most nektek, mivel hivatásos krónikásunk túl van az Óperencián, így alkalmilag felveszem az ő szerepét. Azt még tudnotok kell, h nem szeretem a kronológiát, viszont szeretek elbújni a szöveg mögött.
Képzeljetek el egy nagy családot, amint a tűz körül áll - a tűz egy magaslaton, egy pad aljában -, melenget jéghideg kezeket és közben a kezek imádkoznak. mögöttük a kilátás, minden csupa fehér, a család csurom víz. Befogadtak egy másik családbeli ifjút, aki velük együtt imádkozik... A család két órán keresztül vándorolt erre a színre, libasorban, hol előre kitaposott ösvényen, hol a bátor unokák és fiak alakította lábnyomokban, akikre büszkék lehetünk, mert vállalták, h a negyvencentis hóban ők áztassák el a cipőjüket.. Pedig ott volt nagymamájuk, akit irigyeltek is térdigérő csizmája miatt, amit két napja impregnált, és semmi víz nem ment át rajta, szóval ott volt, és nem ő taposta ki az utat. Mentségére szolgált, h nem volt negyvenkettes az a csizma. Két óra lehetett, míg odaértek, útközben negyedórát adtak a csendnek, amit egy szembesízőtől való megriadás oszlatott fel, a nagyi hogy lett volna az ő helyében! A csend ötlete egyébként a madárcsicsergés hallgatásának vágyából született, ami kevéssé valósult csak meg, mivel általában február végén kezdenek hallhatóan aktívkodni a madarak.
Szal a tűz égett a magaslaton, ahova egy meredek kaptatón keresztül jutottak el, ismét a bátor unokák és fiak közreműködésével. Szépen kérem az illetékest, h a következő stop-esten avassa lovaggá ezeket a remek fiúkat. Sőt, még a tüzet is egyikük, Péter gyújtotta meg a nagymama kakasos öngyújtójával (bagózik az öreg?), alapját szolgálták gallyak, tűlevelek és a családtagok koszlott zsebkendői. A magaslaton találkozott a család - mint írtam már - egy másik családból való ifjúval, aki egyébként harmadéves az orvosin és ismeri a szilveszteres Renit. Bevonták őt is az imába, András mondásával: "a szósz egy nyitott közösség", és h baráti dinasztia az orvostanoncok köre ("testvérdiákkör"). A magaslaton a családi tarisznyából is kikerült, aminek kellett, sőt az élhetetlenek egy-két jégcsapot is leszakítottak mint a fa termését, és egyikük azt mondta, fagyizik. Arra viszont nem emlékszem, mit mondott, amikor egy útszéli fasátorról nyalogatta a havat... 
Aztán a Dávid nevű fickóval együtt mentek le a magaslatról fenekük segítségével, szóval rajta azon. Utuk egy nagy puszta területen vezetett, ami kísértetiesen hasonlított egy intézet kertjére, amiről hivatásos krónikásunk már tudósított annó. A sípályához mérhető, de a térdigérő hó miatt annak nem mondható terepen szaladt végig a család boldogan, mint akik tényleg egy intézetből szabadultak..némelyek el-elvetődtek, néha szándékosan másokba botlottak, h azok is hasra csússzanak, az egység jegyében..angyalkázott is az István meg az Andi nevű unoka, bár ők anélkül is azok..pláne h István uni az út végén szándékosan elvetődött, mivel a nagymama és a többi családtag addig nem fürdette meg - és akkor hagyta magát megfürdetni! Hát nem hős, éljen a lovaggá ütése! Meg szerintem minden túrást ki lehetne tüntetni, biztosan egyetért velem az 50-kor 52-es vonatra várók csoportja, akik látták őket szétázva, megkeményedett gatyaszárakkal (kivéve a cukorból született nagymamát), antennaszerűen átfagyott ujjakkal---
Irány a lelkészség. István uni hőstetteibe belefáradva már nem bírta tovább, hazarohant egy forró zuhanyért. Elkísérte a Dávid nevű új barát, mert arra lakott. A többiek a lelkészségen lefolytak a székre, szájukon át forró csokoládé ömlött vmi jó helyre. Majd eloldalogtak, ki-ki saját szobájába, a lelkes nagymama Andrea nevű unokájával pedig a konditerembe, hogy lemozogják és kinyújtsák a túra megerőltetéseit.
Ennyi volt. Nem, vmit kihagytam; csak az unokák kedvéért. a nagymama a túra első állomásán, Klotildligeten, egyszer megigazította a csizmáját.
Ajánlás. Herceg, aki stop-esten keletkezel és hullasz vissza a semmibe, kérlek legszebb alakodban avasd lovaggá e túra nemes részvevőit, mert rászolgáltak kegyedre.
Dicsőség Istennek!
Amen
alkalmi krónikás, szerepéről most mondva le 

 

2 komment

Címkék: közösség laza háború csend misszió téli stopest


A bejegyzés trackback címe:

https://szosz.blog.hu/api/trackback/id/tr40957306

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

NagyMisu 2009.03.01. 20:29:48

Nagyi, ez gyönyörű!
Most már tudom, kitől örökölhettem csekély krónikási tálentumaimat! Ha épp nem a havat túrtam volna a túra időpontjában én is, irigykednék rátok. Így csak azt mondom: "Dejó volt nektek!"
És kösz, hogy megírtad - ilyen szépen -, mert jó volt így kívülállóként átélni. És még csak meg sem fagytam:)

bogaras srác 2009.03.22. 09:14:17

Bizony, bizony nagyon élvezetes leírás volt ez nagyi! Köszönjük!
De csak azt az egyet nem értem, hogy miért kell stop estes herceg, amikor van egy állandó, éjjel-nappali, non-stop királyfink... hát az Ottó? Ne kérjük meg őt? (csak azért nem az én szerény királyi fennségemet ajánlom, mert magamat nem tudom lovagfgá ütni...).
Nagyon remélem, hogy még számtalan ilyen túrát élünk még meg, télen, nyáron, éjjel, nappal.
süti beállítások módosítása