Eme jeles esemény, melyen emberek kedvenc, fergeteges, emlékezetes és felejthetetlen...
STOP
Felejthetetlen volt az az este. Szívem minden része telve van vele. Ha csak rá gondolok elönt a boldogság. A határtalan fantázia, mely akkor és ott jelen volt, magával ragadó. Az egész egy ártatlan...
STOP
Ártatlan vagyok, értsék meg! Nem tehetek róla, hogy ott voltak. Este hat óra körül, amikorra a bűntény kezdetét teszik nem is jártam arrafelé. Később sem állt a szándékomban lemenni a pinceklubba, de meg kellett néznem, mi az a nagy hangzavar. Hát lementem és...
STOP
És akkor képzeld anyuci, olllyan jót jáccottunk. Ott voltak egy csomójan az oviból. És én mikor megláttam őket nem akajtam hazajönni, úgyhogy ott maradtam velük jáccani. Kérlek ne büntess meg! Azt a stopposat jáccottuk, tudod, amit te is olllyan nagyon szerecc. Úgyhogy mindenki...
STOP
Mindenki megjelent a kísérleti laborban főnök. És mikor az utolsó pár ember fél nyolckor megérkezett lezártuk az ajtókat és beengettük a nevető gázt, ahogy kérte. Majd a beépített emberek elkezdték a játékot. A kísérlet sikeresnek bizonyult, mert egészen tíz óráig eljátszottak lenn a pincében. A különböző szituációkat felvettük a kamerákkal és jegyzeteltük is őket. Mindegyikből jól kimutatható, hogy egy összeszokott, jó hangulatú társaságot sikerült szereznünk. Mindenki jól reagált a kísérletre. Nem voltak kimutatható mellékhatások, bár némi kezdeti őrültéség talán mégis akadt. Mikor...
STOP
Mikor azt mondta vala a felség, hogy menni kell vala, sokan akarták volna tovább folytatni a játékot vala. De muszáj volt vala menni, hát elpakolták tarisznyáikat és a termet vala és kimentek, hogy hazatérnek vala, de útjukba újabb akadály kerüle vala. Azt elhárítani akarták vala így ott maradtak...
STOP
Maradtak. Sötét volt. Nem láttak sokat. Frizbi volt kettő. Két fehér. Aztán döntöttek. Maradnak. Játszanak még. Neveket mondtak. Majd odadobták a korongot. Sokszor tévedtek. Nem láttak. De igyekeztek. Aztán...
STOP
Aztán 8*32-98+113-[80+96-3x+5x-2x*(75/5*2+4-90)+100/6]=1000 ez...
STOP
Ez már néhányunkat bosszantani kezdett, így hát nekiláttunk bogozódósat játszani hála Zoli ötletének (melyről utólag kiderült, csak vicc volt). Ez rövid időn belül stírölős, majd sherifes játékba csapott át. A mesés estét egy közös dicsőítéssel zártuk le, majd egy gyors versenyfutás a táskákért. Végül hálatelt szívvel mondtuk búcsút egymásnak és az estének. Sokak arcán ott bujkált az emlékek okozta hatalmas mosoly. De sajnos muszáj volt hazamenni, és...
STOP
És boldogan éltek, míg meg nem haltak. Ha az este tovább tartott volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Andorin 2008.11.09. 15:20:57
bogaras srác 2008.11.09. 16:00:18
Nagyon szép volt az az este, és nagyon jóleső a szívnek.
És azthiszem ez a kis beszámoló nagyon méltó ahhoz az esthez...;)! Ügyi vagy Andorin!
Andorin 2008.11.09. 17:02:40
Ébresztőóra 2008.11.11. 09:48:40