HTML

PPKE-BTK SzóSz blog

A SzóSzerint Keresztény Közösség, a PPKE-BTK bibliaköre. A diákkör a PPKE Egyetemi Lelkészségének része, és a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ) tagja. Egy mókás egyetemi keresztény közösség napi hírei, csodái, bánatai.

Friss topikok

  • Az Úr íródeákja: @izemize: Az "Isten nevében" nem prófétai önmeghatározás, hanem annak a leszögezése, hogy az Ő cso... (2012.02.18. 23:55) február 15.
  • rapapampam: Az előítéletekről nem tehetünk. Az ítéletes érzésekről, gondolatokról sem, más kérdés, hogy mit ke... (2012.02.08. 08:43) A hajléktalan és a patkány
  • Az0r: 'obein'??? vagy ez csak egy figyelemteszt volt? :) (2011.09.13. 13:33) A Bibliatanulmányozás lényege
  • Az0r: Tetszett. (2010.08.23. 19:18) A Csata
  • Gyogyó: Azt ajánlotta az oldal: "Szólj hozzá!" Nem lehet. (2010.07.18. 19:21) A búcsúzás – Csobánka, 2010

Linkblog

2009.07.06. 22:35 Irunien

Csobánka 2009

 

Eltelt a hét. Rettegtünk, készültünk, vártuk, rápihentünk, imáztunk érte. Aztán megérkeztünk, rengeteg csapat, régen látott ismerős arcok...sátrat építenek, matracokat hurcolnak...
Már az elős nap próbára tette a nevelőket és gyerekeket egyaránt. szakadó eső, szép, lyukacsos tetejű sátrak..elázott hálózsákok...no, és az éjszakai túra. Ahol egyenként adogattak le bátor ifjak kb. 400 embert a hegyről. Nem unatkoztunk, ám a remény, hogy a kifáradt gyerkőcők majd később ébrednek másnap abban a pillanatban szertefoszlott, mikor reggel 7kor már ott fociztak a nagyréten.
 
A Zöldalmák (avagy Zöld Uborkák, Kawaszaki Nindzsák, esetleg Spenót Nindzsák, és Gyilkos Szöcskék) csapata 16 fiúból és 6 leányzóból állt, ami azt jelentette, hogy nálunk volt az összes rosszcsont csibész, ezért simán megvertünk minden csapatot, aki ellenünk frizbiben, fociban vagy métában ki mert állni:-)
 
Mindez viszont azt is jelentette, hogy mikor az étkezésre került a sor, 16 darab (jólnevelt, türelmes Imre hercegünket nem számítva, 15) éhes száj üvöltött percenként, hogy kenyeret, limonádét, paprikát, csokit! Ugyanis a repertoár a kaját illetően nagyjából ennyiben ki is merült, időnként még egy kis M&Ms (mézesmájas) befigyelt, amit szerény személyem volt képes megalkotni, mikor az enyhén furcsa állagú, tányérra kinyomott kenőmájasra rálöttyintettem véletlenül a mézes-vajas ellátmánynak nevezett cuccból a mézet…
Mindez semmi ahhoz a kétségbeesett próbálkozáshoz képest, amit a fiaink utolsó nap próbáltak megalkotni, vajas-mézes kenyérre szórták a kakaóport, hogy némi változatosságot csiholjanak ki a kenyérből:-)
 
Ám a testi táplálék nem is volt olyan fontos, a jó keresztény egyetemista megtanul élni nélküle, és koncentrál inkább a beázott sátorra és a hőségre, felváltva.
Közben örül, ha sikerül összeszámolni a gyermekeket, akik vagy épp orrba verik egymást, vagy a hasuk fáj, vagy egyszerűen csak hisztisek. És még így is nevetünk, nyugodtak vagyunk, egészen addig, míg birjuk. És aztán nyomakodunk a buszon egymás ölében, megismerkedünk közelebbről a többi szenvedő csapattal, és együtt izzadunk, fényképezünk, 9en ülünk 2 helyen…és aztán elalszik az ölemben egy csöppség édesdeden, a legszebb fiúcska, akit valaha láttam, és szuszog kényelmesen. És akkor minden elfelejtődik, a hosszú nap fáradalmai, és felerősödik a nevetés és a móka emléke.
 
Strandolunk esőben, menekülünk a Bordó Béka csapat galád férfitagjai elől, akik a vízágyú alá akarnak berakni, elég nagy sikerrel. Lovaglunk, és közben nézzük Németh Edvárd utolérhetetlen ügetését a pálya szélén…, az „egri vár” romjai között gyilkolásszuk az ellenséges csapat öt-és négyjegyű számait. Évivel Winnetou módjára kommandózunk a susnyásban, harcolunk vízért és kenyérért, no meg virsliért. Koncertezünk, nézzük, ahogy ropja a nép, majd aludni tér, hogy másnap újult erővel nekiiramodjon. A nevelők fáradnak, már 5-6 óra alvás sem elég…a gyerekek egyre éhesebbek. Hajókirándulunk, ügyelünk, hogy ne maradjon pokróccal letakart alvó gyermek a hajón, sem két sor közé beesett, padlón elnyúlt, alvó Balázs Atya. Végül élményfürdünk, Norbival, Gyurival és Katával talán, klausztrofóbiás létemre halált megvető bátorsággal lecsúszom egy zárt kanyargós csúszdán..és ki is jövök belőle. A többiek lentről nézik, és hallgatják ahogy visítok, és csúszom lefelé. Majd újra hajóra szállunk, elnökök és titkárok leszünk, vörösödik a tenyerünk és combunk...majd stoppolunk. Végül buszra várunk és szállunk, fényképezkedünk. A gyerekek aludni térnek, mi pedig belevetjük magunkat az éjszakai életbe, előkerül az unicum, a sör és bor, van egy csapat elvetemült aki hajnal 2kor még neki áll vmi őrült játékot játszani a rét közepén… csupa ismerős arc, de kizárt, hogy normálisak legyenek:D
 
És aztán lassan mindenki elalszik… másnap együtt ülünk a misén, a fák alatt, kinn a természetben, és úgy érzem, hogy tényleg sikerült megvalósítani azt az összekapaszkodást, amiről az elején álmodtunk. Ott ültünk együtt, aláfirkantott polókban, és mosolyogtunk, és együtt imádkoztunk, egymás kezét szorítva. Isten jelen volt, és vigyázott ránk, és döbbenetes volt akár csak látni is, hogy egy 12 éves délvidéki fiúcska hogyan pattan fel azonnal és kulcsolja imára a kezét. Hitből tettük az egészet, és Isten használt minket, hogy valami jót alkossunk, jobbak legyünk, mint voltunk. Nem egy pillanat biztosan volt a tábor során, mikor azt mondhattuk volna, nem csinálom tovább, kimerültem, elég volt. Megfutamodom. Eszünkbe sem jutott. Valahogy így kéne csinálni nagyban is. Mint, ahogyan most, kicsiben. Mint ahogyan Atyi mondta: igent mondtunk erre a hétre és a gyerekekre. Van Atyánk, aki ad türelmet, aki ad szeretetet, aki ellát mindennel, csak élnünk kell vele. Lehet, hogy nagyon nagy közhely, de megint megmutatkozott, hogy nem a gyerekek kaptak többet ebben a táborban tőlünk, hanem fordítva. De mindezt csak bizalommal lehet. Bizalommal Isten iránt, aki ott figyel mindegyikünket, ha igent mondunk Neki.

7 komment

Címkék: balázs isten csobánka eső tábor atyi


A bejegyzés trackback címe:

https://szosz.blog.hu/api/trackback/id/tr271230904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gugielek 2009.07.18. 21:23:58

:)

olyan szép, hogy nem akarnék kötözködni, de fogok:)
nem hagy a Bordó Béka identitásom "sorry":)
mert azért a kulcsban levertük a Spenót Nindzsákat
bár aláírom, hogy a kidobóban véres győzelmi tort ülhettetek volna felettünk, ha nem vagytok irgalmasok:)
és a világ legszebbédesebb Fiúcskái és Leánykái a mi csapatunkban voltak:D
egyébként minden oké....

Irunien 2009.07.19. 11:51:59

Hát igen, a "Bordó Béka" identitás nagy befolyással van, ez látszik.
és hát, "sorry", a kulcsos kiesett az emlékezetemből, nem hagyott mély nyomot, ezt elismerem, habár keirngenek olyan pletykák, miszerint Edvárd a végletekig csalt:-)
A Fiainkból és Lányainkból pedig nem engedek, kész passz, biopon. :D

Gyogyó · http://www.rikkancs.szm.sk 2009.07.19. 13:54:47

Kinek a gyereke a szebb és okosabb? Ez a kérdés olyan, mint az Úrvacsora. :) Ne firtassuk, fogadjuk el, hogy mindenkinek a sajátja.

enkiS 2009.08.05. 21:38:42

@Irunien: mi az a kulcs? Nem csalhattam benne, azt sem tudom mi az. Komolyan...:$ Amúgy is, talpig becsületes, de életrevaló parasztgyerek vagyok...:D

Irunien 2009.08.27. 00:09:40

a kulcsos, az a játék volt, amit a mi csapataink játszottak, előre kellett adogatni, másik kezét megszoritani satöbbi...:-)
Te talpig becsületes:-)

gugielek 2009.09.01. 13:36:47

és tényleg nem Edi csalt benne:)
voltak talpraesettek a csapatban, de sajnos többet nem mondhatok:)

Lilie 2009.09.05. 10:21:04

én is hallottam egyet s mást, ott voltam, láttam, vezettem... asszem mindnyájan sárosak vagyunk :P
lényeg, h élveztük!:)

egyébként: Iru, ezt megkönnyeztem... köszönöm! :D
süti beállítások módosítása