Gondolatok az abortuszról – keresztény szemszögből

Már elég rég kísért ez a téma. Hetekig csönd, aztán időről időre felbukkan. Mikor nem is gondolná az ember. Csak úgy, a semmiből kerül megint a szemem elé. Nem hagy nyugodni. Épp borotválkozom, s most is itt motoszkál a fejemben: „Foglaljak állást!” Pedig nem is vagyok nő. Hát jó. Az abortusz…
 

Először egy felkérést hozott a virtuális postás a levelesládámba, aláírást gyűjtöttek a témában. Novemberben pedig egy szaktársam szorított sarokba, töltsem ki a kérdőívét: szemináriumi feladat. Épp siettem, de ismerős volt a tantárgy, „egye fene” - gondoltam, gyorsan kitöltöm. Az első kérdés még könnyű volt: Persze, hogy nem értek egyet az abortusszal. Kapásból két barátot tudok mondani, akik nem lennének, ha a szüleik a terhességmegszakítás mellett döntenek egykor. A második kérdés viszont kifogott rajtam. „Egyetért ön az abortusszal, ha … az anya nemi erőszak áldozata lett, … a terhesség nem kívánt, … a magzat valószínűleg betegen jön a világra, … a gyerek születése veszélyezteti az anya egészségét, …? Talán ezért is foglalkoztat mostanában a társadalom egyik nagy kérdése, a művi terhességmegszakítás.
 

Felteszem, nem ez az első alkalom, hogy az abortuszról hallotok, ezért nem húzom az időt mindenféle orvosi eljárás ismertetésével. Nem tárgyalom, vajon miért alacsonyodott ez a fontos döntés üzletté az elmúlt években, hogy milyen következményei vannak az anyákra és a társadalomra nézve. Dehogy! Csak ideges lennék, még megvágnám magam. Kényes témák ezek a borotválkozáshoz… Az viszont kifejezetten érdekelt, hogy hívő barátaim mit gondolnak erről a problémáról. Mindenkinek más volt a véleménye, mégis, kirajzolódott számomra egy „keresztény szemüveg”, ahogy társadalomtudós barátom mondaná: paradigma, melyen át a keresztény emberek többsége látja ezt a kérdést.
 

Álszentség azt állítani, hogy a terhességmegszakítás nem érint keresztény párokat. Ez nem igaz. Egy hívő lány is kerülhet olyan helyzetbe, mikor döntenie kell, megszüli-e gyermekét, akit a szíve alatt hord. Sőt az is megesik, hogy nem hozza világra. Ha például egy áldott állapotba került nő túl fiatal, egyedül maradt, s nem számíthat senkire, vagy csak nem várták a kis jövevényt. Nagy szegénység, lakásgondok, betegség – ezek mind olyan körülmények, melyek egy racionális embert mérlegelésre késztetnek. Nem egyszerű a választás. A szülők szeretnének mindent megadni gyermeküknek, de vajon képesek rá? Felkészültek-e a baba befogadására? Akarják-e egyáltalán? Nem borítja föl túlságosan megszokott életvitelüket? Mindezeket a kétségeket eloszlatja a remény és az öröm. Öröm, mert Ajándéknak tekintik szerelmük gyümölcsét, Isten Ajándékának. S ha Ő rájuk bízta a kicsit, biztosan segít nekik, hogy jó édesapák és édesanyák legyenek. Túllépnek saját magukon, problémáikon, önnön érdekeik elé helyezik a magzatot. Tudják: joga van az élethez, örülnek a jövevénynek. Tisztában vannak azzal, hogy a legtöbb, mit adhatnak neki – a szeretet. Alapvető érték számukra a család, gyakori a keresztények között a sokgyerekes família. Ahogy Teréz Anya ezt összefoglalta, az abortusz „gyilkosság az anya méhében… A gyermek Isten ajándéka. Ha nem akarják őt, adják nekem.” Sőt, ennél tovább megy: „Olyan döntést hozni, hogy a gyermeknek meg kell halnia ahhoz, hogy saját akaratunk szerint éljünk – ez nyomorúságos.”
 

Az előbb említett élethelyzeteket a magyar törvényhozás válsághelyzeteknek nevezi, s engedélyezi a művi terhességmegszakítást. Elfogadható oknak tekinti még az egészségügyi problémákat és az erőszakos cselekményeket is. Ami az előbbi lehetőséget illeti, ez komoly téma, ugyanis a nőknek a saját egészségéről is döntenie kell. Persze az abortusznak is vannak egészségügyi kockázatai, és a hívő ember rá meri bízni magát és gyermekét a Jóistenre. Semmelweis Ignác fellépése előtt elég kockázatos volt a szülés, az édesanyák gyakran meghaltak gyermekágyi lázban, mégis a nagycsalád volt a gyakori … ssssssz … na tessék, megvágtam magam. Mégiscsak megártott a kényes téma.
„Akkor is elutasítjuk, ha pl. valakit megerőszakoltak?” – tette fel valaki a kérdést egy baráti beszélgetés során. Az ember azt hinné, egy ilyen sokkoló esemény annyira letaglóz minden nőt, hogy nem akarja megszülni azt a gyereket, aki minden pillanatban eszébe juttatná a borzalmat, amit átélt, vagy az apát. De nem. Két olyan történetet meséltek el, ami megrendített. Az egyik egy megerőszakolt boszniai apácáról szólt, aki nem értette, miért engedte ezt Isten, de elfogadta, hogy ez az Ő titokzatos akaratához tartozik, s megfogadta, hogy ezt az ártatlan kis csöppséget felneveli. Hisz ő nem tehet semmiről, miért szenvedjen? Szeretetre tanítja, „hogy ha felnő, az erőszakban fogant gyermek tegyen tanúságot arról, hogy a megbocsátás az egyedüli emberi nagyság, ami az ember becsületére válik.” Ez a nővér nem a saját sebeit nyalogatta, nem magát sajnálta. Tudta, fontosabb feladatot kapott, a születendő gyermekének szüksége van rá, s a szeretet, amivel elhalmozta a kisembert, őt is meggyógyította. Így járt a második és legmeghatóbb történet anyukája is. Énekesnő volt, bosszúból erőszakolták meg, ismerte is támadóját. Mégis felnevelte a gyermeket, bár undorodott tőle, hisz az erőszaktevőre emlékeztette. Mindent megadott neki, kivéve a legfontosabbat, a szeretetet. Kérte az Urat, vegye el szívéből a gyűlöletet. Aztán egy koncerten, csupán tízévesen, a kislány szó szerint leénekelte anyját a színpadról. Isten meghallgatta imáját, megtörte a jeget. A nő önmagára ismert lányában. Rájött, ugyanannyit örökölt belőle, mint apjából. Ugyanaz a báj, vagányság, ugyanaz a hang volt mindkettő. Ez az anya mondta: „S ha az ember túl sok Flanke-et olvas (holland jazz zenész és filozófus), akkor odáig is fajulhat a gondolatmenete, hogy az abortusz öngyilkosság. Megölsz valamit, amit te is alkotsz, valamit, ami te is vagy. És ami nem az utolsó, soha többé nem élhetsz teljes életet, mert olyan, mintha kivágták volna a szíved.”
 

Azt hiszem, ehhez nincs mit hozzátenni. Ragozni még lehetne, de minek? Úgyis befejeztem a borotválkozást. Még talán annyit, hogy azok az apukák és anyukák, akik nem a könnyebb utat választották, biztosan tudnak tükörbe nézni ezen a „keresztény szemüvegen” át, akár borotválkozás közben is.

UI. Köszönet minden véleményért a levelezőlistán!