PPKE-BTK SzóSz blog
https://szosz.blog.hu/atom
blfr8@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://szosz.blog.hu/2012/03/23/pentek_81359
Péntek
2012-03-23T22:00:00+01:00
2012-03-23T22:00:00+01:00
szoszerint
https://blog.hu/user/717209
<p>Nagyböjti péntek van. A fogadalmak, hogy szigorú böjtöt tartok, és nem iszom alkoholt ezen a napon, eddig mindig betartottam. Megfogadtam továbbá, hogy sokat imádkozom és elmélkedem. Hát ez nem jött be. Borzasztó lusta vagyok, pedig tudom, hogy mit veszíthetek. Tudom, hogy kinek mondok nemet. De vajon értem is?</p><p>A héten P. atya azt tanácsolta, hogy elmélkedjem többet és túrázzak. Nem lehet tudni, hogy Isten mikor és hogy fog megszólítani. Csak kérdezzem Őt, és Ő válaszolni fog.</p><p>Úgy gondoltam ma bemegyek Pestre, valamiért azonban ehhez nem éreztem elég kedvet. Maradtam. Az idő hívott egy kis sétára, így hát elindultam Klotildligetről a közeli erdőbe. Hajtott a kíváncsiság, vajon Isten tényleg szólni fog hozzám? Milyen formában? És mit fog mondani? A poros útról kiértem az erdő szélére. Hmm, merre tovább? Elindultam egy egyenes úton felfelé. Amint beljebb értem ledöbbentem, hogy mennyire egyedül vagyok, hogy idegenkedem a körülöttem lévő természet természetes zajától, az apró neszektől. Aztán fokozatosan Rá hangolódtam. Ő vesz körül engem, nincs mitől félnem. Az erdő az én környezetem, amiben élnem kell. Én csak egy vándor vagyok. Merre menjek? Hirtelen két-három ösvény közül is választhattam. Elindulok egyenesen, mégiscsak az a legegyszerűbb. Nem tévedhetek el. Nem kell Isten. És az ember tud így élni, talán észre se veszi, hogy valami vagy Valaki hiányzik.</p><p>Elhaladtam egy tüskés fa mellett, ha nem vigyáztam volna még belém is akadt volna egy-két ága, tüskéje. Ez volna a kísértés? Ott áll mellettem, és ha nem figyelek rá, belém akad? Kellő távolságban mentem el a fától. Az aljnövényzetben néha el akartam bukni. Sokszor észre se vettem az alattomos kis cserjéket, melyek hasraesésemet kívánták. Épp így kell vigyázni a lelkünk tisztaságára is. Sok apró bűn van, amivel beszennyezhetjük lelki ruhánkat. Figyelmesnek kell lennünk.</p><p>Néhány méter után találtam egy nagy botot, nagyobb volt, mint én. Elég erős is, ha kell, megtart esés közben. Nyugodtan rátámaszkodhatom. Így hát kettesben folytattuk az utat. Én és a bot. A bot, ami mindig velem van és segít. A botban Istent véltem felfedezni. Egyszerűbbé vált az út. Az ösvény azonban véget ért. Rátaláltam Istenre és megmutatta, hogy rossz úton járok. Vissza kell hát fordulnom. Vissza kell mennem az elejére. Meddig? A kiindulópontig, vagy elég, ha a megfelelő elágazásig? Körülbelül az első csomóponthoz tértem vissza. Ott jobbra fordultam és a táj máris barátságosabb lett.</p><p>Boldogan sétáltam botom társaságában. Észre se vettem, hogy apró kis virágokon taposok, melyek épphogy kikukucskálnak az avar alól. Még mindig nem tanultam meg a leckét. Azért mert Istennel vagyok, még nem felejtkezhetem el a körülöttem élőkről. Lehajoltam s gyönyörködtem kicsinységükben, mely egyben erősségük is. Most már sokkal figyelmesebben lépkedtem, nehogy valamelyikben is kárt tegyek. Vágyakozva néztek az ég, a fény felé a komor fák között.</p><p>Néha egy-egy nagyobb rönk állta utamat, a botra támaszkodva azonban gond nélkül átlépdeltem rajtuk. Aztán ösvényt váltottam. Az ember képes megunni a szépet és a jót és valami más után vágyakozik. Talán ő se tudja, hogy mi után… Egyenes úton bandukoltam tovább. Egyhangú, volt minden egyszerű és szép. A botra nem nagy szükségem volt. Nem kellett a segítsége. Néha azon kaptam magam, hogy húzom, nem vigyázok rá eléggé. Mennyire igaz ez az Isten-kapcsolatokra is. Ha nincs szükségem rá akkor egyszerűen, csak húzom-vonom, nem veszek róla tudomást. Azonnal megtapasztaltam a szükségét, amint egy nagy emelkedőhöz értem. Milyen nagy hasznát is vettem a dombocska megmászásához. Ha kell, akkor rögtön előszedjük és rátámaszkodunk. De amilyen gyorsan feljut az ember a magaslatra olyan gyorsan le is ér. Jól körül kell hát néznünk odafent. A lecsúszás folyamán a fent töltött szép emlékeket kell felidéznünk, és mindent könnyebb elviselni. Végül a sínek mellett haladtam, egyenletes, kiszámítható, biztonságos úton vissza a civilizációba, az egyetemre.</p><p>Ismerős terep, itt már nem is kell a bot. Eldobom hát. Milyen könnyen ment! Csak egy mozdulat és kész. Máris szabad vagyok. Ajjaj, megint egy emelkedő. Ez azonban sokkal nagyobb minden eddiginél. Nem is a fölfelé vezető szakaszon hiányoltam a botot, persze jobban kellett erőlködnöm. Sokkal inkább lefelé. Ott álltam egy kis dombocska tetején néhány méterre a sínektől és a Pázmáneum állomástól. Nem vagyok messze. Lefutok a domboldalon aztán kész. Kész? Ennyi? Homokos és füves az út. Hamar megcsúszik az ember, aztán már gurul is a talpfákhoz. Tétováztam. Visszamenjek a botomért? Vagy óvatosan bízva a szerencsében leereszkedjem? Utóbbit választottam makacson. Nem lett bajom, de féltem egy kicsit, mégsincs mibe kapaszkodnom. Szerencsésen visszaértem az általam jól ismert területre.</p><p>Isten sokmindenre megtanított. Merjek benne bízni, ráhagyatkozni, hogy Ő legyen az én Botom. Ez a egy-másfél órás zarándoklat mindennél többet ért!</p><p>kereső</p><p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F03%2F23%2Fpentek_81359%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F03%2F23%2Fpentek_81359%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F03%2F23%2Fpentek_81359%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Péntek"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szosz.blog.hu/2012/03/23/pentek_81359#comments"><img class="item_ctp" src="https://szosz.blog.hu/rss/image/post/id/4336119" border="0" /></a><br /></p>
isten
túra
erdő
ima
bot
böjt
0
PPKE-BTK SzóSz blog
https://szosz.blog.hu
https://szosz.blog.hu/2012/03/09/marcius_2582
március 9.
2012-03-09T20:58:00+01:00
2012-03-09T20:58:00+01:00
Az Úr íródeákja
https://blog.hu/user/214718
<p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Isten nevében:</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm"> </p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Egy gyenge nejlonszatyor tele a holnapi ebéd alapanyagával.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Egyik fülét fogom én, a másikat ő. Így fele súlyt viszünk. Persze kicsit azért vágja a kezünket, de jobb, mint ha egyedül vinnénk.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Megyünk az esti utcán. Hol közelebb egymáshoz, hol távolabb. Figyelni kell a szatyorra, nehogy túlfeszítsük, és elszakadjon. Hát figyelünk. A távolságra, a magasságra, a sebességre. Egymásra.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Jön egy autó. Gyere erre! Te gyere erre! Elkezdjük húzni egymást. A szatyor feszül. Aztán ő enged. Az autó elmegy. Jön egy másik, én engedek. A szatyor békésen ringatózik kezeinkben. A következő kocsinál már egyből felé húzódok.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Megyünk tovább.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Jó így menni. Nem én vezetek, nem is ő. Együtt vezetünk. Másképp nem megy. Megbeszélve, engedve, figyelve.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">A szatyor a házasságunk. Az egyik fülét én fogom, a másikat te. Benne visszük a jövőnket.</p> <p style="text-align: right; ">Dicsőség az Úrnak!</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F03%2F09%2Fmarcius_2582%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F03%2F09%2Fmarcius_2582%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F03%2F09%2Fmarcius_2582%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=március 9."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szosz.blog.hu/2012/03/09/marcius_2582#comments"><img class="item_ctp" src="https://szosz.blog.hu/rss/image/post/id/4300680" border="0" /></a><br /></p>
0
PPKE-BTK SzóSz blog
https://szosz.blog.hu
https://szosz.blog.hu/2012/03/03/szep_nepszokas_by_szokratesz
Szép népszokás
2012-03-03T21:51:00+01:00
2012-03-03T21:51:00+01:00
szakdolgozatíró
https://blog.hu/user/713026
<p> Egy szép, már hagyománnyá vált régi szokás felelevenítésére hívlak. Jössz?</p><p>Tegnap egy kicsit történészkedtem, és utána jártam (na nem egy szép lánynak ám, hanem) egy népszokásnak. Bizony, merthogy ilyenek is vannak. Nem csak szép lányok, hanem népszokások is. Bár van bennük valami hasonlóság. Bár, ha belegondolok, akkor elsőre inkább egy különbség jut az eszembe. No nem olyan nagyon nagy, de talán... Hogy mi is az? Például, hogy egy szép lányt nem szerethetnek úgy, annyira, és olyan sokszor, olyan sokan, mint egy szép népszokást. Meg különben is. A szép lány nem (csak) a fejekben lehet, a népszokás megőrzése és tovább éltetése pedig a fejekben dől el. Viszont ha jobban belegondolok, akkor hasonlóak is. Igen. Jól mondtam... Talán abban a tekintetben nagyon hasonlóak, hogy nem csak egy szép lány tud testet ölteni, hanem a szép népszokás is, minekutána ez egy szokás... De nem is akármilyen. Ez egy valami. Mégpedig olyan valami, ami azáltal van, hogy van. Nem pedig olyan, mint a semmi, ami az által van, hogy nincs. Húha... Már megint filozofálok. És be sem fejezem a saját mondataimat... Pedig én nem akartam. Én igazán nem. Tehát, népszokás. Méghozzá egy szép népszokás.</p><p> </p><p>Szóval igen, azt hiszem, a szép népszokás jellemzői következnek. Ez egy olyan valami, ami élőlény lenne anélkül, hogy mozogna. Igen, él. A szavainkban, a tetteinkben, a gondolatainkban. A részünkké válik, és mi is az ő részei leszünk. Ez egy olyan valami, amit mi hozhatunk életre. Elég hozzá egy szép gondolat is, ha azt megosztjuk másokkal. Sok népszokás eredete nem vezethető vissza ma már senki konkrét személyére sem, mégis él. Sőtmitöbb, mondhatni, virágzik. Ráadásul, felvidítja, virágoztatja a neki életet adókat, az őt táplálókat. Pedig ő maga a virág. És mégis: csoda. Nem csak virágzik, de virágoztat is. Mi tartjuk életben, vagy ő éltet minket? Mert ha egyszer a részei vagyunk? ...</p><p> </p><p>Mi az a nép? Mi az a szokás? És mi az a szép? Nép... Többen, akik összegyűltek, emberek. Valami közös kapocs, valami azonos hajtóerő, mozgatórugó tartja őket egybe. Halljátok? Valamitől, vagy inkább valamiért? Nem is tudom, de összetartoznak. És egységesek. Nem kifelé húznak, hanem befelé.Nem önmagukért, hanem a többiekért élnek. Furcsa... Létezik? Ha mindenki a társaiért él, a közösségéért, a saját népéért. Jujj... Akkor mi fog történni? Hát mi történne? Pontosan, az, ami szép. És nem csak hogy szép, de jó is. Nagyon jó. Mint amilyennek a férfi és a nő egységét elképzelem a házasságban. Nem önmagukért élnek, hanem a másik boldogságát keresik. Nem önmaguknak adják a jót, hanem a másikat jutalmazzák meg vele. Még akkor is, hogyha éppen nem ehhez lenne kedvük. Nem magukra gondolnak. Ettől lesz olyan szép. Ez is egy közösség, igaz kicsike, de szép közösség. És nemcsakhogiy szép, de jó is, igen jó. Ha a másikra, nem magunkra gondolunk, és a másik pedig ránk gondol... Az jó. Ilyenkor akár hiszitek, ti kis piszik, akár nem, akkor is úgy van, ahogyan mondom: sokkal, de sokkal többet kapunk. Hogy miért? Kérded? Ezt a kérdésedet most félreteszem. De nem felejtem el. Válaszolok is, jó? Na, tudod... De nem csak azért, mert ez így való, de nem ám. Azért, hogy ne kelljen kérdezned, és tudd, értsd, tapasztald meg a választ.</p><p> </p><p>A válasz? Hogy micsoda? Hát igen. Fontosak a szavak, de még inkább a tettek. A szép szavainkat, gondolatainkat, ha tettekre nem váltjuk, akkor megsemmisülnek. Szörnyű dolog az. Pedig ha egy olyan szép, egy olyan gyönyörű valami lehetne belőle. És mégsem? Hát az szörnyű. Akkor hasztalan volt minden gondolat, a gondolat léte, és a mi puszta létünk is hasztalanná válik. Kezed kapizsgálni? Ó, hogy a házasság? Vagy úgy... Te kis Pitagorasz, hát mire gondolsz? Ha nem teszel magad körül, a gondolataid körül rendet, akkor hova fogsz kilyukadni? Ugye belátod? nem, nem csak a házasságra gondolok, de abban is sok szép és jó gondolat megvalósítható. Nem csak beszélni kell, kis Pitagorasz. Hogy nem érted, mit akarok mondani? Ja, hogy a te nyelveden is? Rendben. Tehát ne csak 'tegyük fel, hogy...' szóval érted? Nem? Na? Remek, ez az. Rájöttél, bizony. Igen, igazad van. De még mennyire. Igen, igen, ha a 'bizonyítás' hiányzik, akkor az a példa nem elfogadható? Hogy ki fogja elfogadni? Ki az a nagy matematikus? Hát annyit elárulhatok, hogy nem én vagyok. Először magadnak kell bizonyítanod. Igen, azt, hogy képes vagy rá... Azután pedig... nem, nem Ő következik. Neki nem kell 'bizonyítanod', ismer. Hanem az embereknek. Hogy nem érdemlik meg? Hogy kár is próbálkozni? Ugyan már, akkor miért tetted fel, hogy... Áhám. Igen. Hogy hibázhatsz? Hogy elszámítod magad? Tudod mit mondok én neked? A téged körülvevő, rád bízott emberekkel kell kezdened. Először csak kicsiben. Válj olyanná, mint egy jó példa. Igen, tudom, hogy nehéz. Nagyon nehéz. Igen, van, hogy nem sikerül, hogy elszámítod magad. Hogy ilyenkor mi a teendő? Elestél? Felállsz. Ha valakit akaratlanul megbántottál, vigasztald meg. Ha valakinek kárt okoztál, térítsd meg. Hogy szándékosan is? És még nem tetted jóvá sokszorosan? Igen, vezéreljen a jószándékod, a szíved, a hited, és a szereteted. És remélj.</p><p> </p><p>Mit mondtál? Hogy még valami hiányzik? Hmm... Igen, igen... Nos, kezdesz rájönni a lényegre. Hogy mi hajtja? Á, szóval ilyen mérnöki pontossággal vagy kíváncsi a részletekre? És nem érted, nem látod a mozgatórugót? Tényleg kíváncsi vagy rá? Ha tényleg szeretnéd tudni, akkor elmondom... Gondoltam, hogy szeretnéd. De figyelmeztetlek, hogy ha ezt hallottad, akkor utána nincs visszaút. Én figyelmeztetlek, bár ezt sokan elmulasztják. Majdnem mindenki. Elég nagy hiba, bár rá lehet jönni, de azért, tudod, jobb, ha szólnak. Ha ezt hallottad, innentől kezdve nem mondhatod azt, hogy nem tudsz róla. Szüntelenül a fejedben lesz. És számon fogják rajtad kérni. Igen. Tehát még mindig tudni szeretnéd? Gondoltam. Akkor figyelj: a mozgatórugó, az egyetlen dolog, amiért itt vagy, amiért mi most itt beszélgetünk, amiért élsz, az nem más, mint hogy megismerd Őt. Igen, jól emlékszel, már megemlítettem, hogy ne legyen neked ismeretlen, de még nem mutattalak be neki. Tessék? Hogy meg szeretnéd ismerni? A nevét is? Mindig félbe szakítasz. Ő az, aki van, aki volt, és aki lesz. Ő az egyetlen, a Jó Isten. Mindent ő alkotott, mindent ő alkot, és mindent ő fog alkotni. Csak Rá szabad hallgatni. Hogy honnan tudhatod, hogy hogyan? Nagyon egyszerű: hallgass a szívedre. Igen, megmondja hogy mit kell tenned. Hogy az nehéz? Tudom. Hogy ne magadra gondolj? Igen, nehéz. Hogy a másiknak akarjál jót? Hogy tudod? Akkor kezdj hozzá. Kezdd el már most.</p><p> </p><p>Talán kezdd magad körül. Olvasd el a Jó Hírt. Annyi van belőle, hogy egy egész könyvet is megtölt. És a többit? Igen, igen, párhuzamos munkavégzés. Egyszerre többfelé is kell figyelni. Hogy jó a nőknek, mert nekik könnyebben megy a figyelem megosztása? Lehet, hogy igazad van. Azért ne add fel, próbálkozz erősebben. Erről jut eszembe... Hogy van a feleséged? Nem, nem az udvariasságra gondoltam. Igen, arra célzok. Hogy ez a kérdés fájdalmas? Hogy nem szeret? És hogy...? Tudod mit? Ne válaszolj nekem. Csak magadnak. Megpróbálok segíteni. gondolkodj el az alábbi kérdéseken. Hogy ne neked mondjam, hanem neki? Ha ő lenne itt, neki is ugyanezeket mondanám, igen. Ki tudja, lehet, hogy már járt itt. Hogy nem mondta? Miért? Kérdezted egyáltalán? Mikor beszélgettetek utoljára? Értelmes dolgokról? Érzésekről? Kapcsolatotokról? Vagy hol voltatok utoljára együtt? Mi az a sok szép dolog, amit kaptál tőle? Hogy az egész életét neked adta? Csak neked... Húha. És te mit adtál neki cserébe? Apropó, gyerekek hogy vannak? Egészségesek? Hogy ezek már kellemesebb kérdések? Mikor foglalkoztál velük utoljára? Ja, értem. Miről szoktatok beszélgetni? És ők akarták, vagy te? Tessék? Hogy nekik ez jó lesz? Igen, tudom, hogy megkérdezted őket, de meg is hallgattad a válaszaikat? És elmondhatták azt, amit valójában gondolnak? Oda tudnak hozzád fordulni, ha valami bántja őket? </p><p> </p><p>Hogy ennyi elég lesz mára? Igen, gondolom elfáradtál. Hogy neked fontos feladatod van? Hát mi az? Hogy segíts az embereken? Ugyan már... Kis csacsi Pitagorasz... Csak szeresd a családodat, segítsd őket, és légy a támaszuk. Hogy ők a te támaszaid is? Nem, az a feleséged. Igen? Emlékszel még? Ő a legfontosabb nő a számodra. Vagy, legalábbis egyszer az volt. Vagy nem? Legyél példa számára, és a gyerekeidnek is. Igen, ha jó példa vagy, fel fognak rád nézni. Igen, az utadon fogsz találkozni segítő, jószándékú emberekkel. Bízd magad rá a Jóistenre. Támaszkodj rá, és meríts erőt belőle, hogy otthon te csak adni tudjál. És ha figyelmesen hallgattad, amit az önzetlen szeretetről mondtam, akkor úgy is teszel. Neked kell elkezdened, még ha nehéz is. Amit csak te tudsz megcsinálni, azt más nem fogja helyetted elvégezni... És megtapasztalod, hogy újra színes és pompás lesz az életed, olyan sokat fogsz tőlük visszakapni. Hogy a többi ember? Ők ezek után jönnek. Állj helyt ott, ahol vagy, azután pedig megállod a helyedet máshol, mások segítésében is.</p><p> </p><p>Hogy mégis akarsz tenni értük is valamit? Akkor mondjuk... Igen... Ez jó lesz... Hívjál életre, és éltess egy szép népszokást... Hogy ne vicceljek veled, mert te komoly ember vagy? Ugyan már, hiszen a mosolygás megszépít. Igen, még a legszebb embert is, habár itt nem ez az eset áll fent, de erről majd máskor beszéljünk... Szóval egy népszokás. Nem, nem viccelek, tényleg így gondolom. Innen is indultunk ki, hát nem emlékszel? Na azért, jól van. Tehát, mondj el csak egy röpke fohászt a népedért. A többi magyarért. Hogy mikor? Mondjuk minden nap 19:56-kor. Igen, szerintem eszedbe fog jutni valahonnan... Szép népszokás lenne, ugye? Hogy ilyen nincs is? Ugyan már... Tudod, hogy nem lennél egyedül? Hogy vannak, aki már több, mint három éve, ahogy ők mondják - imáznak, vagy zsíroznak?</p><p> </p><p>Hogy mire jó ez? Hát még mindig nem érted? Hunyd be a szemed. Jó. Képzelj el valamit. Nem kell hogy nagy dolog legyen. Csak három jellemzője van, és még el sem kell menni érte otthonról: szép, jó, és önzetlen. Képzeld el, ha mindenki megvalósítja a családjában azt, amiről mi most itt beszéltünk, ha minden magyar családban az önzetlen szeretet a vezérli az apukát és az anyukát, és a gyerekeknek példát tudtok mutatni egy szép és helyes életről... Hogy Magyarország minden családjában boldogság uralkodik, és a Jóistenre figyelő arcok, és szeretet van, és... Képzeld el... Milyen szép lenne... Most nyisd ki a szemed. Tudod már, mit kell tenned? Tedd önzetlenül boldoggá a családod, legyél példa, és mondj el egy röpke fohászt minden nap, hogy ugyanez megtörténjen az összes magyar családban.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F03%2F03%2Fszep_nepszokas_by_szokratesz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F03%2F03%2Fszep_nepszokas_by_szokratesz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F03%2F03%2Fszep_nepszokas_by_szokratesz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Szép népszokás"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szosz.blog.hu/2012/03/03/szep_nepszokas_by_szokratesz#comments"><img class="item_ctp" src="https://szosz.blog.hu/rss/image/post/id/4287028" border="0" /></a><br /></p>
család
56
ima
népszokás
0
PPKE-BTK SzóSz blog
https://szosz.blog.hu
https://szosz.blog.hu/2012/03/03/marcius_2566
március 3.
2012-03-03T21:35:00+01:00
2012-03-03T21:35:00+01:00
Az Úr íródeákja
https://blog.hu/user/214718
<p> A jó Isten nevében.</p><p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm"> </p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">– Gyere, menjünk ki az erdőbe – mondta Göndörhajú Tavasztündér – ülhetsz még eleget a gép előtt. Most gyere!</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Persze, akik ismernek, már el is döntötték magukban, hogy ismerik ők ezt a Göndörhajút. Nekik be kell vallanom, én is ezt gondoltam...</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Hát mentünk. Ki a városból, fel a hegyre, a tóhoz. Menet közben választottam magamnak egy sétapálcát az erdő talajáról, egy kétméteres fenyőbotot. Erre támaszkodva követtem Tavasztündér előttem haladó fürtjeit. Ami őt illeti, ruganyosan lépkedett a nedves talajon, tán még nyomot sem hagyott maga után, mint már ez a tündéreknek szokásuk. Aztán az út elágazott, mi rátértünk a fönti ágra, s mentünk csendesen. Nemigen szóltunk egymáshoz az egész út alatt. Gyönyörködtünk a fákban, az avarban, az itt-ott meglapuló maradvány hókupacokban... én még az előttem haladóban.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Langyos szellőapródok ugrálták körbe Tavasztündért, különféle illatokkal kedveskedve neki, s a Nap jelére színek százai villantak fel, hogy köszöntsék. Ő csak elmosolyodott, és a fák, amelyek mellett elhaladtunk, megrázták magukat, kiroppantották nyikorgó bütykeiket, s úgy hajlongtak előtte, mint valami udvaroncok.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">– Fel kell ébresztenünk a tavat – fordult hátra, és ahogy rám nézett, bennem is elkezdett buzogni valami, mint a vén fákban.Úgy éreztem, ha maga a nagy világtenger szunnyadt volna el, őt is felráznám téli álmából.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Aztán megérkeztünk. Úgy húsz-harminc méterrel a tó fölött voltunk a hegyoldalban. Ott feküdt lenn, s nagy jégpáncélba burkolózva aludt. Hortyogni nem hortyogott, de ez nem is meglepő, hiszen a tavak nem úgy lélegeznek, mint mi.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Tavasztündér bólintott, én elindultam lefelé, ő pedig követett. Olykor segítettem neki a botomat nyújtva felé, hogy abba kapaszkodjon. Szívesen nyújtottam volna a kezemet is, de nem tehettem. Hiszen ti is tudjátok, hogy a tündérek olyan tiszta teremtmények, hogy senki nem érhet hozzájuk, csak a férjük, máskülönben megszűnnének tündérnek lenni.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">– Törj le egy darabot a takarójából! – mondta, mikor leértünk. Fogtam hát a sétapálcám, és nagyot ütöttem a tó jegére. Aztán, mivel az nem tört szét, még párszor megismételtem a mozdulatot. Ekkor egy kisebb rész leszakadt belőle. Azt kihalásztam, és átnyújtottam vezetőmnek. Ő fogta, és bedobta a tó közepére. Ott aztán nagy csattanással ezer darabra hullott, s a darabok csilingelő pattogással gurultak szerteszét. Törtem egy újabbat, az én dobtam el. Igézően szép volt, ahogy a kis jégdarabok szinte szabályos kör alakban távolodnak egymástól.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">– Mehetünk – mondta Tavasztündér –, most már kilóg a lába a paplan alól, úgy meg nem sokáig tud aludni. Sőt, szerintem már a kongatástól felébredt. Gyere, most elviszlek a palotámba. De vigyázz, tudod, amíg feleséged nem vagyok, nem érinthetsz meg.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Bólintottam, s elindultunk. Mi mást tehettem volna, mikor megtudtam, hogy egyenest a tündérpalotába megyünk?</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Visszakapaszkodtunk hát a hegyoldalra, és folytattuk utunkat. Jó száz méter után egy forráshoz értünk. Megálltunk.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">– Ez az élet forrása – mondta. Odaléptem, belekortyoltam.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">– Miből van? – kérdeztem.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">– Vízből – felelte –, az az egyik legfontosabb, ami az élethez kell.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Mikor egy jót ittam, továbbmentünk. Ő sem szólt semmit, én sem kérdeztem. Pedig lett volna mit. A tóról, a forrásról, a palotáról. De éreztem, hogy ezek nem olyan dolgok, amiket szavakkal meg lehet ragadni, hát inkább csak vártam izgatottan. Közben egy másik tó fölé értünk.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">– Arra menjünk! – mutatott a tó felé. Elindultunk újra lefelé. Ez a tó egészen más volt mint az előző. Nem volt rajta jégtakaró, vidáman hullámzott, látszott, hogy nagyon is ébren van. Az egyik oldalán egy patak táplálta, a másikon egy kis kör alakú zsilip ügyelt arra, hogy nehogy túlnőjön a medrén. A zsilip aztán oldalra kivezette a vizet, hogy ott patak formájában ismét útjára bocsássa. Ehhez az alsó patakhoz mentünk le.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">– Gyere, itt van a bejárat – mondta Tavasztündér, és beszökkent a zsilip kivezető csövébe. Botomat letéve követtem. Ahogy beértünk a tó alá, szemkápráztató látvány fogadott. A tóból vastag sugárban ömlött be a napfénnyel kevert víz, az világította be a termet. – Ezen a vízsugáron át kell bemenni a palotámba. Gyere!</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Amikor kiléptünk a palotából, már ereszkedett le a Nap. Megfogtam a botot, és elindultunk hazafelé. Ismerős szellők röpködtek körülöttünk, esti madárdal kísért bennünket, és mentünk csendesen, vigyázva, nehogy egymáshoz érjünk. Aztán kiértünk a városba – a botot még az erdőben letettem –, és a szembejövők mind egyszerű fiúnak és lánynak láttak minket. Fogalmuk sem volt róla, hogy ez a pár nem más, mint Tavasztündér és vőlegénye.</p> <p align="RIGHT" style="margin-bottom: 0cm">Köszönöm, Uram!</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F03%2F03%2Fmarcius_2566%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F03%2F03%2Fmarcius_2566%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F03%2F03%2Fmarcius_2566%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=március 3."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szosz.blog.hu/2012/03/03/marcius_2566#comments"><img class="item_ctp" src="https://szosz.blog.hu/rss/image/post/id/4286996" border="0" /></a><br /></p>
0
PPKE-BTK SzóSz blog
https://szosz.blog.hu
https://szosz.blog.hu/2012/02/25/februar_1959
február 24.
2012-02-25T16:57:00+01:00
2012-02-25T16:57:00+01:00
Az Úr íródeákja
https://blog.hu/user/214718
<p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">A jó Isten nevében.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm"> </p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Ma egy nagyon fájó felfedezésre jutottam: felnőttem.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Bizony, akármilyen furcsán is hangzik azok számára, akik ismernek, igaz. És durva.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">A sok felelősség, tanulás, közeledő házasság, komoly megbízások és talán a fejem fölött vánszorgó idő tette, hogy megkomolyodtam. Mostanában egyfolytában avval törődök, mi a dolgom, mit kellene még csinálnom, hogy holnapra kevesebb maradjon, vagy éppen holnap is legyen időm előre tanulni, dolgozni, azért, hogy másnap... Pont mint a felnőttek.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Persze, jogosnak tűnhet az ellenvetés, hogy elmúltam huszonkét éves. Na és. Vagy hogy nem sokára házasodom. Hát pont ez az.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Talán kicsit kuszának tűnök így elsőre, de mindjárt elmesélem, hogyan is döbbentem ra erre a fájdalmas igazságra. Ettől aztán még kuszább lesz a dolog, de erre szükség van ahhoz, hogy végül kitisztuljon a kép. Olyan ez, mint mikor bepárásodik a szemüveged, alig látsz ki rajta, ha pedig leveszed, hogy megtöröljed, akkor még annyit sem látsz. Tehát a törlés:</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy milyen fontosak az újak a SzóSzban, de még sohasem volt ennyire húsbavágó, mint ma.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Iluval és Noémivel utaztunk a vonaton. Igen, Marcsi szobatársa Noémivel. Olyannyira vele, hogy Ilu le is szállt Aquincumnál, és csak ketten maradtunk. Aztán hol beszélgettünk, hol pihentettem munkában megfáradt fejemet, s így értünk a Nyugatiba. Ott kiderült, hogy Dóri is velünk zötyögött, csak kissé odébb. Vidáman beszélgetve leszálltunk a vonatról, és elindultunk kifelé. Majd elértünk a metróhoz vezető lépcsőhöz, ahol útjaink kettéágaztak. És most vegyétek vissza a szemüveget. No, látjátok már? Megvan? Poénkodni kezdtünk. Egyszerű búcsúzkodásnak indult, és szemvillanásnál gyorsabban egetverő poénkodásba váltott. És kacagtunk szívből.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Jó, igaz, szoktam poénkodni, de azt is inkább kötelességből. Ilyen őszintén pedig már nagyon régen röhögtem. Aztán elváltunk, ők lementek, én ki. És valami más fogadott, mint amit vártam.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Nem, nem rosszfelé mentem. Minden a helyén volt: az oszlop, a kocsik, az emberek, sietők és koldulók, a járda, rajta a hányás meg a rágók, meg a reklámok, meg minden. De sokkal színesebb volt, mint eddig. Vagyis olyan színes volt, mint régen. És én kacagtam, és mentem tovább, és minden olyan izgalmas lett. A szembejövők, az autók, a sofőrök... És esett le, hogy ilyen igazán gyermeteget másodévesként poénkodtam utoljára. Mert azóta nőttem föl. Mert azóta nincs időm nevetni.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Aztán átértem a Keletibe, és valami hihetetlen gyermekeset csináltam. Fölnéztem. És a rengeteg vas tartóelem között utakat láttam, ahonnan látni lehet a vonatok tetejét, és az emberek feje búbját, meg az alul röpködő galambokat. Aztán láttam az ablaktisztító szerkezetet, bizonára a legszebb a kilátás, és bámultam, annyira, hogy az embereknek ki kellett kerülniük engem.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">És elkezdtem örülni annak, hogy tudok gitározni, és hogy itt lehetek, hogy van egy fantasztikus menyasszonyom – akivel váltottunk egy-két vidám sms-t – és örültem a vonatnak, és hogy volt ülőhelyem... És nem voltam fáradt, nem voltam fásult, vagy komoly, netán komor. Nem. Éltem, úgy mint már rég. Szívből.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Aztán a következő párbeszéd játszódott le a fejemben:</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">- Legyetek olyanok, mint a gyerekek...</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">- De, Mester, akkor legyünk hülyék?</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">- Hát légyszi.</p> <p style="text-align: right; ">Köszönöm, Atyám! </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F02%2F25%2Ffebruar_1959%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F02%2F25%2Ffebruar_1959%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F02%2F25%2Ffebruar_1959%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=február 24."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szosz.blog.hu/2012/02/25/februar_1959#comments"><img class="item_ctp" src="https://szosz.blog.hu/rss/image/post/id/4203404" border="0" /></a><br /></p>
0
PPKE-BTK SzóSz blog
https://szosz.blog.hu
https://szosz.blog.hu/2012/02/22/uj_allam_szuletett
Új állam született
2012-02-22T16:15:41+01:00
2012-02-22T16:15:41+01:00
Gyogyó
https://blog.hu/user/134510
<p><b>"Mi, a Király, boldogok vagyunk, hogy uralkodásunk immár egy napja tart" - nyilatkozta Komáromi István, 253 első királya. 2012. február 20-án, helyi idő szerint éjjel egy és kettő között aláírták a 253-as szoba Alaptörvényét, s ezzel új keresztény állam jött létre a Szent Lujza Kollégiumban. Az alkotmányos monarchia törvényesíteni kívánja az eddig csak de facto létezett Konyhai Uniót.</b></p><div style="color: rgb(34, 34, 34); font-family: arial, sans-serif; background-color: rgba(255, 255, 255, 0.917969); ">"2012. a szakdolgozat éve. Szükségesnek tartottuk az eddigi tanulmányok felülvizsgálását, a hibák kijavítását és életünk új alapokra helyezését" - mondta Németh Tamás, az új állam első miniszterelnöke arról, miért költözött össze Komáromi Istvánnal a fiúkollégium 253-as szobájába. A két lakótárs eldöntötte, hivatalosan is jogot formál a birtokba vett területre, s ezért már a beköltözés előtt hozzáláttak az alkotmányozáshoz. "Ez az alap nem lehetett más - a miniszterelnök szerint -, mint 253 egyetlen, örökérvényű, egységes Alaptörvénye." A gondos, mindenre kiterjedő munka tegnap hajnalban fejeződött be, mikor hosszas egyeztetések után konszenzussal elfogadták az Alaptörvényt. A himnusz dallamaira a király és a köztársasági elnök aláírta a dokumentumot, melyet később az ország falára is kifüggesztettek.</div><div style="color: rgb(34, 34, 34); font-family: arial, sans-serif; background-color: rgba(255, 255, 255, 0.917969); "> </div><div style="color: rgb(34, 34, 34); font-family: arial, sans-serif; background-color: rgba(255, 255, 255, 0.917969); ">"Ezen első napon a nép boldogságának érekében nem csináltunk semmit. A következő napok az uralkodás legfontosabb feladataival telnek majd: portrékészítés, szolgák kiválasztása, az ellenséges szoba lerohanása" - árulta el kérdés nélkül a király. Őfelsége azt is elmondta, "nyilván Isten műve ez a csoda, ez a keresztény monarchia." A Mindenható után megköszönte szülei segítségét is, akik fizetik a kollégiumi díját.</div><div style="color: rgb(34, 34, 34); font-family: arial, sans-serif; background-color: rgba(255, 255, 255, 0.917969); "> </div><div style="color: rgb(34, 34, 34); font-family: arial, sans-serif; background-color: rgba(255, 255, 255, 0.917969); ">"253 kétágyas állam. Államformája alkotmányos királyság, ahol az Általános Jókedv uralkodik"- olvasható a négyoldalas dokumentumban, mely szervezi 253 lakóinak életét. A monarchia alapértéke a szeretet és a szabadság, az Alaptörvény nagy hangsúlyt fektet a királylány keresésére, az elme pallérozására, a test erősítésére. A szoba lakói felelősséget éreznek a küszöbön kívül rekedt szószosok iránt és közösséget vállalnak velük. Nyitottak a vendégek iránt. Emellett szeretnék megerősíteni az eddig is működő Konyhai Uniót a 144-es és a 255-ös szobával. 253 hivatalos fizetőeszköze a mosogatás és az imádság.</div><div style="color: rgb(34, 34, 34); font-family: arial, sans-serif; background-color: rgba(255, 255, 255, 0.917969); "> </div><div style="color: rgb(34, 34, 34); font-family: arial, sans-serif; background-color: rgba(255, 255, 255, 0.917969); "><i>Szöveg: feke, fotó: 253</i></div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F02%2F22%2Fuj_allam_szuletett%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F02%2F22%2Fuj_allam_szuletett%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F02%2F22%2Fuj_allam_szuletett%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Új állam született"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szosz.blog.hu/2012/02/22/uj_allam_szuletett#comments"><img class="item_ctp" src="https://szosz.blog.hu/rss/image/post/id/4172918" border="0" /></a><br /></p>
király
szeretet
ima
tamás
lujza
szósz
isti
0
PPKE-BTK SzóSz blog
https://szosz.blog.hu
https://szosz.blog.hu/2012/02/15/februar_1828
február 15.
2012-02-15T23:20:00+01:00
2012-02-15T23:20:00+01:00
Az Úr íródeákja
https://blog.hu/user/214718
<p> Isten nevében:</p><p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm"> </p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Már jócskán besötétedett, amikor kiléptem az utcára. A frissen hullott hó ezerfelé szórta a lámpák sárga fényét, s úgy tetszett, a fényesség magából az utcából árad. Még egyszer búcsút intettem, és elindultam. Az utcán kemény szelek hancúraztak a jóleső fényben. Nem tudom, hogy a réteges öltözködés tette-e vagy a szélfiak jóindulata, vagy talán az a melkasom táján izzó melegség, de cseppet sem fáztam.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Ahogy haladok, az egyik fiatalabb szél úrfi – olyan serdülő korban lehetett – megállt mellettem egy pillanatra. Egészen jól lehetett látni pajkosan szikrázó szemét és pelyhedző hóbajuszát. Egy száraz levelet kapott fel a földről, amit még az ősz hagyott ott, s felém tartotta. Kinyúltam felé, erre tovalibbent. Csak a levelet kaptam el, s néztem utána. Az utca végén egy duplabukfenccel visszafordult, hozzám nyargalt, körbeugrándozott és közben azt susogta: "Írj rá mindent!" – és már vágtatott is tovább játszópajtásaihoz.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Forgattam a levelet. Kicsi is volt, törékeny is. Hogy férne rá minden? Hiszen ahhoz finomabb betűket kéne formáznom, mint ami a gyűrűmben van!</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Mert hát elég sok minden volt az a minden.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">A délelőtti hóesés, amit nem is hívhatok nyugodt lélekkel esésnek, mert sokszor inkább felfelé szállingóztak azok a pelyhek a nagy szélben, mint lefelé... Aztán ott volt a franciaóra, az ebéd, a váratlan, kellemes társaság, a vonat, ami megviccelt minket menyasszonyommal, ó, és a vonaton...!</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Egy kis család utazott a négyesben velünk szemben. Egy anyuka és két kis lánya. Az idősebbik lehetett vagy öt éves, a fiatalabb meg ugyanannyi hónapos, ez az óvodás, az még a csecsszopó korban. Ismeretségünk úgy indult, hogy Kerka, a kisebbik, ahogy fészkelődött édesanyja ölében, véletlenül térden rúgott. Nem volt nagy, csak olyan kisbabás. Én viszont válaszul megsimogattam a lábát. Onnantól kezdve barátok lettünk. Szemezett velem, Zsófival, mosolygott, gügyögött, sikítozott örömében. Minél jobb kedve lett, annál fülrepesztőbb sikkantásokkal örvendeztetett minket és a többi utast. Sarolt, viszont, a nővére, találós kérdésekkel traktált minket, melyek rendszerint úgy kezdődtek, hogy "Sosem fogjátok kitalálni, hogy..." és legtöbbször arra vonatkoztak, ami a fejében járt, így tényleg nem volt sok esélyünk ráhibázni...</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">A Nyugatiban bérletet vettem, de még előtte lehetőségem nyílt egy kis angolnyelvgyakorlással egybekötött pénztároskisegítésre is. A pénztáros ugyanis angolul nem tudott, a kliens viszont látszólag pont a magyarral nem volt kibékülve. Innen a várba mentünk, ahol a Mátyás templom kapuja előtt végre lehetőségünk nyílt egy kis közös imára, majd a Halászbástyáról néztük, ahogy a jégtáblák úsznak a Dunán. Különösebb tolongás, előzés vagy szitozódás nélkül haladtak, lassan, egyenletes tempóban. Szinte fura volt, hogy ez is a fővárosban van. Ezután egy másik pontról menyasszonyom, mint leendő miniszterelnök, megtartotta leendő beszédét leendő népének, akikből csak a lábnyomok látszottak alattunk a hóban, de azok mindennél többet mondtak.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Utána a lassanként kilencvennégybe hajló dédnagymamámat látogattuk meg. Talán ez volt a nap legszebb pontja. Nem sok minden történt. Beszélgettünk, és cseresznyebefőttet majszoltunk. De volt benne valami varázslatos, ahogy a múlt és a jövő szinte szikrázva összeért a jelenben. Nagyi volt a múlt, mi a jövő, a beszélgetés a jelen. A cseresznyebefőtt nem tudom, mi volt. Talán az élet szépsége, mert nagyon finom volt.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Hazafelé a vonaton, míg Zsófi pihent, én kötöttem, és egy corvinusos lánnyal bezégettem. Párizsról beszélgettünk, és hogy az élet ott is élet, de mégis valahogy máshogy működik. Talán életebb. Talán nem. Piliscsabai volt a lány, s csak egy állomással utazott tovább, mint Klotildligeten leszálló jómagunk. Kesztűnfogva, lassan lépdeltünk a rengeteg hóban, s lépésről lépésre közelebb kerültünk történetem kezdőpontjához. Aztán elhagytuk, majd visszafordultunk, s Zsófinál vacsoráztam. Vajas, sajtos kenyeret kígyóuborkával. Utána együtt imádkoztunk, utána kiengedett, és utána kaptam a széltől a falevelet, amit most tanácstalanul forgattam ujjaim között.</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Nem. Ennyi minden nem fér rá. És hol van ez a mindentől?</p> <p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm">Végül ennyit írtam rá: "Isten szeret", aztán elejtettem. De nem ért földet: a kacagós szél úrfi elkapta, és magával vitte. Hogy mindenki megtudja.</p> <p align="RIGHT" style="margin-bottom: 0cm">Dicsőség az Úrnak!</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F02%2F15%2Ffebruar_1828%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F02%2F15%2Ffebruar_1828%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F02%2F15%2Ffebruar_1828%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=február 15."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szosz.blog.hu/2012/02/15/februar_1828#comments"><img class="item_ctp" src="https://szosz.blog.hu/rss/image/post/id/4115804" border="0" /></a><br /></p>
cseresznye
hó
isten
szél
nagymama
falevél
0
PPKE-BTK SzóSz blog
https://szosz.blog.hu
https://szosz.blog.hu/2012/02/06/a_hajlektalan_es_a_patkany
A hajléktalan és a patkány
2012-02-06T22:15:00+01:00
2012-02-06T22:15:00+01:00
gugielek
https://blog.hu/user/186048
<p class="MsoNormal" style="text-align:justify">Ritkán jön rám az írhatnék, de ez ma egy ilyen nap. Sokat szembejön velem mostanában a hajléktalanság, a kérdésekkel, érzésekkel együtt. Nyilván a hideg is teszi, meg a pesti lét.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align:justify">Nem tudom, mire akarok kilyukadni, lehet, hogy csak felvetek és közzéteszek néhány gondolatot, kérdést. Hátha valaki válaszol. Valószínűleg, van, akinek nem fog jól esni. Senkinek, akinek előítéletei vannak.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align:justify">Keresztény körökben az általános, hogy a szenvedőben, szegényben, rászorulóban, Jézust kéne látnunk. Már túl általános is, néha annyira, hogy elsikkad. Vagy csak nagyon nem sikerül.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align:justify">Hogyan lehet ezt megélni igazán?</p> <p class="MsoNormal" style="text-align:justify">Jézus is hajléktalan volt, de biztos nem volt büdös (bárha ésszel felmérjük a körülményeit…, igaz a kornak is mások voltak a „higiéniai elvárásai” valószínűleg). És nem volt alkoholista sem. Tehát biztos könnyebb lett volna Vele együtt utazni egy villamos légterében.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align:justify">Bár Ő is gyakran olyasmit tett, ami az emberek szemében…..hát, nem a legkívánatosabb. Sokszor a határok átlépésére hívta meg az embereket. Kellemetlen lehetett a tanítványoknak, mikor „jelenetet rendezett” a templomi árusok között. Tudjátok, olyan „jaj, de lennék valahol máshol, elég kínos, hogy mindenki minket néz” átfuthatott az agyukon. Olyan helyzetekbe kerültek, amikben az addigi hozzáállásukat alaposan át kellett gondolniuk.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align:justify">Változik az, ahogy a hajléktalan helyzetet látom. Egy alapvető kérdés, hogy adjak-e alamizsnát, mit, kinek, mikor?</p> <p class="MsoNormal" style="text-align:justify">Eleinte csak pénzt adtam, elég ad hoc módon. Aztán átszoktam az ételre, több okból is. Mert, akkor ugye nem költheti másra, másrészt, nem vehetik el tőle, ha a „hajléktalanmaffiában” szenvedő fél (nem tudom, hogy hívják pontosan, mikor beszedik a kéregetők napi keresményét). És persze szívesebben adok, (lassan adtam) olyannak, akin látszik, hogy nem iszik. Aztán ráéreztem valami olyasmire, hogy semmilyen jogom nincsen megítélni a helyzetét, az embert, (már csak azért sem, mert az alkohol tagadhatatlanul melegít), arról nem is beszélve, hogy nem tudhatom, hogyan került az utcára (nagyon könnyű), és ha tudhatom, akkor sem. Örülhetek, amíg van miből adnom.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align:justify">Persze, hogy sokszor alábbszáll az elszántságom és megtorpan az adakozó kedvem, mikor a Fedél nélkül árulóinak borvirágos az arca (elvileg azok vehetnek részt, az árulásában, akik mentesek az ilyen szenvedélyektől, legalábbis bódult állapotban nem terjeszthetik a lapot).</p> <p class="MsoNormal" style="text-align:justify">Szóval szeretek, vagyis inkább önkéntelenül feltételt szabok egy-egy szeretet akciónak. Jó, adok, de nem ingyen. Legalább azt kapjam vissza, hogy kedvesen megköszöni, vagy legalább azt, hogy előre láthatom rajta, hogy valami szerintem számára hasznosra költi majd. Így már mindjárt egy újabb kérdés, hogy tudok-e ingyen, szeretetből adni. Hogyan kell?</p> <p class="MsoNormal" style="text-align:justify">Ma már szeretek-szeretnék Velük beszélgetni, meglátni bennük az embert, és ezt ki is fejezni (azon túl, hogy eszköznek látom Őket, akiken ad hoc gyakorolhatom a keresztényi szeretetet, amitől jobbnak érezhetem MAGAM).</p> <p class="MsoNormal" style="text-align:justify">És akkor nézzük, úgy fest, lassan levetkőzöm az előítéletet. De már is kopogtat egy másik ajtón. Bent is van. Kegyetlenül meg tudom vetni azokat, és hihetetlenül gúnyosan tudok beszélni azokról a SZERINTEM „kultúr keresztényekről”, akik ugyanezt teszik a hajléktalanokkal és (hát igen a másik kritikus csoport) a cigányokkal, amit én Velük. Hát igen, könnyen osztanám az igazságot ostorral. Bár lassan változik ez fájdalommá, a megértés felett, hogy mennyire nem találjuk Jézust.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><i>Az úttesten totyog egy hajléktalan, sötét van, és hó. Lehívom egy kis apróval. Nagyon fázom. Elkezd arról beszélni, hogy nem lesz hideg az éjszaka…. Legyen Neki igaza. Aztán azt kezdi ismételgetni, hogy Ő nem fog megfagyni. Beszélgetek Vele egy kicsit. Este még dolgozok, ezért lassan hátat fordítok. Még utánam int, hogy megköszönje az aprót is. Nagyon egyértelmű, hogy ma este az volt a kevésbé fontos Neki. </i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><i>A villamoson áll a hólé. Egy megtermett férfi áll a kocsikban egy patkánnyal a vállán, a Fedél nélkül egy számával a kezében. Távolabbról egész rendezettnek tűnik, azt gondolom egy átlagos utas, egy nem annyira átlagos házi kedvenccel. Ki tart patkányt?! Undorító, büdös, és mindenféle betegséget terjeszt. Hozzá nem tudnék nyúlni egy ujjal sem. A közelébe se szeretek menni. Jobb csak tisztes távolból, ha már muszáj látnom. Egyébként is, mindenféle lyukakba, összehord minden szemetet, amiből otthont tud magának építeni. Szeret befészkelni olyan helyekre, ahol gyomorforgató szembesülni vele. </i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><i>A hajléktalan közelebb jön. Persze elkedvetlenedek, már csak egy picikét és rövid időre, mert innen már nem tűnik annyira rendezettnek és józannak. Adok neki aprót. Megáll fölöttem, és megkérdezi, hogy miért félek. Azt gondolja, félek a patkányától. Hogy megmutassa, nem kell tartanom tőle, elkezdi puszilgatni az állat bundáját, aki nyugodtan mosakszik a karján. Az állat és a gazdája. Mindenkinek szüksége van valakire, akit szerethet, és olyanra, aki viszont szereti. </i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align:justify">Sokszor saját magunk vagyunk a középpontja, az alfája és ómegája a gondolatainknak, érzéseinknek. Végül is azt hiszem, így is el lehet indulni ezen az úton. Arra ránézni, hogy nekem milyen szerencsések a körülményeim, hogy nekem mennyi ingyenes szeretetben van részem. Persze könnyebb, ha megtalálom az ingyenesség Forrását, mert ha tapasztalom, van miből adni. Nem azért, mert keresztény vagyok, és ez a dolgom. Azért mert én annyit kapok, amit egyedül el sem bírok. Végső soron, ha ezt sem tudom megtenni, csak szemlélem, hogy milyen csodálatosan gazdag mondatot választottunk annak idején a pólónk hátára. „Az irgalmasság azonban győzelmet arat az ítélet fölött.” Jak, 2,13.<i><br /></i></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F02%2F06%2Fa_hajlektalan_es_a_patkany%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F02%2F06%2Fa_hajlektalan_es_a_patkany%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F02%2F06%2Fa_hajlektalan_es_a_patkany%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A hajléktalan és a patkány"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szosz.blog.hu/2012/02/06/a_hajlektalan_es_a_patkany#comments"><img class="item_ctp" src="https://szosz.blog.hu/rss/image/post/id/4073215" border="0" /></a><br /></p>
előítélet
hajléktalan
szeretet
adakozás
0
PPKE-BTK SzóSz blog
https://szosz.blog.hu
https://szosz.blog.hu/2012/01/16/januar_1152
január 16.
2012-01-16T23:53:00+01:00
2012-01-16T23:53:00+01:00
Az Úr íródeákja
https://blog.hu/user/214718
<p> Ismét csak Isten nevében.</p><p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; "> </p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">Hát, lehet, hogy rászokom az írásra.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">Már egy ideje él bennem a vágy, hogy a körülöttem lévő dolgokat lejegyezzem. Persze nem olyan naplójelleggel, hogy „ma megint felkeltem, egész nap nem történt semmi, szeretlek, kedves naplóm”. Nem, akkor inkább gitároznék... De annyi minden történik az emberrel nap mint nap, egyikből jobb sztorit lehet kanyarítani, mint a másikból.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">Ott van például a gesztenyesütő.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">Úgy két éve láttam először. A Blahánál állt tologatható tűzhelyével, egyik oldalán a kéménye pöfögött, a másikon még sületlen gesztenyék várták zsákba kötve, hogy megmelegedhessenek. Ő maga a parázs fölé hajolt műértő tekintettel vizsgálta, elég forrók-e már a szerencsések. Bal kezénél fogó, jobb kezénél az eladásra kész, tömött papírzacskók.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">Mögötte egy kombínó jelent meg frissen festett sárgaságával, a téren divatos, élénk ruhába öltözött emberek nyüzsögtek, plakátok üvöltötték üzeneteiket és az úton új autók dudáltak mégújabbakra. Minden és mindenki új volt a téren.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">Csak a gesztenyesütő volt régi.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">Ez az első képem róla. Aztán elragadott a piros hetes, hogy kérésemre mindennél gyorsabban a Keletihez varázsoljon...</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">De ma megint láttam. Sőt, már valamikor a múlt héten is. A Keleti sarkánál álldogált a parázs fölé hajolva, és éppen egy papírzacskót tömött meg illatos sült gesztenyével. Ugyanaz a régi tűzhely, a régi fiatalember a régi pokrócban. Akkor határoztam el, hogy egyszer veszek egy adagot szép menyasszonyomnak.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">Ma, hogy hazamentem, és rögtön jöttem is vissza, megálltam mellette. Épp eladott egy zacskóval, s a parázson sem volt több. Megszólítottam.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">„Mennyibe kerül egy adag?”</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">„Négyszáz forint.”</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">„Akkor megvárok egyet.”</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">És már ketten álltunk ott. Ő a parázs fölé hajolva, én a tűzhely mellett várva. És az emberek rohantak mellettünk, mint az idő, és már ketten voltunk régiek. Aztán tele lett a kis papírzacskó, átadta, én kifizettem, megköszöntem.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">„Egészségére.”</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">Majd elmentem, kezemben a meleg, illatozó gesztenyékkel.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">S ma még találkoztam egy másik régi emberrel is. Egyáltalán nem hasonlított a gesztenyésre. Nem fiatal, gesztenyeillatú, parazsas-romantikus figura volt, hanem öreg, büdös és csöves. A Blahán állt a villamosmegállóban, és egy jegyautomatát rázott. Rögtön egyértelmű volt, hogy az esetlegesen beakadt visszajárókra pályázik. De hiába.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">Aztán egykedvűen felszállt a villamosra. Én utána, s mellette álltam egy darabig. A kezét néztem. Koszos kesztyű volt rajta, majdnem minden ujja kilógott belőle. Mint a gesztenyeárusnak. Csak annak szándékosan, a munkája miatt, ennek pedig éppen munkanélkülisége miatt.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">Ahogy oldalról néztem, egész átlagos öregemberes külseje volt. Fehér szakáll, rácos bőr, a kabátja sem volt nagyon szakadt. Egy pillanatra el is gondolkoztam, tényleg hajléktalan-e. Aztán megint a kezére néztem.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">Már amikor megláttam, egyértelmű volt. A jó Isten ma gesztenyét szánt neki vacsorára. De olyan nehezen ment. Azt a menyasszonyomnak vettem...</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">Közben az öregember leült.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">„Tetszik szeretni a sült gesztenyét?” böktem meg a vállát. Valamit válaszolt, de a háttérzaj is nagy volt, meg ő is halk... „El tetszik fogadni egy-két szemet?” Kinyújtotta a tenyerét, én pedig beleszórtam négyet-ötöt. Majd mind a ketten felbontottunk egyet és elmajszoltuk a finom, meleg, illatozó belsőt. Aztán leszálltam a villamosról...</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">Piliscsabán átadtam menyasszonyomnak ami a csomagból maradt. Megpucolta őket, s ketten megettük. Hideg volt az utca, ahol álltunk, és bizony addigra már a csemege is elhűlt. De az ölelések és csókok, amiket utána kaptam tőle, forrók voltak, s utána sokáig-sokáig beszélgettünk. Nem rohanva, megvárva a másikat, odafigyelve, régiesen.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">S még most is gesztenyeszagot érzek.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; "> </p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">Köszönöm, Uram, finom volt.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F01%2F16%2Fjanuar_1152%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F01%2F16%2Fjanuar_1152%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F01%2F16%2Fjanuar_1152%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=január 16."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szosz.blog.hu/2012/01/16/januar_1152#comments"><img class="item_ctp" src="https://szosz.blog.hu/rss/image/post/id/3557053" border="0" /></a><br /></p>
0
PPKE-BTK SzóSz blog
https://szosz.blog.hu
https://szosz.blog.hu/2012/01/15/januar_1150
január 13.
2012-01-15T21:42:00+01:00
2012-01-15T21:42:00+01:00
Az Úr íródeákja
https://blog.hu/user/214718
<p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm">Az Úr nevében.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm"> </p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm">Hát igen.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm">Újra. Újra írok. Újra írok!!!</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm">Illetve hát nekilátok. Aztán lesz, ami lesz.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm">Már régóta berzenkedett bennem a vágy, hogy írjak. Bármit, csak írjak. Szótájképet egy naplementéről, pillanatfelvételt egy gesztenyesütőről, hosszú beszámolót a körülöttem dübörgő csodákról...</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm">De nem. Valamiért nem jött össze. Nem arról van szó, hogy nekiláttam, és minden hagymaszagú izzadságcseppem ellenére nem valami olyannyira ergya jött ki a kezem alól, amihez szégyelltem a nevemet adni. Nem. A „nekiláttam” részig nem jutottam el.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm">Na, de most...</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm"> </p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm">Talán kezdeném avval, hogy kedves olvasóim és rajongótáborom elnézését kérem. Meglehet, hogy eme mű nem üti meg azt a szintet, amit egy Misu névvel fémjelzett alkotástól elvárna a nagyközönség. Hiszen olyan régóta nem írtam, hogy már a szüleimnek is feltűnt. De az is lehet, hogy nem lesz rossz. Ki tudja? Még csak most kezdem írni...</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm">Nostehát. Témául az egymást agyontaposva tolongó lehetőségek közül egy szerény élménybeszámolót választottam, melynek élménye ma esett meg velem, beszámolójával pedig – remélem – még ugyane nap elkészülök.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm">Az fordult elő, hogy bementem a T-mobilhoz felvenni a készülékemet, amit javítani adtam le.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm">Biztosan észrevettétek többen, hogy új telefonnal a zsebemben rohangálok. Nos, ez csak a látszat: a készüléket kölcsönbe kaptam nagy tesómtól, a T-mobiltól, amíg helyrebütyköli a régit.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm">Az egész ott kezdődött, hogy felhívtam Atit. Ő az egyik bérmafiam, aki nem tehet semmiről, és semmi köze az egészhez, csak azért említem, mert az után a hívás után jutott el a tudatomig, hogy gond van a masinával.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm">Ugyanis átváltott split-screen módba. Aki játszott már autóversenyzős játékkal ketten egy gépen, az tudja, miről beszélek, aki tud angolul, körülbelül kisakkozhatja, mit jelent a szó, a többieknek pedig úgyis elárulom. A split-screen azaz hasított képernyő azt a jelenséget írja körül, amikor a képernyőt virtuálisan két részre bontja egy vízszintes vagy függőleges csík, és a két félképernyőn egymástól független dolgokat mutat. Egy rallys játékban például az egyik felén az egyik versenyzőt, a másik felén pedig... no, de ezt már a fantáziátokra bízom.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm">Az én telefonom egy vízszintes vonással hasította ketté kijelzőjét, és mindkét félkijelzőbe belegyömöszölte a kijelezni való tartalmat. Szóval kétszer is láthattam rajta mindent, ráadásul függőleges tengely mentén megtükrözve. Ez annyira nem zavart, mert tudok egy kicsit héberül, ott úgyis visszafelé írnak, és a gondolatritmus is jellemző, ami nagyon leegyszerűsítve annyit tesz, hogy kétszer mondanak el mindent-mindent.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm">Node más is történt még vele. Elment a hangja. Igen, mint Eszternek meg Gyurinak. Sőt, addig ment a velük való hasonlóságban, hogy vissza is jött neki. Pedig nem is kúráltam teával. Csak kikapcsoltam, meg be, és máris hallottam, hogy mit mond a vonal másik végén értetlenkedő beszélgetőpartnerem. De még abban is hasonlított Eszterékre, hogy nem jelezte, ha hívtak. Ezt ők sem szokták tenni. Bár egy mobiltelefon esetében talán ez kevésbé bocsánatos.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm">Ja, és néha teljesen elment a kijelzője. Olyankor csak Zsófi menyasszonyomat tudtam hívni, mert az csukott szemmel is ment, hogy „bal gomb – hármas – hívás”.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm">Hát, nagyjából ennyi baja volt a kis aranyosnak. De szeretném még egyszer nyomatékosan leszögezni, hogy Atinak ehhez tényleg semmi köze.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm">Szóval elvittem szervízbe.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm">Gyönyörű január eleji nap volt. Az ég kéklett, a nap ragyogva ontotta a plusz húsz fokot, a fák rügyeztek, a madarak fütyörésztek. Mondom: tél volt. S én vittem a telefonomat, vittem nagy serényen, majd ott hagytam a szaküzletben, majd' ott hagytam a pénztárcámat. Na, jó, ez nem igaz, de jól hangzott. Szerintem.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm">Tegnap pedig jön az SMS a cserefonomra, hogy mehetek a készülékért. Hát mentem. Ma.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm">Hazaértem, kocsiba pattantam, öcsémet elvittem hittanra, ötre, és közben erősen imádkoztam, hogy legalább hatig legyen nyitva a T-mobil.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm">Hát pont hatig volt kiírva a nyitva tartás.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm">Beálltam a sorba és vártam. Annyit vártam, hogy van időm elmesélni, hogyan zajlik ott az ügyfélfogadás.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm">Az ember belép egy üvegajtón, amire csak annyi van írva, hogy <i>Tolni</i>. Kívülről-belülről. Jó, igaz, belülfelől jobbról balra olvasatik az a <i>Tolni</i> felirat, de azt ki veszi észre? Aki nem tud sémi nyelven. Szóval szerintem ez burkolt antiszemitizmus. Az.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">Odabent pedig mindenféle mosolygó embert ábrázoló kép között lehet várakozni. Mintha a mobiltelefon, internet meg TV mindig mosolyt érdemelne. Pedig elég a Neptunra gondolnunk, és máris egyértelmű, hogy nekem van igazam, naugye. Szóval ott mosolyognak a képemberek, meg az ügyfélszolgálatosok is, de ők csak reggel. Estére mély, őszinte gondolkodásba váltanak. S ha ez az ábrázat sem győzi meg az ügyfelet, akkor telefonálnak. Hosszan. Aztán megint gondolkoznak, egyezkednek az ügyféllel, telefonálnak, gondolkoznak.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">És ezt olyan sokáig csinálják, hogy már eltelt két bekezdés, és én még mindig csak várok.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">Aztán nyílik az ajtó. Örömmel vegyes megkönnyebbüléssel szívom magamba a betóduló friss utcai oxigéndús hűvös benzingőzt. Észre sem veszi az ember, hogy milyen hamar elfogy a kis helyiség levegője, ha huszonöten szívják... Aztán csukódik az ajtó, és megint csak várunk. Most már tényleg csak a képek mosolyognak. Az se teljesen őszinte.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">Azért van ez a nagy sebesség, mert három ember szolgál ki huszat. Ráadásul abból a háromból kettő nő. No, nem mintha antifeminista hímsovén gondolatokat dédelgetnék, de annál a két nőnél már mióta ugyanazok vannak. Tessék, a férfinál most végzett valaki. Ahogy kilép az ajtón, mindenki nagy levegőt vesz, majd egy lépéssel előrébb csúszik a sor.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">Aztán megint a kábult várakozás, melybe csak olykor-olykor úszik be valahonnan az egyik ügyfélszolgálatos hölgy telefonálása mint zaj.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">Előveszem a pótkészüléket, kitörölgetem róla a képeket. Lehet, hogy ők is megtennék, de ki tudja. Amikor megkaptam volt rajta egy névjegy, bizonyos Kati az ügyelettől – nem hívtam fel, így már soha nem tudhatom meg, ki volt az, de a képeket letörölgettem. Meg az SMS-eket is.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">A férfinél megint üresedés van. Nagy levegő, egy lépés előre, várakozás. Mintha már a képek is kezdenének elgondolkozni... Igaz, hogy már csak egy ember van előttem, de elárulhatom, hogy az elég sokáig fog szöszmötölni. Az imént említett húsz emberből hatan vannak az egyik nőnél, hárman a másiknál, ketten a férfinél, a többiek vagy végeztek, vagy feladták. Eszembe jut, hogy milyen jó lenne, ha meglennének a névjegyek a telefonomban. A képeket kimentettem, de a neveket elfelejtettem. Most valószínűleg írhatom újra. Mert hát arra van a legkevesebb esély, hogy szervízelés után kétszázötven név sértetlenül benne maradjon a készülékben. Ehhez legalábbis csodára lenne szükség.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">De én még mindig kitartóan várok, noha eltelt már egypár bekezdés, és az óra is háromnegyed hatot mutat.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">Egy kisebb nagycsalád lép be: apa, fia és két lánya. A lányok nem sokkal tíz fölött lehetnek, a fiú pedig már biztos gimnazistaéveit tapossa. Az apuka fiatal, vidáman felzselézett hajjal. Mindnek jellegzetes barna gombszeme van. Persze, rögtön megtelik élettel a szoba, mintha még levegőből is több lenne. A lányok ide-oda libbennek, nézegetik a készülékeket evvel többször is helyváltoztatásra késztetve engem, amiért is én nagyon hálás vagyok.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">Időközben az előttem álló is sorra kerül, hogy bő negyed órát piszmoghasson a férfinél. Én a lányokat nézem, ahogy egy vadnyugati pisztolyhőst megszégyenítő rutinossággal előveszik telefonjukat a csizmájuk szárából, majd ismét visszasüllyesztik oda. Megint a névjegyek járnak a fejemben. Lehet, hogy csak kétszáz, de akkor is. Ráadásul a legtöbb névhez kettő vagy három szám is tartozott... Na, majd szép lassan visszaszerzem őket innen-onnan. Persze van néhány, amit senkinél nem fogok megtalálni, de sebaj. Inkább azon bosszankodom, hogy mindjárt hat óra, el fogok késni a miséről. Piff, már hat óra is van. Node mehetek is. Természetesen a férfihez, a két nő még mindig ugyanazokkal foglalkozik.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm">Előadom a kérelmemet, hogy egy hiper-szuper megjavított telefonért jövök, közben végleg lemondok a névjegyekről; előadom a papíromat is, amellyel igazolom, hogy a drága készüléknek én vagyok a jogos tulajdonosa, mire a fazon előadja a telefonomat, meg az idevágó nagymonológot. Ennek lényege, hogy mivel a dolog már nem garanciális, a szervízben hozzá sem nyúltak az én kis osztott képernyős zsebkommunikátoromhoz. Ezután jön egy közepes hosszúságú felsorolás az ajánlott szervizekről, amit már szinte nem is hallok, mert egyetlen gondolat dübörög a fejemben: Megvannak a névjegyek! Megtörtént a csoda! Mind a kétszázharminchat név ott mosolyog a telefonomban a képeknél is őszintébben. Hát megvannak...</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">Aláírok, köszönök, elindulok. Még talán a mise felére odaérek. Ahogy lépek ki, hallom, hogy az egyik hölgy végez a pácienseivel: „Köszönöm a türelmüket!” Becsukom az ajtót, nem, nem megyek vissza megkérdezni, hogy</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm">„Kinek a türelmét?!”</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; "> </p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">Epilógus–apológus:</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">A lassúság nem a hölgy ügyfélszolgálatosok hibája volt. Az ügyfelek kérdeztek túl bonyolultat, és ráadásul utána még telefont is vettek.</p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; "> </p> <p align="JUSTIFY" style="text-indent: 0.53cm; margin-bottom: 0cm; ">Hálaadás:</p> <p>Köszönöm az Úrnak, hogy sztorimhoz több ízben is hozzájárult. Először, amikor megírta élet nevű lézerpennájával ama hatalmas méretű háttértárolóra, másodszor pedig, mikor hagyta, hogy én is leírjam a magam szerény eszközeivel szerény laptopomra. </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F01%2F15%2Fjanuar_1150%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F01%2F15%2Fjanuar_1150%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2012%2F01%2F15%2Fjanuar_1150%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=január 13."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szosz.blog.hu/2012/01/15/januar_1150#comments"><img class="item_ctp" src="https://szosz.blog.hu/rss/image/post/id/3550121" border="0" /></a><br /></p>
0
PPKE-BTK SzóSz blog
https://szosz.blog.hu
https://szosz.blog.hu/2011/09/21/kepeslap_krakkobol
Képeslap Krakkóból
2011-09-21T23:07:00+02:00
2011-09-21T23:07:00+02:00
Gyogyó
https://blog.hu/user/134510
<p><iframe src="http://player.vimeo.com/video/27302015?title=0&byline=0&portrait=0" width="400" height="295" frameborder="0" webkitallowfullscreen="" allowfullscreen=""></iframe></p><p><a href="http://vimeo.com/27302015">Postcard from Kraków</a> from <a href="http://vimeo.com/ifes">IFES World</a> on <a href="http://vimeo.com">Vimeo</a>.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2011%2F09%2F21%2Fkepeslap_krakkobol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2011%2F09%2F21%2Fkepeslap_krakkobol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2011%2F09%2F21%2Fkepeslap_krakkobol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Képeslap Krakkóból"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szosz.blog.hu/2011/09/21/kepeslap_krakkobol#comments"><img class="item_ctp" src="https://szosz.blog.hu/rss/image/post/id/3244698" border="0" /></a><br /></p>
képeslap
2011
krakkó
ifes
world_assembly
0
PPKE-BTK SzóSz blog
https://szosz.blog.hu
https://szosz.blog.hu/2011/09/03/a_bibliatanulmanyozas_lenyege
A Bibliatanulmányozás lényege
2011-09-03T09:22:00+02:00
2011-09-03T09:22:00+02:00
Gyogyó
https://blog.hu/user/134510
<p>Az egyik dolog, amit nagyon hangsúlyoztak az IFES világtalálkozóján, hogy a keresztények köteleződjenek el Isten Igéje felé. Nemcsak azért kezdem ezzel, mert ezt találtam meg a jegyzetfüzetemben, akkor egy indiai lány tanúságtételét írnám le kezdetnek. Azért írok először a Biblia fontosságáról, mert magamat kell, hogy emlékeztessem: ugyanúgy kellene olvasnom az Igét , ahogy eszem vagy iszom.<br /><br />Isten kommunikatív Valaki, s ha a maga képmására teremtett engem, akkor én is kommunikatív lény vagyok. (Ezt már mások is megmondták, pl. Boross Géza: A kommunikáció teológiája.) Teremtettségemnél fogva szükségem van a kommunikációra - nemcsak embertársaimmal, hanem Istennel is. És ez az, amit elhanyagolok. Arra jöttem rá, Krakkóban, hogy a körülöttem lévő különböző nemzetiségű emberek hozzám képest sokkal többet beszélnek Istennel, mint én. Mellesleg, többet is beszélnek róla, de én inkább róla beszélek, vele keveset. Ami bevallom őszintén, fáj. Nem gondoltam, hogy ilyen van, de mégis: Isten belém ültette a vágyat utána. Emlékszem, amikor Ágit vagy Julcsit hallgatva, elsős egyetemistaként azért imádkoztam, bárcsak én is vágyakoznék Istenre. Megadtad Uram, köszönöm! Szóval, ott tartottam, hogy fáj. Fáj, hogy újra és újra távol kerülök Istentől, hogy nem benne élem az életem. Egész nap rohanok, nem töltök Vele időt, hogy nem beszélgetek Vele és nem hallgatom meg csöndben, nem akarom megismerni Őt a Bibliában. Hit van, kapcsolat nincs. Pedig a kapcsolat lenne a lényeg. <br /><br />Az IFES találkozó előtt rendeztek egy elő-konferenciát diákoknak. Százötven egyetemista vett részt rajta a világ minden részéről. Egyik délelőtt volt egy nagyon jó előadás. Sabine Kalthof, az IFES európai régiójának munkatársa beszélt arról, mennyire fontos az Ige egy keresztény életében. Mi gátol a Biblia rendszeres tanulmányozásában? A lustaság, a motiválatlanság és az, hogy nem érezzük fontosnak a dolgot. Mi segíthet a mindennapos Bibliaolvasásban? Mások példamutatása és a felismerés, hogy az Igének van ereje, hogy megváltoztassa életünket. Azt mondta, hogy a Bibliatanulmányozás lényege , hogy megismerjük, szeressük és obein Istent. Beszélt arról, hogy különféle bibliatanulmányozási módszerek vannak, és beszámolt az IFES egyik programjáról is. Ennek célja, hogy motiválja a diákokat a napi egyéni Bibliaolvasásra, segítse elköteleződésüket az egész Szentírás felé. Több országban indult olyan kezdeményezés, hogy három év alatt végigolvassák az emberek a Bibliát, de igyekeznek meg is érteni. Utóbbit on-line csoportok segítik, ahol az emberek kérdéseket tesznek fel az Igével kapcsolatban és meg is beszélik azokat. Alkalmazkodva a diákok szokásaihoz, az IFES elkezdte használni a közösségi médiát. <br /><br />Mi a tanulság? Számomra az: ahogy minden kapcsolatot ápolni kell, az Istenhez is hűségesnek kell lenni. Lehet tudni sokat valakiről, de ahhoz, hogy szeressem, ismernem kell. Ahhoz pedig, hogy megismerjem, időt kell áldoznom rá minden nap. E nélkül nem megy. Én csak tudom.</p><p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2011%2F09%2F03%2Fa_bibliatanulmanyozas_lenyege%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2011%2F09%2F03%2Fa_bibliatanulmanyozas_lenyege%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2011%2F09%2F03%2Fa_bibliatanulmanyozas_lenyege%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A Bibliatanulmányozás lényege"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szosz.blog.hu/2011/09/03/a_bibliatanulmanyozas_lenyege#comments"><img class="item_ctp" src="https://szosz.blog.hu/rss/image/post/id/3199198" border="0" /></a><br /></p>
isten
kapcsolat
biblia
2011
krakkó
ifes
world_assembly
0
PPKE-BTK SzóSz blog
https://szosz.blog.hu
https://szosz.blog.hu/2011/09/02/nulladik_bejegyzes_6
Nulladik bejegyzés
2011-09-02T18:00:00+02:00
2011-09-02T18:00:00+02:00
Gyogyó
https://blog.hu/user/134510
<p style="text-align: right"><em>"Senki pedig, ha gyertyát gyújt, be nem fedi azt valami edénnyel, sem az ágy alá nem rejti; hanem a gyertyatartóba teszi, hogy a kik bemennek, lássák a világot."</em></p><p style="text-align: right"><em> Lukács 8,16</em></p><p><br />Krakkóban voltunk, a Jagelló Egyetem auditorium maximumában. Utolsó előtti este mellettem ült Hejreczki Kornél, s azt mondta, ő már most azon gondolkodik, mit visz majd haza abból, amit az IFES Világtalálkozón kapott Istentől. Nem szeretné ugyanis, ha a madarak felcsipegetnék a magokat. <br /><br />Ilyen szépen és szemléletesen még nem hallottam, hogy megmagyarázzák nekem a Magvető példázatát. Én is imádkoztam azért, hogy az ott kapott ajándékokat ne veszítsem el, hanem használjam, másrészt pedig megtaláljuk az útját, ahogy minél több emberhez eljut valami erről a találkozóról. Mivel nem lehetett minden MEKDSZ-es ott ezen a konferencián, úgy éreztem, kötelességünk használni az ott kapott dolgokat, átadni valamit az Krakkóban tapasztaltakból. Azt mondta Járay Marci, a tollammal tudom ezt tenni. Hát én igyekszem megosztani, ami bennem van. Örömmel adom, én is kaptam, igyekszem nem takargatni. <br /><br />*<br /><br />No, ha itt befejezném, akkor egy mínusz egyedik bejegyzést is kellene írnom arról, mi is volt ez az IFES Világtalálkozó. Azok kedvéért, akik még nem hallottak róla: A SzóSzerint Keresztény Diákkör (SzóSz) a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ) tagja. Ilyen diákszövetség még százötvennyolc országában van a világnak, ezeket a Nemzetközi Evangéliumi Diákok Szövetség (IFES) fogja össze. A nemzetközi szövetség és az országos szervezetek azért dolgoznak, hogy az egyetemeken tanuló keresztény diákokat segítsék, akik közösséget építenek, hívő és nem hívő társaikért fáradoznak. Az IFES négy évente szervez világtalálkozót, akkor az összes diákszövetség delegáltjai találkoznak - főleg munkatársak, de diákok is -, hogy hálát adjanak Isten munkájáért, megtartsák a szervezet közgyűlését, megismerjék egymást és közösségben legyenek.<br /><br />A legutóbbi ilyen World Assembly 2011. július 24. és augusztus 3. között volt Krakkóban (először poszt-kommunista országban), ezen heten képviseltük a MEKDSZ-t: Kornél, Bernhardt Dóra és Anna-Marie Kohl - akik a mozgalom rendszerváltozás utáni újraindulás úttörői voltak, Marci - a MEKDSZ főtitkára, Győri Ági - aki most önkéntes a MEKDSZ-ben, végül két diák: Zaharia Juli - evangélikus teológa és én. Hétszáz keresztény ember gyűlt össze Krakkóban, hogy dicsérje Krisztust, aki a világegyetem és az egyetem Ura. Tizenegy nap alatt sok élményben, találkozásban, beszélgetésben, tanúságtételben volt részünk, érzések, gondolatok, felismerések kavarogtak bennünk. Hallottuk, Isten hogy működik az különböző népek között. Ezeket szeretném megosztani veletek, nem feltétlenül időrendi sorrendben és milliméteres pontossággal. Inkább azt szeretném, ha a történetek, gondolatok mondanivalóját vinnétek magatokkal. Adja ehhez a Jó Isten az Ő Lelkét.<br /> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2011%2F09%2F02%2Fnulladik_bejegyzes_6%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2011%2F09%2F02%2Fnulladik_bejegyzes_6%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2011%2F09%2F02%2Fnulladik_bejegyzes_6%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Nulladik bejegyzés"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szosz.blog.hu/2011/09/02/nulladik_bejegyzes_6#comments"><img class="item_ctp" src="https://szosz.blog.hu/rss/image/post/id/3199254" border="0" /></a><br /></p>
mekdsz
magvető
2011
tanúságtétel
krakkó
ifes
world_assembly
0
PPKE-BTK SzóSz blog
https://szosz.blog.hu
https://szosz.blog.hu/2011/01/31/lenne_egykerdesed_1
Lenne EgyKérdésed?
2011-01-31T15:12:00+01:00
2011-01-31T15:12:00+01:00
Gyogyó
https://blog.hu/user/134510
<p> Mindannyiunkban vannak félig-meddig megfogalmazott kérdések Isten felé - feltéve, ha létezik. </p><p>Végre itt az ELSŐ fórum, ahol ezeket felteheted. Az <a target="_blank" href="http://egykerdes.hu">egykerdes.hu</a> januárban indult, és már több, mint 700 kérdés került fel rá. Bármit kérdezhetsz, lehet az speciális, általános, provokatív, vagy éppen filozofikus. A program március elején 3 napos fesztivállal zárul - fergeteges koncertek, meglepetések, móka és kacagás meg persze hangulatos beszélgetések kíséretében.</p><p>További infók folyamatosan, kísérd figyelemmel! </p><div>És persze legyen merszed kérdezni!</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2011%2F01%2F31%2Flenne_egykerdesed_1%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2011%2F01%2F31%2Flenne_egykerdesed_1%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2011%2F01%2F31%2Flenne_egykerdesed_1%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Lenne EgyKérdésed?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szosz.blog.hu/2011/01/31/lenne_egykerdesed_1#comments"><img class="item_ctp" src="https://szosz.blog.hu/rss/image/post/id/2628010" border="0" /></a><br /></p>
isten
mekdsz
folytköv
egykerdes
0
PPKE-BTK SzóSz blog
https://szosz.blog.hu
https://szosz.blog.hu/2010/12/18/szulinapi_buli_15
Szülinapi buli
2010-12-18T19:27:00+01:00
2010-12-18T19:27:00+01:00
Neubi
https://blog.hu/user/548756
<p>Nagy a készülődés, az izgalom mindenhol. Már csak két hét van hátra az év születésnapi bulijáig. Már két hete tart a visszaszámlálás. Mindenki készül rá, mert tudja, hogy ez az a buli, amit egyszerűen nem lehet kihagyni, hiszen erre az ünnepre mindenki hivatalos, december 24-én este lesz.<br /><br />Az advent az az időszak, amikor készülünk erre a „bulira”.<br /><br />Advent van. Égnek a gyertyák a koszorún. Már kigyúltak a fények az utcákon, a kirakatokban is megjelent a karácsonyi dekoráció, a bevásárló központok is fel vannak díszítve. Listát írunk, megpróbálunk pompás ajándékokat vásárolni, vagy a legújabb, legdrágább műszaki cikkeket, ruhákat, parfümöket beszerezni. Mindenképpen keressük a tökéletes ajándékot, majd amikor nem találjuk meg, akkor megalkudunk valami mással. Lehet, hogy a pénztárcánk nem engedi meg, hogy megvegyük, amit kinéztünk… Ilyenkor persze a bankok rögtön a rendelkezésünkre állnak új hitelajánlatainkkal, hogy azért a karácsonyi akciók keretében mi is meg tudjuk venni a legújabb technikai vívmányt, „ami nélkül nem lehet élni”.<br /><br />A karácsony csak egy nagy rohanás. Futunk az ajándékok után, megpróbáljuk összeállítani a tökéletes menüt, süti hegyeket sütünk (hogy utána küzdhessünk a felszedett kilókkal…).<br /><br />Időben megveszünk mindent, be is csomagoljuk, december 23-án már szinte kész is vagyunk… Másnap feldíszítjük a fát. Persze azt is rohanva, hiszen jön a család. Elvégre a karácsony egy családi ünnep, hiszen a szeretet ünnepe. Milyen jó dolog újra látni a családtagokat, a régi ismerősöket. Az sem baj, hogy vagyonokat kell költenünk rájuk, hiszen ők is ezt teszik, de bár csak tudnák, hogy nincs szükségünk egy tizedik ízléstelen edénykészletre, és vázánk is van elég. Komolyan nem értem, hogy miért nem veszik észre, hogy mennyivel jobb az a porszívó, amit ők kaptak tőlünk. Persze úgy tettünk, mintha örülnénk annak a „porcelán csodának”, hiszen a szeretet ünnepén már csak nem bánthatom meg azzal, hogy őszinte leszek vele…<br /><br />Ugye ismerősek az iménti sorok?<br /><br />Pedig nem kellene így lennie. Van valami a karácsonyban, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, amit kevésbé domborítanak ki az amerikai karácsonyi filmek. Nem a karácsonyfa meg az ajándék<span style=""> </span>a lényeg.<br /><br />Mi van a középpontban? Ki van a középpontban?<br /><br />A nagy rohanásban el is feledkeztünk arról, hogy egy születésnapi bulira vagyunk hivatalosak. Már úgy megszoktuk, hogy egymást ajándékozzuk meg, hogy az ünnepeltről meg is feledkeztünk. Neki nem vettünk ajándékot, de még meghívót se kapott, pedig már az ünnep napja van.<br /><br />Nem lesz ez így jó. Nem ünnepelhetjük Jézus Krisztus születésnapját nélküle, hiszen ez olyan lenne, mintha rólunk feledkeznének el a születésnapunkon. Egészen más az az ünnep, az a karácsony, aminek a Megváltó is a része. Számomra az az Igazi karácsony. Egy nap az évben, amikor szeretettel fordulunk egymás felé, amikor nem a rohanásról szól minden, amikor ünnep van a szívünkben is. Nem szabad elfeledkeznünk róla.<br />„Vártam egy ajándékot, ami boldoggá tehet. Olyan jó volt várni és örülni annak, mit nem is reméltem. Mindig újra vártam, valami nagyon fontosat, de egyszer megértettem, hogy Jézus az igazi ajándék nekem.”</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2010%2F12%2F18%2Fszulinapi_buli_15%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2010%2F12%2F18%2Fszulinapi_buli_15%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2010%2F12%2F18%2Fszulinapi_buli_15%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Szülinapi buli"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szosz.blog.hu/2010/12/18/szulinapi_buli_15#comments"><img class="item_ctp" src="https://szosz.blog.hu/rss/image/post/id/2524561" border="0" /></a><br /></p>
0
PPKE-BTK SzóSz blog
https://szosz.blog.hu
https://szosz.blog.hu/2010/12/18/wass_albert_magyar_karacsony_az_egben
Wass Albert : Magyar karácsony az égben
2010-12-18T19:20:00+01:00
2010-12-18T19:20:00+01:00
Gyogyó
https://blog.hu/user/134510
<p>Aki még nem tudott róla, ám tudja meg, hogy amikor lent a földön megszólalnak a karácsonyesti harangok, odafönt a Mennyeknek Országában a legeslegfiatalabb angyalka megráz egy fényes aranycsengőt. Erre a jelre a mennyei palota nagy szárnyas kapui maguktól megnyílnak, s a mennyország összes népe illő sorban betódul a hatalmas kupolaterembe, ahol várja már őket Jézus Király karácsonyfája. Mikor mindenki együtt van már, akkor az Úr Jézus megadja a jelt, s a kiválasztott szentek sorjában meggyújtják a mennyezetig érő karácsonyfán az emlékezés gyertyáit.<br /><br />Nagy tiszteltetés ám a gyertyagyújtók sorába kerülni s fontos hivatal. Mert ezen múlik, hogy kikről emlékezik meg a mennyország népe azon a karácsonyon. Mikor aztán a gyertyák már mind égnek, akkor az Úr Jézus intésére sorra járulnak az ég lakói a karácsonyfához, s ki-ki ráaggatja a maga imádságát. Ezeket az imádságokat aztán az Úr Jézus megáldja, s szorgos angyalok nyomban aláindulnak velük a földre, hogy szétosszák azok között, akiknek szólnak. Ezek a soha nem hiábavaló, de mindig beteljesülő imádságok a mennyek lakóinak ajándékai a földi emberek számára. Így ünnepelnek odafönt karácsonyt azok, akik közülünk eltávoztak, tudja azt mindenki.<br /><br />De ebben az esztendőben szokatlan dolog történt odafönt az égben. Már egy héttel karácsony előtt hírvivő angyalok járták sorra a mennyország lakóit s tudatták velük, hogy Jézus Úr parancsára ebben az évben magyar karácsony lesz odafönt.<br /><br />Ilyesmi még nem történt amióta világ a világ, hogy egyetlen nép javára tartsák az ünnepet s méghozzá egy olyan kicsike, maroknyi nemzetet tiszteljenek meg ezzel, mint a magyar. De Jézus Úr így látta illőnek s helyesnek, s így is történt.<br /><br />Mikor aztán megszólaltak odalent a földön ma este a karácsonyi harangok, egy szeplős arcú, vézna kis angyalka, aki még egészen új volt odafönt, rendelkezés szerint kezébe vette a fényes aranycsengőt, hogy megadja vele a jelt. Azonban olyan ijedt és elfogódott volt szegényke a nagy megtiszteltetéstől, hogy nyomban el is ejtette a csengőt, amiből aztán egy kis bonyodalom származott. Padlót érve a csengő ugyanis élesen felcsengett egyszer, amitől a szárnyas kapuk nyomban nyílani is kezdtek. Mivel azonban a csengő nyomban el is hallgatott, a kapuk is abbahagyták a nyílást, és a kint várakozók számára csupán egy szűk kis rést hagytak, melyen keresztül csak a soványabbja tudott beférni, a kövérebbje nem. Az újdonsült kis angyalka pedig úgy megszeppent a maga ügyetlenségétől, hogy szégyenében nyomban elszaladt, s elrejtőzött a karácsonyfa lehajló ágai alá.<br /><br />Az Úr Jézus, látva a bonyodalmat, maga vette föl a csengőt s megrázta jó erősen, amitől nyomban szélesre tárultak a kapuk, s a nép betódulhatott az égi kupolaterembe. Jézus parancsára széles kört hagytak szabadon a karácsonyfa körül az égi magyarok számára, akik utolsónak vonultak be, ünnepélyes elfogódottsággal, hogy elfoglalják a megtisztelő helyet. Mikor aztán mindenki együtt volt, az Úr Jézus megadja a jelt: gyúljanak hát ki az emlékezésnek lángjai a magyar karácsonyfán!<br /><br />Elsőnek az ősz István király lépett a fához s néma méltósággal gyújtotta rajta az első gyertyát. Sorra követték az Árpád-ház tagjai, Hunyadiak, Zrínyiek, Rákócziak s a többiek mind, hosszú, hosszú sorban. „Pro libertate”, suttogta a nagyságos fejedelem, s Petőfi Sándor keze reszketett, amikor kinyúlt a márciusi ifjak emlékének gyertyája felé. S rendbe kigyúlt az egész magyar történelem, s ott ragyogott pazar fényben a mennyei palota közepén, egész világ csodálatára. S mikor már minden gyertya égett a karácsonyfán, előlépett öreg Csikay Gyuri, esett vállú hajdani kolozsvári cigányprímás, állához emelte kopott hegedűjét, s felsírt a húrokon a magyar „Mennyből az angyal...” De olyan szépen, olyan szívfájdítóan, hogy még az Úr Jézusnak is megkönnyesedett tőle a szeme, s ártatlan kicsi angyalkák a háttérben csupa gyönggyel sírták tele a padlót.<br /><br />Majd az Úr Jézus jelt adott megint, s rangsor szerint István király lépett oda elsőnek a fához, hogy felaggassa rá a maga ajándékát, földi magyaroknak. Aranytekercsre írott áldásos imádság volt, súlya majd földig húzta le a gyönge ágat. Szent László vitézi erejét, Zrínyi Miklós bölcs megfontoltságát, Rákóczi Ferenc lelkes hitét s Petőfi Sándor lángoló szívét aggatta fára. Úgy megtelt rendre minden ág magyaroknak szóló magyar imádsággal, hogy mire a más nemzetségből valók sorra kerülhettek, már csak úgy roskadozott a fa a tehertől.<br /><br />Sok-sok időbe került, míg a mennyeknek minden lakója odajárulhatott a karácsonyfa elé a maga ajándékával. Nemzet még ennyi imádságot nem kapott, amióta világ a világ! Mikor aztán az utolsó imádság is rajta csüngött a fán, az Úr Jézus megáldotta valamenynyit, s míg a sok nép vonulni kezdett újra kifelé a szárnyas kapukon, szorgos kis angyalok nyomban hozzáfogtak, hogy batyuba kössék a sok égi kincset, s alászálljanak vele kicsi Magyarhonba.<br /><br />Végül aztán már csak az égi magyarok álltak ott még mindig a magyar karácsonyfa körül, imába mélyülten. Az angyalok elhordták már az utolsó ajándékot is, s a gyertyák is kezdtek csonkig égni, amikor az Úr Jézus szeme hirtelen megakadt valami fehéren, a roppant karácsonyfa alsó ágai között. Jobban odanézett s hát bizony egy kis angyalka köntösének a csücske volt az. Az újdonsült szeplős kis angyalka, aki elejtette az aranycsengőt, kuksolt ott még mindig nagy ijedten. Az Úr Jézus félrehajtotta az ágakat, s kézen fogva elővezette onnan a szeplős kis angyalt. „Hát te minek bújtál oda?” – kérdezte tőle mosolyogva. „Restellem magamat” – vallotta be a szeplős. – „Elfelejtettem volt azt a csengőt, lássa.” „Oh, hát te voltál az!” – nevetett az Úr. „Ne búsulj semmit, megtörténik az ilyesmi mással is. De téged még nem láttalak itt eddig. Mi a neved? Honnan jöttél s mikor?” „Katika a nevem s Budapestről jöttem – felelte a vézna, szeplős kicsi angyal – november negyedikén, Uram.<br /><br />Néhány pillanatig mély-mély csönd volt a nagy kupolateremben. Az égi magyarok mind a vézna kicsi angyalkát nézték, s valamennyinek könnyes volt a szeme. Aztán Jézus szelíd hangja törte meg a csendet. „Isten hozott, Katika” – mondta jóságosan, s keze gyöngéden megsimogatta a kis szöszke fejet. „Aztán küldtél-e te is ajándékot Budapestre a tieidnek?” „Küldtem, Uram” – felelte Katika, s elpirult a szeplői alatt. „Aztán mit küldtél?” – kíváncsiskodott az Úr Jézus. „Szép ünnepi imádságot szüleidnek, kis testvérkéidnek?” A kicsi angyal képe még pirosabbra gyúlt. „Nem imádságot küldtem” – vallotta be szégyenkezve. Az Úr Jézus igen nagyon elcsodálkozott. „Nem-e? Hát mi egyebet lehet küldeni innen?” „Kenyeret” – felelte szepegve Katika. „Szép fehér égi kenyeret. Minden nap félretettem, amit nekem adtak itt. Hiszen én kapok még máskor is” – tette hozzá bizalmasan. „S ha nem, hát az se baj. De odalent Budapesten nincsen fehér kenyér, régóta már…”<br /><br />Mély, döbbent csönd volt, szentek, angyalok pisszenni se mertek. Hiszen ilyesmi még nem történt emlékezet óta, hogy valaki kegyes imádság helyett kenyeret küldött volna alá a mennyországból.<br /><br />Aztán az Úr Jézus lehajolt s homlokon csókolta a kislányt. „Jól tetted, Katika”, mondta halkan s lopva kitörölt egy tolakodó könnycseppet a szeméből, „sokszor a kenyér a legszebb imádság. Én is azt adtam egyszer az én népemnek, amikor lent jártam a Földön. Kenyeret.”<br /><br />Valahol a meghatottan álló magyarok sorában egy öreg nagymamából kitört az elfojtott zokogás. Katika kitépte magát az Úr Jézus karjaiból, odafutott az öregasszonyhoz és két vézna karjával átölelte. „Ne sírj, nagymama!” – kiáltotta hangos, csengő angyalka-hangon, mely egyszeribe betöltötte az egész mennyországot – „Apuék nem éheznek többet odalent! A mennyei kenyér, amit küldtem, meglásd, eltart sokáig!”<br /><br />Az Úr Jézus mosolygott. S mosolyától, bizony, akár hiszik, akár nem: kisütött a nap Magyarország fölött!<br /> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2010%2F12%2F18%2Fwass_albert_magyar_karacsony_az_egben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2010%2F12%2F18%2Fwass_albert_magyar_karacsony_az_egben%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2010%2F12%2F18%2Fwass_albert_magyar_karacsony_az_egben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Wass Albert : Magyar karácsony az égben"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szosz.blog.hu/2010/12/18/wass_albert_magyar_karacsony_az_egben#comments"><img class="item_ctp" src="https://szosz.blog.hu/rss/image/post/id/2524560" border="0" /></a><br /></p>
56
isten
karácsony
wass_albert
0
PPKE-BTK SzóSz blog
https://szosz.blog.hu
https://szosz.blog.hu/2010/08/19/a_csata_16
A Csata
2010-08-19T15:07:00+02:00
2010-08-19T15:07:00+02:00
Az Úr íródeákja
https://blog.hu/user/214718
<p><meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type" /><meta content="Word.Document" name="ProgId" /><meta content="Microsoft Word 11" name="Generator" /><meta content="Microsoft Word 11" name="Originator" /><link href="file:///C:\DOCUME~1\Otthon\LOCALS~1\Temp\msohtml1\01\clip_filelist.xml" rel="File-List" /><style type="text/css">
<!--
/* Style Definitions */
p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal
{mso-style-parent:"";
margin:0cm;
margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";}
@page Section1
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.Section1
{page:Section1;}
-->
</style> </p><p style="text-align: justify; text-indent: 18pt;" class="MsoNormal">Már napok óta mentek az erdőben. Elöl az Anyóka: még az erdőszélen, a réten kihúzott egy kalászos fűszálat, arra görnyedt rá, mint egy sétapálcára; mögötte az Ifjú. Csak mentek, mentek, nem gyorsan, de pihenők nélkül.</p> <p style="text-align: justify; text-indent: 18pt;" class="MsoNormal">Az Ifjú semmit nem értett az egészből. Hogy ki ez az Anyóka, hová vezeti, és különben is miért nem lehet néha öt percre megállni… De valahányszor szóra nyitotta a száját, és nagy levegőt vett, hogy kifakadjon, az Anyóka – anélkül, hogy hátrafordult volna – egy kézmozdulattal csendre intette. Hát csak gyalogoltak tovább szótlanul; hol vadcsapásokon haladva, hol egy patakon átgázolva, kidőlt fákon átszökkenve, erdőmélyi hűs tavakat megkerülve.</p> <p style="text-align: justify; text-indent: 18pt;" class="MsoNormal">Itt egy hangyavár mellet haladtak el, amott egy dagonya partján vezetett az útjuk, a patakokban apró halak fickándoztak, a nedvesebb részeken brekegés kísérte útjukat.</p> <p style="text-align: justify; text-indent: 18pt;" class="MsoNormal">De az Ifjú csak a csatára tudott gondolni. Százszor is megfordult a fejében, hogy otthagyja az Anyókát, nekivág az erdőnek, valahogy csak kitalál belőle, onnan pedig egyedül is tud tájékozódni. Aztán mégiscsak ment tovább; előtte az Anyóka a fűszálra támaszkodva.</p> <p style="text-align: justify; text-indent: 18pt;" class="MsoNormal">Így ment ez napokig. Csak mentek, mentek, és az erdő sehogy sem akart elfogyni. Sokszor, ha egymáshoz közel növő fák között haladtak, az Ifjú pókhálóba akadt bele. Eleinte dühösen letépte őket magáról, de aztán belefáradt, s hagyta, hogy újabb és újabb pókhálók tapadjanak ruhájára, kezére, nyakára, arcára. Arról már letett, hogy beszéljen.</p> <p style="text-align: justify; text-indent: 18pt;" class="MsoNormal">Az Anyóka csak ment, olyan fürgén, mintha csak a szomszédba sietne, s az Ifjú utána.</p> <p style="text-align: justify; text-indent: 18pt;" class="MsoNormal">Egyébként furcsa változásokat kezdett észlelni magán. Érzékei részint eltompultak (már nem érezte a bőrére tapadó pókhálót, az arcán, nyakán sétáló legyeket, szúnyogokat), részint élesebbé váltak. Már meg tudta különböztetni a fákról lehulló gally recsegését a vaddisznó csörtetésétől, szeme is hozzászokott, hogy ne keverje össze a gombát a törött ágak előfehérlő belsejével, s a szagokat is sokkal pontosabban el tudta különíteni egymástól. Érezte, ha szarvas vagy őz mellett mentek el, tudta, mikor van dagonya a közelben, vagy hogy milyen messze folyik patak.</p> <p style="text-align: justify; text-indent: 18pt;" class="MsoNormal">Aztán az erdő is kezdte megszokni a jelenlétüket. Néha egy-egy vadcsapáson muflonok szegődtek melléjük, s a fák madarai sem jelezték olyan vésztjóslóan a jelenlétüket.</p> <p style="text-align: justify; text-indent: 18pt;" class="MsoNormal">Végül, ki tudja, hányadik napon, egy óriási tölgyhöz értek. Itt az Anyóka megállt, egy ajtót nyitott ki a fa törzsén, s belépett. Az Ifjú utána.</p> <p style="text-align: justify; text-indent: 18pt;" class="MsoNormal">Odabent tágas szobácska volt két székkel, és néhány ablaknak is beillő lyukkal,amik a helyiség fényellátását biztosították. A padló puha avar volt, a mennyezet pedig jóval a fejük felé emelkedett, túl azon amit a kívülről jövő fény be tudott világítani.</p> <p style="text-align: justify; text-indent: 18pt;" class="MsoNormal">Az Anyóka behúzta a fakéreg-ajtót, leült, az egyik székbe, és intett az Ifjúnak, hogy tegyen hasonlóképpen. Aztán lefejtett egy keveset az Ifjúra ragadt pókhálóból, fogta fűszálbotját, kettétörte, és elkezdett kötni. Kötött, megint lefejtett egy kevés pókhálót, majd megint kötött.</p> <p style="text-align: justify; text-indent: 18pt;" class="MsoNormal">Közben mesélni kezdett. Halk, kántálásszerűen mormoló hangon beszélt az erdőről, a fákról, az avarról, a talajról, madarakról és négylábúakról, gombákról és vizekről. Ahogy beszélt, úgy tűnt az Ifjúnak, hogy minden szótól megfiatalodik egy kicsit. Hol egy ránc tűnt el, hol egy bibircsók húzódott vissza, s a haja is mintha egyre sötétebbé vált volna.</p> <p style="text-align: justify; text-indent: 18pt;" class="MsoNormal">De nem szemlélhette sokáig a változást, mert az Anyóka szavai nyomán újra kinn találta magát az erdőben. Ugyanazt az utat járta be, mint előzőleg, de már nem gyalog. Apró vízcseppként futkározott a fák leveleiben, mókusként ugrált a vadcsapás mellett, szellőként bukfencezett az avarban. Hol hangya volt, és hegynyi várat épített több ezer társával, hol kavics, amely egy mély tó fenekéről figyelte a távoli napot, hol száraz ágként élvezte a zuhanást, hol szarvasbőgésként járta be az erdőt. Lebukott a föld mélyére, hogy onnan gombaként kinőjön, majd a fák fölött köröző sas szeméből lássa a világot. Aztán pók lett, és hálót szőtt, majd leveli béka, és szerelmi dalt kuruttyolt. Ezután hernyóként kezdett bebábozódni, majd esőcseppként pocsolyába csobbant, hogy egy pillanat múlva már csillagfényként mosolyogjon – ahogy épp az Anyóka mesélt.</p> <p style="text-align: justify; text-indent: 18pt;" class="MsoNormal">Aztán egyszerre vége szakadt a mesélésnek, s megint ott ült a nagy tölgyfa aljában a székben. A kis ablakok még mindíg ugyanoda vetették lágy fényüket: mintha megállt volna az idő.</p> <p style="text-align: justify; text-indent: 18pt;" class="MsoNormal">Megdörzsölte állát, és megállapította, hogy kinőtt a szakálla. De egyúttal azt is érezte, hogy nincs több pókháló a nyakán, az arcán, a kezein.</p> <p style="text-align: justify; text-indent: 18pt;" class="MsoNormal">Az Anyókára nézett. De a másik széken most egy fiatal leány ült: hosszú, sötétszőke haja vízesésként folyt lenge, zöld ruhába bújtatott vállára, s le egészen a derekáig; falomb-szín szeme mosolygott. Kezében egy inget tartott.</p> <p style="text-align: justify; text-indent: 18pt;" class="MsoNormal">– Tessék, vedd fel! – mondta, és hangja úgy csilingelt, mint a vén földből előtörő pajkos forrás. A Férfi átvette az inget, és belebújt. A könnyű, szürkés-ezüstös anyag puha volt, mégis erősebb az acélnál.</p> <p style="text-align: justify; text-indent: 18pt;" class="MsoNormal">A Leány felkelt, és kinyitotta az ajtót.</p> <p style="text-align: justify; text-indent: 18pt;" class="MsoNormal">– Most már mehetsz a csatába – mondta, és megcsókolta a Férfi homlokát. – Várlak vissza.</p><p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2010%2F08%2F19%2Fa_csata_16%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2010%2F08%2F19%2Fa_csata_16%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2010%2F08%2F19%2Fa_csata_16%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A Csata"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szosz.blog.hu/2010/08/19/a_csata_16#comments"><img class="item_ctp" src="https://szosz.blog.hu/rss/image/post/id/2233258" border="0" /></a><br /></p>
férfi
erdő
csata
leány
ifjú
anyóka
0
PPKE-BTK SzóSz blog
https://szosz.blog.hu
https://szosz.blog.hu/2010/07/20/zsolti_keresere
Zsolti kérésére
2010-07-20T22:11:00+02:00
2010-07-20T22:11:00+02:00
Gyogyó
https://blog.hu/user/134510
<p><strong><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; color: rgb(0, 0, 0); font-family: 'Times New Roman'; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; orphans: 2; text-align: auto; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px; -webkit-border-horizontal-spacing: 0px; -webkit-border-vertical-spacing: 0px; -webkit-text-decorations-in-effect: none; -webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; font-size: medium; "><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px; ">Vasárnap </span></span></strong><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; color: rgb(0, 0, 0); font-family: 'Times New Roman'; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; orphans: 2; text-align: auto; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px; -webkit-border-horizontal-spacing: 0px; -webkit-border-vertical-spacing: 0px; -webkit-text-decorations-in-effect: none; -webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; font-size: medium; "><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px; ">este van. Útitársam épp most szállt le Gödöllőn, a vonat - szokás szerint késve - robog tovább Budapest felé. Kilenc is elmúlt már, mégsem értünk be a Keletibe. Vegyes érzelmek vannak bennem. Vágyom látni a barátaimat, újra találkozni a SzóSz-osokkal, és félek is kicsit. Nyugtalan vagyok. Részben azért, mert nem tudom még, hogy jutok el a táborig. Metró, HÉV, busz. Küzdelmes utazásnak ígérkezik. Ezt el is mondom a Jóistennek, beszélgetni úgysincs kivel. Mellettem egy gyermeket ébreszt nagymamája, a kisfiú nem hiszi el, hogy már vasárnap van. A kedves szép öreg hölgy (aki feltűnően hasonlít Misu nagyijához) próbálja meggyőzni, bizony, ez a hetedik nap. Én is helyeselek. Közben erőt vesz rajtam egy furcsa érzés. Nem is hiszem, tudom, hogy oda fogok érni. Ha törik, ha szakad, ma Csobánkán hajtom álomra a fejem. Nem amolyan reménykedés ez, bizonyosság. Olyan, mint amikor Péter apostol a Quo Vadisban megígéri a főhősnek, hogy szerelmével boldog lesz. Ezzel a jó érzéssel indulok neki az éjszakának. A hívom Misut, ki van kapcsolva. Zolit is - tőle tudom, mise van. Misu visszahív. Fiúk, jó hallani a hangotokat. Fél tizenegykor szállok le a HÉV-ről Pomázon. Sétálok a buszmegállóba, fürkészem a menetrendet, ebben az órában nincs busz. Akkor sétálunk. Hívom Zolit, jófej, elindul velem szemben. Igazi nagytestvér. Még Pomázon belül találkozunk, végigbeszélgetjük az utat. Még szivacsot is szerez nekem. A sátornál szembe jön Misu, Paczy, Bella Évi, Nóri és barátnője. Hihetetlenül örülök nekik. Mint egy gyerek, levágódom a matracra, vetek egy pillantást a csillagos égre, majd boldogan fekszem le a sátorban aludni. Isten ígéreteiben lehet bízni. :)<div><br /> </div><div>Hétfőn reggel találkozom csak a legtöbb emberrel. Az én csapatommal is. Nehéz írni erről a táborról. A csodát mindannyian megéltük, de mind más csoportban. SzóSz-osok négy különböző csapatban voltunk. A többség Misuval és Paczyval, Ági és tesója Istivel, Zoli Edvárdd-Zalán barátainkkal, Orsi csapatában Németh Évivel, Sedókával és még három emberrel én. Az egyikük Norbi, párzmányos doktorandusz, másikuk régebbi csoporttársa, Andi. Ő is pázmányos. Sedóka kezében egy kávéval és egy jóhírrel érkezik reggeli után: Van egy fiú a táborban, aki csoportot keres. Végigjárja a tábort "Fiú, fiú!" kiáltásokkal, meg is találja Marcit. Arc. Humora leginkább Jediére hasonlít. Eszméletlen, mennyit szórakoztatott minket. Isten ajándéka volt. Eligazítás után azzal szórakoztunk, hogy beceneveket adtunk egymásnak, meg megtanítottak valami hülye játékra. Elnök-titkár. Közben megjöttek a gyerekek. Ágiék csángókat kaptak, azt hiszem, Zoliék is. Misuval, Paczyval és Németh Évivel épp frizbizünk, mikor jön atyi: "Misu, elvállaljátok a gettót?" Elvállalták. Kemény külsejű 18as srácok, nem lesz könnyű, gondolom. Az is eszembe jut, hogy Isten valami nagy dolgokra akarja tanítani őket. Épp szivacsokat hordunk, mikor megjön a csantavéri busz. Rajta a mi gyerekeink. Hála Istennek, voltak tavalyiak is. 13 kissrácot gyűjtött össze Orsi, csatlakozott hozzájuk négy lány is. Teljes a csapat. Hét napra délvidékiek lettünk. Megtanultuk, mi az a "szokk" és szombatra el tudunk számolni szerbül tízig. Délután hajózunk Szentendréről a Lágymányosi hídig. A hajón mise. Kiderül az egyik busz balesetet szenvedett, hála Istennek minden utas egyben megérkezett. De azt is megtudom, Misuéknál gondok vannak. Nehéz a srácokkal. Sőt, még Zsombit is megkapták a nyakukba a barátnőjével. Nem irigylem Paczyékat, miközben beszélgetünk. Milyen öröm, mikor napokkal később boldogan beszél a csapatról. Isten tényleg tanította őket. :)</div><div><br /> </div><div>Kedden délelőtt kézműves foglalkozás és játék a gyerekeknek. Focizunk egy hatalmasat a délvidékiekkel, majd ebéd után strandra megy mindenki. Hatalmas felhők szaladgálnak körülöttünk, a strand fölött is esik, útközben még látjuk a felhőket. Mire odaérünk, béke és napsütés. Csak leszakított ágak emlékeztetnek a viharra. A strandon velünk van a csantavéri atya. Tőlem majd egy fejjel magasabb. Legalább negyvenhetes lába van és szereti a gyerekeket nagyon. Együtt pancsolnak a strandon. A csapat legkisebbjével, a tizenegy éves Márkkal, tesójával, Mátéval, a rövid hajú Alennal, a szintén újonc Déviddel, Árpival, Domival, Csongival, Dénessel, akik tavaly is voltak, a mindig nyugodt Szabival, Martinnal, Arnolddal, Flórival, Bencével és a lányokkal: Melániával, Orsival, Nórival, Rebekával. Este Ferenczy György adott koncertet. Rövidebbre sikeredett a zenélés, mint tervezte, megjött az eső. A terv az volt, hogy a srácokkal UNO-zunk, aztán sátormentés lett belőle. Misu megpróbálta a vezetői lánysátrat vízmentesíteni. Közben megkezdődött a gyereksátrak körülárkolása, a gettó is segített. Mikor legközelebb láttam Misut, épp Ágiék sátrának tetején áll, olyan volt, mint egy jelenés. Vicces és szép este volt. A végére még az eső is elállt, száraz volt az éjszaka. </div><div><br /> </div><div>Szerdán kettéoszlott a 400 gyerek és 150 segítő. A kicsik a közeli egri vár díszleteihez mentek, nem tudom, számháborúztak-e? A nagyok Dobogókőre túráztak. Aznap volt a legnehezebb. Csapatunk a holtponton volt. Teljesen kifáradtunk, a reggeli és vacsorakészítés már rutin volt. Huszonnégyszer négy szelet kenyér hol vajjal-lekvárral, hol felvágottal-zöldséggel. Rengeteg élelmet kapott ingyen a tábor. Már-már mesébeillő, ahogy atyit felkeresik emberek, hogy ők kifizetik az egy-heti húsadagot, vagy a napi zsömlét. Hihetetlen valóság. Este újabb koncert, újabb fellépőkkel. Kaláka-utánzat, ha jól emlékszem. </div><div><br /> </div><div>Csütörtök délelőtt akadályversenyek voltak, ebéd után megint fociztunk egy jót a csantavériekkel. A megígért tűzoltóautó nem érkezett meg, de előkerültek a fecskendők, hatalmas vizezés vette kezdetét. Szem (haj, ruha) nem maradt szárazon. Volt olyan is, aki többet kapott a kelleténél. Talán ez volt az a program, amit a segítől jobban élveztek a gyerekeknél. De legalábbis egyformán. Este Lala bohóc és Ila-Horváth Gergő borzolták a kedélyeket, Gergőn jót nevettem. Atyit hihetetlenül tudta utánozni. De ez lehet, hogy előző este volt, mert most csángó táncház volt a csillagos ég alatt. Este Misuval, Paczyval, Bella Évivel és Nórival beszélgettünk. Jó volt hallgatni, milyen szeretettel beszéltek a gettóról. Mindannyian. Kiderült, hogy a félelmetes külső szeretnivaló embereket takar. A kezdeti félelmek ellenére Isten megajándékozta őket. Emberek is lehetnek ajándékok. :)</div><div><br /> </div><div>Pénteket Esztergomban töltöttük. Buszaink a bazilika előtt álltak meg, sorra jártuk az altemplomot, a kincstárat, a kupolát és magát a templombelsőt. Legjobban a kilátás fogott meg. Életemben először láttam délibábot. Kis séta után már vígan csúszdáztunk és lubickoltunk az élményfürdőben. Hazafelé Piliscsabának jöttünk, így a gyerekek még az egyetemet is láthatták. Miután az esti koncertet végigtombolták a gyerekek, boldogan mentek aludni. Számukra ez a nap volt a tábor fénypontja. </div><div><br /> </div><div>Szombaton egy magyar hegy magyar várának magyar vendégei voltunk. Minden magyar volt, kivéve a fáklya, amit a hazaútra kaptunk, mert az kínai. A magyar vár Pomáz mellett van, egy egyesület üzemelteti, egész napra meghívtak minket, programokat szerveztek a gyerekeknek és kaját adtak. Forróság volt, árnyék nem, egész nap vízzel locsoltuk egymást. Íjászat, lovaglás - ebbe is belekóstolhattak a gyerekek (néhányan közülünk is). Fordított napunk volt, szombaton a cspatunk lányai készítették a kaját. Ezt nevezem! :) Büszke is voltam rájuk. Vacsora után lovas-íjász bemutató (külön-külön és egyben), majd megemlékezés Árpádról és a pozsonyi csatáról. A határon túliaknak ez inkább a magyarságukról szólt. A kőfal tetején állt két székely srác. Egyik a magyar, másik az erdélyi zászlót lengette, szinte végig. A végén már (szinte) mindenki a színpadon volt és együtt énekelt Papadimitriu Athinával. Utána pedig fáklyákkal vonultunk vissza erdőn-mezőn át a táborba. </div><div><br /> </div><div>Vasárnap. Reggeli után rekordidő alatt összepakolt mindenki. A misén a csapatunkból is többen kiemntek áldozni. Ennek örültem. Csintalanok, nagyszájúak, szeretnivalóan rosszcsontok, de mégis vágynak Krisztusra. Szeretném, ha így lenne. Nem tudom, milyen helyzetben vannak. A mieink nem árvaházból jöttek, van családjuk. De hogy milyen az élet Csantavéren? És milyen az élet Székelyföldön, Csángóföldön? Nem tudom. De Isten ott is vigyáz rájuk. Hívtak is minket Csantavérre, remélem, el tudunk menni. Hohó! Képzeljétek, második helyezett lettünk az akadályversenyen. Úgy, hogy nem is jártunk minden állomáson, mert nem vol idő. Hála Istennek! :) Ha a többi csapat is kapott helyezést, gratulálok nekik is! Meg amúgy is. Ebéd előtt még pólókat írtunk alá, Marci gyerek rajzolt mindenkinek valami emlékezeteset (nekem egy csúcsfejet), majd szép sorban elbúcsúztam mindegyik gyerektől. Már nem emlékszem, hogy Alen, vagy Dévid kérdezte, hogy jövök-e jövőre is. Meg a többiek. "Nem lehetnétek akkor is együtt? És nem választanátok minket?" </div></span></span></p><p> </p><p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2010%2F07%2F20%2Fzsolti_keresere%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2010%2F07%2F20%2Fzsolti_keresere%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2010%2F07%2F20%2Fzsolti_keresere%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Zsolti kérésére"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szosz.blog.hu/2010/07/20/zsolti_keresere#comments"><img class="item_ctp" src="https://szosz.blog.hu/rss/image/post/id/2164727" border="0" /></a><br /></p>
csobánka
esztergom
atyi
csantavér
0
PPKE-BTK SzóSz blog
https://szosz.blog.hu
https://szosz.blog.hu/2010/07/15/a_bucsuzas_csobanka_2010
A búcsúzás – Csobánka, 2010
2010-07-15T22:58:00+02:00
2010-07-15T22:58:00+02:00
Az Úr íródeákja
https://blog.hu/user/214718
<p> </p><div style="text-align: justify; text-indent: 18pt">Furán szorít az ember torka,</div><div style="text-align: justify; text-indent: 18pt">a patak csobog, mintha tegnap sose lett volna,</div><div style="text-align: justify; text-indent: 18pt">s párájában már ott a holnap szelleme.</div><div style="text-align: justify; text-indent: 18pt">Mosolygok… pedig sírnom kellene.</div><div style="text-align: justify; text-indent: 18pt"> </div><div style="text-align: justify; text-indent: 18pt">Aztán persze sírtam is.</div><div style="text-align: justify; text-indent: 18pt">Mert hát azt nem lehet száraz szemmel kibírni, hogy a kis tízéves porcelánbaba-arcú Cselina, aki pár nappal ezelőtt mondta ki először magyarul, hogy <i>szeretlek</i>, most ötpercenként nyakamba borul, és sírva ismételgeti a tanult szót: Szeretlek, szeretlek, szeretlek… S a tizenhét éves Gyuszi, akiről kiderült, hogy a világ legjobb embere, noha csak két-három napja tanult meg símogatni, s tán mosolyogni is, cirógatja a kislány haját, és románul vígasztalja: <i>Nu mai plânge! </i>Ne sírj! Misu, te se…</div><div style="text-align: justify; text-indent: 18pt">De nem lehet megállni a sírást… főleg, ha az ember nem is akarja.</div><div style="text-align: justify; text-indent: 18pt">S aztán Roxika ölel meg, mintha sosem akarna elengedni. Kis Roxi! Hogy félt a víztől, aztán meg majdnem megtanult úszni… aki csak csütörtökön s szombaton hajlandó hajat mosni… Rajzolt a karomra egy igazi Roxi-virágot… s most itt csüng ő is a nyakamon, s úgy fáj tőle is elválni, mintha édesgyermekem lenne…</div><div style="text-align: justify; text-indent: 18pt">Aztán ott a gettó, a <i>tesó</i>k. Akikkel először kölcsönösen megijedtünk egymástól, s most egyre azt ígérgetik, s ígértetik velem is, hogy jövőre megint egy csapat leszünk…</div><div style="text-align: justify; text-indent: 18pt"> </div><div style="text-align: justify; text-indent: 18pt">A búcsúzkodásnak csak az első felét bírtam ki, aztán elmentem sátrat bontani, szivacsot hordani. Majdnem olyan jól esett, mint a sírás, és közben gondolkodni is volt időm. Gondolkodni azokról, akik egy hétig most a családom voltak, s tán most láttam őket utoljára. Emberek, arcok, történetek, emlékek…</div><div style="text-align: justify; text-indent: 18pt">Furcsamód mind közül a kis Máriusz hatott meg leginkább. Ő volt talán a legvadabb gyermek a táborban. Legtöbben valószínűleg csak a körmeire emlékeznek, nekem a karomat tépte le majdnem, jelezvén, hogy lovagolni akar a nyakamban. (Vagyis a vállaimon ülve beakasztani a lábát a lapockáim alá, és felsőtestével előreszorítani a nyakamat, hogy az lehetőleg kitörjön…) Erről a kis erőművészről most mindenki előtt ki kell jelentenem, hogy egy angyal.</div><div style="text-align: justify; text-indent: 18pt">A következő miatt.</div><div style="text-align: justify; text-indent: 18pt">Három plüssmacit vittünk a táborba, hátha valakinek szülinapja lesz a csapatunkból. Aztán megkaptuk a gettót, és a macik feledésbe merültek. Utolsó előtti napon kedvesem azzal állított hozzám, hogy az egyik legyen Cselináé, a másik Roxié, s a harmdik Korináé, aki a hajunkat fonogatta. Búcsúzáskor szépen át is adtuk Cselinának, s Korinának, de Roxit nem találtuk. Míg őt kerestem, Máriusz kisakkozta, hogy a harmadik macit csak neki szánhattuk, s ennek értelmében el is vette egy óvatlan pillanatban. Mire visszaértem Roxival, már boldogan szorongatta új szerzeményét. Roxi viszont amint meglátta a kis plüssállatot, rájött, hogy olyan neki is kell, s mikor megtudta, hogy eredetileg neki szántuk, nem tudott letenni arról, hogy macival térjen haza.</div><div style="text-align: justify; text-indent: 18pt">Odamentem Máriuszhoz, hogy visszakérjem, s jogos tulajdonosának adjam zsákmányát. Mikor közelebb értem, láttam, hogy sír. Éppen megértette, hogy mit jelent: <i>hazamenni</i>.</div><div style="text-align: justify; text-indent: 18pt">Tehetetlenül álltam. Egy síró gyerektől vegyem el a játékát? Másfelől Roxi szempillái is rezegni kezdtek. Végül bután odaléptem Máriuszhoz, s elkértem tőle. Azt mondta, Zsófi neki adta.</div><div style="text-align: justify; text-indent: 18pt">Ekkor nagy kupaktanácsok kezdődtek Ágival, Zsófival, hogy mit lehetne tenni, kinek mit lehetne még adni, hogy helyrebillenjen a kínos helyzet. De minden hiába volt: mindketten a macit akarták. Roxi annyira megsértődött, hogy nem volt hajlandó ebédelni. Később valahogy sikerült meggyőznünk Roxit, hogy hosszú út vár rá, s szüksége van a táplálékra, de továbbra is sértődötten méregette a maci jelenlegi tulajdonosát, és nem volt hajlandó beleegyezni, hogy megköszönje Máriusznak, ha az neki adja.</div><div style="text-align: justify; text-indent: 18pt">Aztán Zsófi kedvesem lépett hozzám, s a fülembe súgta, hogy Máriusznál kellene hagyni a játékot, mert Roxit meglátogatták a keresztszülei, s Máriusz öccsét, Misit is, de Máriusznak nem volt ilyenben része. Szomorúan állapítottam meg, hogy kevés macit hoztunk…</div><div style="text-align: justify; text-indent: 18pt">Nem tudom, hogy történt a dolog, de ebéd után, mikor már a csapat nagy része szállt fel a buszokra, láttam Roxit a macival, s mögötte Máriuszt csöndesen sétálgatva. Első pillantásra világos volt: Máriusz lemondott a macijáról.</div><div style="text-align: justify; text-indent: 18pt">Odaléptem hozzá. Tényleg nem tudom, mi történt, s hogy történt. Csak azt tudom, hogy akkor, ott egy angyallal fogtam kezet.</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2010%2F07%2F15%2Fa_bucsuzas_csobanka_2010%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2010%2F07%2F15%2Fa_bucsuzas_csobanka_2010%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2010%2F07%2F15%2Fa_bucsuzas_csobanka_2010%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A búcsúzás – Csobánka, 2010"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szosz.blog.hu/2010/07/15/a_bucsuzas_csobanka_2010#comments"><img class="item_ctp" src="https://szosz.blog.hu/rss/image/post/id/2154502" border="0" /></a><br /></p>
csobánka
sírás
búcsúzás
plüssmaci
0
PPKE-BTK SzóSz blog
https://szosz.blog.hu
https://szosz.blog.hu/2010/06/11/es_te_segitesz
És te segítesz?
2010-06-11T11:05:00+02:00
2010-06-11T11:05:00+02:00
Gyogyó
https://blog.hu/user/134510
<p>A Hallgatói Önkormányzat és a SzóSzerint Keresztény Diákkör adománygyűjtést rendez az árvízkárosultak megsegítésére 2010.06.11.-06.18. között.<br /><br /><br />Tárgybeli adományaitokat 11:00 és 15:30 között adhatjátok le a Stephaneum aulájában felállított standnál. Elsősorban tartós élelmiszert, ruhát valamint tisztítószereket várnak. Felajánlásaitokat a rászorulók nevében köszönjük!<br /> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2010%2F06%2F11%2Fes_te_segitesz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2010%2F06%2F11%2Fes_te_segitesz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fszosz.blog.hu%2F2010%2F06%2F11%2Fes_te_segitesz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=És te segítesz?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://szosz.blog.hu/2010/06/11/es_te_segitesz#comments"><img class="item_ctp" src="https://szosz.blog.hu/rss/image/post/id/2073743" border="0" /></a><br /></p>
adomány
árvíz
0
PPKE-BTK SzóSz blog
https://szosz.blog.hu